Társoldalunk:

Maradona nem lehetett Aranylabdás, de nem is volt szüksége rá

2020.11.25. 22:51

Szerdán 60 éves korában meghalt a futballtörténelem egyik legnagyobb alakja, az argentin világbajnok Diego Maradona. 

Sosem felejtem el a 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokságot. Már nem tudom, melyik mérkőzésen – ez most nem is érdekes – a világ hírügynökségeinek fotósai meglátták Diego Maradonát a díszpáholyban. Az egyetemes futballtörténelem egyik legnagyobb alakja (mondom ezt akkor is, ha Pelével ellentétben nem három, csak egy világbajnokságot nyert) azt sem tudta, hogy hol van. Láthatóan valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt állhatott.

Üveges szemmel nézett, táncolt, szivarozott, dülöngélt. Vele – Maradonával – mindent el lehetett adni. A fényképek elkészültek, a világ józanabbik fele hüledezett és szánakozott, de gyanítom, többen voltak, akik csak nevettek Maradonán és az általa előadott produkción. Maradona mindig és mindenkor elvitte a show-t. Csak 2020. november 25-én tett másképpen.

Az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság volt az a torna, amelyet az elejétől a végégig megnéztem, meghallgattam, elolvastam. Azt a Mundialt gyakorlatilag ő mentette meg. Az a produkció, amit az argentin csapattal ott nyújtott, soha nem lesz feledhető. Itt nem csak az Anglia vagy a Belgium elleni mérkőzésekre gondolok. Mert az angolok ellen kézzel ütött gólja, vagy ugyanezen a meccsen az évszázad góljának megválasztott második találata tényleg olyan teljesítmény volt, amelyhez fogható kevés van ebben a sportágban.

Maradona az 1986-os mexikóvárosi vb-döntőben az NSZK ellen lett világbajnokForrás: AFP/-

A Belgium elleni elődöntőben szintén rúgott egy olyan gólt, amiről a Föld minden országában napokig beszéltek. Maradona ezen a világbajnokságon volt abszolút a csúcson. A döntőben nem szerzett gólt, de a mindent eldöntő harmadik argentin találat előtt olyan passzal indította Burruchagát, amely szintén beleégett minden futballrajongó agyába. Amikor a mexikóvárosi Azték Stadionban Maradona magasba emelte a Világkupát, nem volt nála nagyobb alakja ennek a sportágnak.

Négy évvel később csaknem megismételte az 1986-os produkciót. Szinte egymaga vitte el a hátán az argentin csapatot a római döntőbe, ahol ugyanúgy az NSZK együttesével játszották a finálét. Ott volt tehát a lehetőség, hogy kétszeres világbajnok legyen. Nem lett, mert egy botrányos játékvezetést hozó mérkőzésen a mexikói bíró, Codesal Mendez addig csalt, amíg az NSZK Brehme tizenegyes-góljával 1-0-ra legyőzte a címvédőt. A római stadion gyepén zokogó Maradona látványa ugyanúgy megmaradt az emberekben, mint a győztes, 1986-os hadvezéré.

Maradona azért sem lehetett kétszeres világbajnok, mert az 1978-as hazai rendezésű vb-n a dél-amerikai csapat akkori szövetségi kapitánya, Cesar Louis Menotti nem tette be az argentin keretbe az akkor még csak 17 éves szupertehetséget. Maradona ekkor már túl volt a válogatottbeli bemutatkozásán: 1977. február 27-én Buenos Airesben éppen Magyarország ellen lépett először pályára hazája nemzeti csapatában. A Baróti Lajos vezette magyar válogatott szépen eljátszotta az áldozati bárány szerepét: amikor a 62. percben Maradona a pályára lépett, Argentína már 5-1-re vezetett.

1977. szeptember 17. A 17 éves Maradona ekkor még joggal reménykedett abban, hogy ott lehet az 1978-as labdarúgó vb-nForrás: AFP

A Maradona bemutatkozása előtti pillanatban Zombori Sándor lőtte a mieink egyetlen gólját ezen a meccsen, a középkezdés előtt pedig cserét jeleztek, ekkor lépett pályára Diego Maradona De az 1978-as vb-n nem lehetett ott. Erről egyszer így beszélt a FourFourTwo magazinnak:„Menotti ravasz volt, mert előállt azzal a javaslattal, hogy a fiatalokat ne lehessen külföldre eladni. Engem hívott az Arsenal, a Barcelona és a Juventus is, úgyhogy volt egy kis zavar a fejemben." A zavar pedig csak növekedhetett, amikor Menotti kihirdette világbajnoki 25-ös keretét, amelybe hárman nem kerültek be: Brávo, Bottaníz és Maradona. Végül Menotti annyit engedett, hogy Diego lett a negyedik számú választása a tízes játékosra. De ez semmit sem ért. A 17 éves Maradona életének legszomorúbb napja volt ez.

