Társoldalunk:

Elcsuklott a szüleim hangja, amikor a szerbek elleni győztes gól után felhívtam őket

2020.11.24. 06:00

Ha valaki 31 évesen mutatkozik be a válogatottban, a legjobb szándékkal sem mondható, hogy igazi villámkarrier az övé. Nyilván ez Könyves Norbertet egyáltalán nem bosszantja, sőt, saját bevallása szerint ő a világ legboldogabb embere. Aki azt sem tagadja, amikor értesítették, hogy meghívót kap a válogatottba, azt hitte, a Kész átverés show-tól hívják. De a Szerbia elleni mérkőzésen történt lecserélésekor döbbent rá, bármennyire mesebeli, nagyon is élethű, ami vele történik. Nagyinterjú.

Talán nem sokan tudják, hogy a vajdasági Moholról származik, a szülei még most is a kis községben élnek. Milyen volt a visszhangja a válogatottbeli bemutatkozásának? Hogy mindez éppen Szerbia ellen történt, ráadásul győztes gólt is szerzett?
Végre valaki pontosan tudja, honnan származom! Mindenki azt gondolja, hogy Topolyán születtem, pedig valóban ez a 6-7 ezer lakosú község az én családi fészkem.  Bár a szüleim elváltak, ők tényleg a mai napig Moholon élnek. Amikor felhívtam őket, hallottam, hogy mindketten elérzékenyültek, elcsuklott a hangjuk.

Belgrádban gólt lőtt szülőhazájának - Könyves Norbertet ünneplik a válogatott társakForrás: AFP/Andrej Isakovic

Nem is csoda, hiszen ahogy ők, én sem gondoltam volna, hogy egyszer még a magyar válogatott tagja lehetek.

Mikor volt otthon legutóbb?
Fél éve. Sajnos, nem jó híreket hallani otthonról sem, úgy tudom, a járvány miatt a határokat hamarosan lezárják, így nem is biztos, hogy együtt tudjuk ünnepelni a karácsonyt.

Hogyan kezdődött a labdarúgó-pályafutása?
Az úgy volt, hogy már 7 évesen lementem a moholi labdarúgópályára, és minden szabadidőmet ott töltöttem. De nemcsak fociztam, hanem párhuzamosan kézilabdáztam is. Elég jól nyomhattam mind a kettőt, amit az is bizonyít, hogy 16 évesen próbajátékra hívott az orosházi kézilabdacsapat, el is utaztam hozzájuk, de a tervezett, egyhetes felmérésből nem lett semmi, mert három nap után összecsomagoltam, és hazamentem. Ekkor döntöttem el végleg, hogy a focit választom.

Tizenegy éve került Magyarországra, az MTK szerződtette. Miért pont oda igazolt?
Akkor már Topolyán játszottam, és olyan jól ment a játék, hogy a góllövőlistát is én vezettem. Ezt szúrta ki az MTK egyik edzője, Somodi László, aki élőben is megnézett, majd szólt a vezetőedzőnek, Garami Józsefnek, hogy csak jó lenne ezt a fiút megnézni. Első meccsemen, a Vecsés elleni edzőmérkőzésen rögtön három gólt rúgtam, s mivel ekkor még hivatalos szerződés nélkül lehetett játszani a Ligakupában is, biztos, ami biztos, a Budaörs ellen is kipróbáltak. Soha nem felejtem el, a 81. percben álltam be, és a 88. percben győztes gólt lőttem. Ekkor szóltak Garami Józsefék Várszegi Gábornak, hogy villámgyorsan készítsék el a szerződést.

Mit tanult Garami Józseftől?
Nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen rengeteget foglalkozott velem. Mivel a grundon nőttem fel, elég sok hiányosságom volt, Garami elsősorban a technikai és a taktikai képességeimet csiszolta, tényleg rengeteget tett azért, hogy stabil NB I-es futballista váljon belőlem.

Könyves Norbert az MTK játékosaként lett stabil NB I-es futballistaForrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Ezt követően Pakson, a Vasasban és a Debrecenben is szerepelt, hol érezte a legjobban magát, és mi volt az oka a klubváltásoknak?
Pakson kétszer is játszottam, ez egyáltalán nem véletlen, remekül éreztem magam ott. A paksi srácok a szívemhez nőttek, ha tehetem, a mai napig visszajárok közéjük. Mivel nagyon szeretek horgászni, a Duna közelsége sem volt utolsó szempont. Debrecenben is nagyon szerettem játszani, a család is remekül érezte magát a Hajdúságban, már most eldöntöttük, hogy amikor vége lesz a labdarúgó-pályafutásomnak, végleg ott telepszünk le.

