Társoldalunk:

Holdra szállás, mítosz, az isten halott – sajtóvisszhang Maradona haláláról

2020.11.26. 12:17

A nemzetközi sportsajtó megrendülten ír minden idők egyik legjobb labdarúgójáról, a szerdán 60 éves korában meghalt Diego Maradonáról.

Németország:

Bild:

"Adios, Diego! Maradona isten kezében. Diego Armando Maradona (60), a világ legnagyobb futballművésze halott."

Frankfurter Allgemeine Zeitung:

"A zsenialitás és az őrület között. A labdarúgás világának búcsúznia kell egyik legjobb játékosától: mindössze 60 évesen elhunyt Diego Armando Maradona. Világbajnok, többszörös bajnok, UEFA Kupa-győztes, szövetségi kapitány, doppingvétkes, megbukott tévés műsorvezető, kokainfogyasztó - ez tulajdonképpen túl sok egyetlen életre."

Süddeutsche Zeitung:

"Isten lába. Az istenek között a legemberibb. Az esendő zseni: csak kevés embernek van annyi meghatározó fejezet az életében, mint Diego Armando Maradonának. Az argentin évekig a mennyország és a pokol között ingázott."

Die Welt:

"Az isten halott! Diego Maradona zseni volt, mániákus, szenvedélybeteg - szurkolói számára pedig csak "D10S", azaz isten. Most pedig elhunyt."

Az isten halott!Forrás: Die Welt

Der Tagesspiegel:

"Az isteni. Zseniális, őrült, tragikus - Diego Maradona az ellentmondások embere volt."

Olaszország:

La Repubblica:

"Diego Armando Maradonának abszolút tehetsége volt két dologhoz, a futballhoz és az önsorsrontáshoz. Sokáig párhuzamosan végezte a kettőt, aztán az elsőt abbahagyta, a másodikat pedig folytatta a 60.-ban elérkezett lefújásig."

Franciaország:

Liberation:

"Igazi futballvirtuóz volt: legjobb pillanataiban Diego Maradona azt tanította nekünk, hogy kételkedjünk a fizika szabályaiban, és higgyünk a halhatatlanságban. Cselei, trükkjei, szlalomozásai félelemben és rettegésben tartották az ellenfeleket. A tudósok szerint a súlypontja alacsonyabban volt a normálisnál, a nagy latin-amerikai író, Eduardo Galeano pedig egyszer megjegyezte, hogy Maradona az egész testével lát. Amikor focizott, természetfeletti volt. A pályán kívül azonban felerősödtek az emberi gyengeségei: a drogok, az alkohol, a bulimia, a prostituáltak, és más függőségek gyorsan legyőzték a tehetségét."

Spanyolország:

La Vanguardia:

"Maradona mítosszá vált az 1986-os világbajnokságon, amelynek döntőjében Argentína 3-2-re nyert az NSZK ellen. Legendává az angolok elleni negyeddöntő tette, amikor a saját térfeléről indulva minden ellenfelét kicselezte, majd még a kapus mellett is elhúzta a labdát és úgy lőtt a hálóba. A szurkolók extázisba kerültek."

Svájc:

Berner Zeitung:

"Ó, Maradona! Az argentin több életet is élt: egyet a talán valaha volt legragyogóbb futballistaként, a többit pedig egészségtelenül. Talán az volt a legnagyobb eredménye, hogy mindezek mellett egyáltalán meg tudott öregedni. Argentínában is azt mondják: egy macskának hét élete van, de Maradona esetében már abbahagyták a számolást."

Neue Zürcher Zeitung:

"Diego Maradonának olyan volt a karrierje, mint egy holdra szállás"

Nagy-Britannia:

The Guardian:

"Maradona tökéletes megnyilvánulása volt az emberi ellentmondásosságnak: egyszerre volt szép és csúnya. Nem kérdés, hogy zseni volt: szinte emberfeletti képességgel nyúlt a labdához, olyat tudott vele, mint a nagy festők az ecsettel vagy a zeneszerzők a hangokkal."

Daily Mail:

"A pályán zseni, azon kívül egy bálvány sok hibával. Diego Maradona Buenos Aires szegénynegyedéből indulva minden idők egyik legjobbja lett, még ha ellentmondásos is volt a megítélése."

Egyesült Államok:

Los Angeles Times:

"Mint a másik híres argentin exportcikk, a tangó, Maradona is érzékiséget és szenvedélyt, de tagadhatatlanul sötétséget is hozott a sportágba és a saját életébe. A pályán kevesen tudtak lépést tartani a tudásával, a képességeivel, a kreativitásával, de ravasz és dühös is tudott lenni. A magánéletében egy ingatag ember volt, óriási étvággyal, sokszor esett túlzásba, s emiatt gyakran került kórháza is."

Washington Post:

"Maradona halálával a világ elvesztette egyik legtehetségesebb sportolóját és az egyik legmeggyötörtebb lelkét"

New York Times:

"Maradona lába úgy követte a labdát, mint egy kis háziállat. Egy naranccsal is úgy tudott bánni, mint mások a labdával. A stílusa pedig briliáns volt, sokszor álcázta magát: hosszú időre eltűnt, aztán a fontos pillanatokban ismét feltűnt lenyűgöző cseleivel, döbbenetes passzaival és védhetetlen lövéseivel."