Az 1982-es világbajnokság sem róla szólt, meg nem is az argentin válogatottról. Azért Spanyolországban pont a magyar válogatott ellen játszott úgy, hogy mindenki azt hitte, itt nyer majd világbajnokságot. Nem így történt, mert a csoportból még a belgák mögött második helyen továbbjutó argentin csapat a középdöntőben az olaszoktól és a braziloktól is kikapott. Maradona élete első világbajnoksága ugyanolyan keserű csalódás volt, mint amit 1978-ban egyszer már átélt.

Élete ötödik vb-je, az 1994-es Amerikában megrendezett torna pedig már előre vetítette azt a sorsot, amely visszavonulása után várt rá. Pedig a görögök elleni nyitómeccsen Maradona lőtte Argentína harmadik gólját. Majd önkívületi állapotban rohanni kezdett egy kamera felé és eltorzult arccal ordított bele az optikába. 

Maradona az 1994-es Egyesült Államokban megrendezett vb-n a Nigéria elleni mérkőzésenForrás: AFP/Timothy A. Clary


A vak is láthatta, hogy valami nincs rendben, hogy aztán néhány órával később kiderüljön: Maradona szervezetében kokaint találtak. Világbajnokságon ez volt Maradona utolsó fellépése, nélküle pedig a teljesen megroggyant argentin csapat a csoportból sem jutott tovább, három lejátszott mérkőzés után mehettek haza.

Számomra Maradona úgy lett világsztár, hogy Magyarországon voltaképpen alig láthattuk a meccseit. A vb-mérkőzéseit persze igen, de azok négyévente voltak. Akkor még nem volt divat, hogy az ország egyetlen televíziója BEK-meccseket közvetítsen – a spanyol és az olasz bajnokikról nem is szólva. Évente egy BEK és egy KEK-döntő, ez jutott nekünk. Még azt a nyomorult UEFA Kupa-döntőt sem voltak képesek közvetíteni, így azt sem láthattuk, amikor 1989-ben a Nápoly csapatával megnyerte a harmadik számú európai kupasorozatot a Stuttgart ellen. KEK-et és BEK-et sem a Barcelonával, sem a Napolival nem tudott nyerni. Ha ma a Messin és Cristiano Ronaldón nevelkedett nemzedéknek arról beszélünk, hogy Maradona mekkora futballista volt, sokan csak legyintenek. A 21. század futball-fokmérője olyan magasságokban van, ahol Maradona nem járt. Hiszen nem nyert BEK-et. Akkor még Aranylabdát sem kaphatott, mert az csak az európai játékosoknak járt. A sors igazságtalansága? Lehet. De Maradonának nem volt szüksége a különféle díjakra. Az ő zsenialitását sem akkor, sem most nem lehetett megkérdőjelezni. Írom ezt akkor is, ha tudjuk, hogy életvitele nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most a haláláról kelljen írnom.

A nápolyi szurkolók sosem felejtik el MaradonátForrás: AFP/Roberto Salomone

Halála kapcsán most egészen biztosan mindenki felidézi a vele kapcsolatos személyes élményeket. Boldog ember az, akinek ilyen van. 1990-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupájának első fordulójában az Újpestet az SSC Napoli csapatával sorsolták össze. Már az első, Nápolyban megrendezett mérkőzésen minden eldőlt, mert az olasz bajnok 3-0-ra legyőzte a lila-fehéreket. Maradona azon a mérkőzésen is zseniálisan futballozott, két gólt is lőtt az akkori magyar bajnoknak. Akkor még nem volt divat, hogy egy ekkora győzelem után a B-csapattal jöjjön el az ellenfél a visszavágóra. A Napoli Maradonával az élen utazott el Budapestre, a romos Megyeri úti stadionban Maradona végigjátszotta a 90 percet. Emlékszem, 18 évesen a rádió külsős munkatársaként jutottam el erre a meccsre. Úgy voltam vele, ha törik, ha szakad, valahogy megszólaltatom Maradonát. A mérkőzés után nagyjából 40 magyar és 20 olasz újságíró toporgott a klubház előtt. Vártuk az Isteni Diegót. Egy óra várakozás után az olaszok legyintettek, s elmentek. Mi maradtunk. Szívünk mélyén tudtuk, hogy hiába várunk.

Maradona elmentForrás: AFP/Ina Fassbender

Aztán kinyílt az ajtó. Az öreg karszalagos portás csak annyit kérdezett: Maradonára várnak?
Válaszunkat meg sem várva közölte. Maradona elment.