Amikor két évvel ezelőtt eljött Debrecenből, volt már valami előjele, hogy ekkora zuhanás lesz a vége a hétszeres bajnokcsapatnál?
Nem rajtam múlott, hogy távoztam. Érthető, hogy minél többet szerettem volna játszani, de amikor ezt közöltem Szima Gáborral, ő csak annyit mondott: mivel már nemsokára 30 leszek, nem én vagyok a jövő embere, másrészt nincs semmi garancia arra, hogy a későbbiekben is tudom hozni a tőlem elvárt színvonalat, éppen ezért ő inkább az akadémiáról kijövő fiataloknak adná meg a lehetőséget. Oké, mondtam, ti így gondoljátok, én viszont úgy, hogy van még bennem spiritusz, éppen ezért visszaigazoltam Paksra. Szerintem sikerült bebizonyítanom, hogy én gondolkoztam helyesen. Arra viszont abszolút nem számítottam, hogy egy év múlva az NB II-ig zuhan a Debrecen. Szívből drukkolok nekik, hogy minél hamarabb újra az élvonalban játszanak. Ott a helyük.

Az viszont többeket meglepett, hogy egy év paksi játék után Zalaegerszegre szerződött. Mi döntött a zalaiak mellett?
Ugyan lett volna még egy év a szerződésemből, de a ZTE tulajdonosa, Vég Gábor kivásárolt engem. Azért is bólintottam rá az egerszegiek ajánlatára, mert bármikor játszottam ott, a sok néző és a remek hangulat miatt mindig futballistának éreztem magam. S persze, az is döntő érv volt, hogy úgy érzem, idén előre léphet a klub, akár az első öt közé is juthatunk.  Azt viszont nem kalkuláltam bele, hogy ennyien elhagyják a klubot, s ezt főleg a támadójáték sínyli majd meg.

Igaz, hogy nem sokon múlt, hogy nyáron az NB II-be igazoljon, és újra a Debrecen labdarúgója legyen?
A Debrecen új tulajdonosi köre hívott, de én nem éreztem úgy, hogy már a másodosztályba kell, hogy igazoljak. Azért választottam a Zalaegerszeget, hogy új impulzusokat szerezzek, megújuljak, szerencsére ez be is jött, de azt nem gondoltam, hogy mindez a válogatottig repít majd engem.

Könyves Norbert itt még a Debrecen játékosaként vezeti a labdátForrás: dvsc.hu

Nagyon meglepődött, amikor a Bulgária elleni Eb-pótselejtező előtt értesült Marco Rossi meghívójáról? Mi volt az első reakciója?
Kirázott a hideg. Amikor a válogatott menedzsere, Tömő Attila felhívott, és közölte, „azért kereslek, mert Marco Rossi beválogatott a magyar labdarúgó-válogatott keretébe", kétszer is rákérdeztem, „tessék"? Először azt hittem, a Kész átverés show-tól hívnak,  Attila – hallva a több másodperces szüneteket - meg is kérdezte, „most meglepődtél"? Mi tagadás, kellett egy kis idő, míg felfogtam, mi is történik velem.

Bulgária ellen még nem játszott, de miután megtudta, hogy Szerbia ellen már a kezdőcsapatban kap helyet, hogy készült a találkozóra?
Nem tagadom, legutóbb az NB I-es bemutatkozásom alkalmával voltam olyan ideges, mint a szerbek elleni meccs előtt. Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan szituáció, amely 31 évesen azt hozza ki belőlem egy találkozóra készülve, hogy gombóc lesz a torkomban.  Nos, a magyar válogatottban történt bemutatkozás pontosan ezt az érzést hozta el újra. Ám miután a játékvezető a sípjába fújt, abban a pillanatban elillant ez az érzés belőlem, csak a labdát láttam magam előtt.

Mi játszódott le önben, amikor belőtte azt a bizonyos találatot Predrag Rajkovics hálójába?
Igazából akkor még fel sem fogtam, mit tettem, hajtott az adrenalin. Hanem miután a 63. percben lecserélt Marco Rossi szövetség kapitány, és felültem a belgrádi stadion lelátójára, és megláttam az eredményjelzőn a mérkőzés állását, valamint, hogy „gólszerző: Könyves". Na, ebben a pillanatban kirázott a hideg, libabőrös lettem, és kezdtem felfogni, hol vagyok, és mit is tettem.  Hiszen azt már senki nem veheti el tőlem, hogy magyar válogatott lettem, és győztes gólt lőttem Belgrádban, a szülőhazámnak.

A válogatottban 31 évesen, rögtön góllal mutatkozott beForrás: MTI/EPA/Andrej Cukic

Izland ellen csupán a 84. percben lépett pályára, de így is döntő érdemeket szerzett a győztes gólban. Mi történt azon a mérkőzésen?
Úgy gondoltam, nem lehet felülmúlni azokat a történéseket, amelyeket Szerbia ellen átéltem. De igenis, lehetett. Amikor Szoboszlai megindult, zsigerből az első gondolatom az volt, hogy elkérem a labdát, próbáltam lerázni a védőmet, ezért keresztbe futottam. Így viszont óriási űr keletkezett, amit Dominik egy pillanat alatt, zseniálisan átlátott, és hatalmas gólt rúgott. Miután ellőtte a labdát, nekem már csak annyi feladatom maradt, hogy azért szurkoljak, a labda a belső kapufáról a hálóba pattanjon. Megtettem, amit a haza kívánt. De Dominik is úriember volt, hiszen az öltözőben nem felejtette el megköszönni, hogy megnyitottam neki a területet.

Nyilván az utóbbi pár napban többször megkérdezték már, mi a mai magyar válogatott menetelésének titka? Hogyan látja mindezt belülről?
Mindenféleképpen Marco Rossi szövetségi kapitány személye a döntő, aki kialakította a jelenlegi keretet, megtalálta velünk a közös hangot, az ötvédős rendszerrel testhez álló taktikát alakított ki, s mindehhez összeválogatta azokat a megfelelő embereket, akik képesek megvalósítani az elképzeléseit.  Az is nagyon fontos, hogy az eredményesség összekovácsolt minket, tudunk egymásért küzdeni, és mindenki hozzá tudott tenni a nagy egészhez valamit.  Éppen ez is az oka, hogy bármilyen összeállításban lépünk pályára, az alaptaktika ugyanaz marad, hiszen a keret összes tagja képes magas színvonalon teljesíteni, így nem lesz gyengébb a válogatott, ha bármilyen okból módosul az összeállítás.

Hogyan éli meg, hogy bő két hónap alatt ekkorát fordult önnel a világ?
Számomra egy óriási megtiszteltetés, hogy vajdasági magyar srácként a magyar válogatott címeres mezét viselhetem. Helyén tudom kezelni a dolgokat, nem felejtem el, honnan érkeztem, és azt is pontosan tudom, hogy otthon most nagyon büszkék rám.  Hiszen a környékről ugyan már nagyon sokan eljutottak az NB I-ig, sőt Kerekes Zsombor személyében már akadt, aki szintén magyar válogatott lehetett, de talán most azért is büszkék rám, mert én lehetek az első, aki Európa-bajnokságon is bizonyíthatok a nemzeti csapat tagjaként.

Említette, hogy otthon most nagyon büszkék önre. S a szűk család miként fogadta, hogy az egyik legnépszerűbb labdarúgóvá vált Magyarországon?
Feleségemnek, Anasztáziának nagyon sokat köszönhetek, hiszen ő már akkor is mellettem volt, amikor 13 éve, 2007-ben az MTK-hoz szerződtem.

Könyves Norbert (középen), valamint a török Irfan Can Kahveci (balra) és Merih Demiral (balra) a labdarúgó Nemzetek Ligája B divíziójában játszott Magyarország - Törökország mérkőzésenForrás: MTI/Illyés Tibor

A holtpontokon mindig átlendített, ha ő nincs, lehet, hogy már évekkel ezelőtt visszamentem volna a Vajdaságba, és akkor most nem beszélgethetnénk a magyar válogatottról. Két csodálatos gyermekünk van, a 7 éves Emánuel és 2 éves Savannah.  A kisfiam teljesen eksztázisba kerül, ha apát látja a tévében futballozni, azt viszont először nem teljesen értette, mit is jelent, hogy behívtak engem a válogatottba.  Első reakciója az volt, „ajjaj, ezek szerint már megint költözünk?" Ám amióta szembesült azzal, hogy maradunk Zalaegerszegen, ráadásul az apját a válogatott meccseken is láthatja, még büszkébb rám, a suliba is jobb kedvvel járt be. A kétéves kislányom még nem igazán fogja fel, mi zajlik most körülöttünk, de amikor a nemzeti csapat edzőtáborából hazatérek, a bátyjához hasonlóan ő is nagyon büszkén húzza fel magára a magyar válogatott mezét.