Társoldalunk:

Messi és a Barcelona éledezik, de Madridban maradhat a bajnoki cím

2021.01.22. 17:00

Bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét látni, de sajnos a 2020-21-es szezon első felében sem állt meg a színvonal csökkenése a La Ligában. A címvédő Real Madrid és a Barcelona is egyik legrosszabb idényét futja az évezredben. Az, hogy ennek ellenére a második, illetve a harmadik helyen tudnak állni, a többi csapatot is beárazza. A Bajnokok Ligájába nagy eséllyel még így is bejutnak majd, de könnyen lehet, hogy egyik sztárcsapat sem nyer trófeát az évad végén.

Így múlik el a világ dicsősége

Nagyon nagy bajban lennénk, ha nemcsak egy-egy szezon végén, hanem most féltávnál is össze kellene gyűjtenünk a La Liga tíz legjobb mérkőzését. Ennek egyszerű oka van: nem biztos, hogy lenne ennyi. Voltak kiváló találkozók, de egyáltalán nem szenvedtünk bennük a bőség zavarától az ősszel. Egy levegővel az alábbi összecsapások jutnak eszünkbe:

  • Valencia-Real Madrid 4-1
  • Levante-Betis 4-3
  • Barcelona-Real Madrid 1-3
  • Atlético Madrid-Granada 6-1

Ronaldo 2018-as Olaszországba való távozásával párhuzamosan a Real Madrid mellett magából a spanyol bajnokságból is eltűntek a gólok. A fenti négy találkozó mind-mind felfelé húzza a 2,44-es gólátlagot, ami a sok második generációs statisztikai mutató (xG, xA, PPDA) mellett még mindig mérvadó, ha egy mérkőzés élvezeti értékét szeretnénk vizsgálni. De ami a gólok eltűnésénél is nagyobb probléma, az a meccsek iramának és színvonalának a drasztikus romlása.

Ebben a két sztárcsapat, a Real és a Barca 2010-es évekhez képest sokkal halványabb játéka mellett a kiscsapatok rossz irányba megváltozott játékfelfogása is legalább annyira benne van. Az Eibarhoz, Alavéshoz és Valladolidhoz hasonló együttesek még csak meg sem próbálnak értékelhető teljesítményt nyújtani, hanem beérik azzal, hogy ha rúgnak egy gólt, akkor utána beállnak a saját kapujuk elé, hogy őrizzék az 1-0-s vezetésüket. Ha pedig az ellenfél egyenlíteni tud, akkor annyiban hagyják és megelégednek az egy ponttal, nem mozgósítják újra magukat a győzelemért.

Ezt az érzetet a két nagy gyengélkedése csak felerősíti, amivel már ősszel foglalkoztunk, és fél év után csak tovább erősödött. A La Liga élvezeti értékét tekintve már csak negyedik az európai topligák között. A Premier League első helye megkérdőjelezhetetlen, a Serie A-ban a Juventus a milánói csapatok személyében végre komoly kihívókat kapott, a Bundesliga pedig ugyan még mindig a Bayern München uralma alá tartozik, de az őket üldöző Borussia Dortmund, RB Leipzig, Bayer Leverkusen, Mönchengladbach négyes sokkal dinamikusabb focit játszik, mint bármelyik üldöző a La Ligában.

Jan Oblak személyében a világ egyik legjobb kapusa is a La Ligában játszik, pechére ez a poszt soha sem számított a legerősebbnek marketingszempontbólForrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

A spanyol bajnokság soha nem foglalkozott annyit a marketinggel, mint az elmúlt időszakban, pechére egyre kevésbé tűnik vonzónak a legnagyobb sztárok számára. A 21-22 éven aluli tehetségek (Joao Félix, Ansu Fati, Pedri, Rodrygo, Take Kubo) és a rutinos 30 felettiek (Lionel Messi, Karim Benzema, Sergio Ramos, Luis Suárez) megvannak, de a 24-30 éves korosztályból csupán a világ legjobb kapusai közül Spanyolországban játszó hármat tudnánk kiemelni. Három 28 éves kapus, Jan Oblak, Marc-André ter Stegen és Thibaut Courtois posztjukon egyaránt fantasztikus játékosok.

Ám nem biztos, hogy jó reklám egy ligának, ha a gólvonal előtt álló játékosokkal kell eladni a terméküket.

Mi lesz veletek, Barca és Real?

A változást nyilván az hozhatja el a legkönnyebben, ha a Barcelona és a Real Madrid ismét sikeres lesz, és ami fontosabb: elkezd szépen futballozni. Azonban egyik klub sincs könnyű helyzetben. A katalánok elnökválasztás előtt állnak, a fővárosiak lehetséges nyári költekezését pedig a Santiago Bernabéu felújításának költségei behatárolják.

Más okból kifolyólag, de könnyen lehet, hogy Zidane és Ramos napjai is meg vannak számlálva MadridbanForrás: AFP/Gabriel Bouys

Aztán könnyen lehet, hogy Florentino Pérez az Európa-bajnokság után ismét belekezd egy galaktikus csapat felépítésébe. A szurkolók egyre elégedetlenebbek azzal, ahogyan Zinédine Zidane második vezetőedzői érájában a Real játszik. A francia szakember ebben a szezonban is azokra a futballistáira számít, akikkel 2016 és 2018 között három BL-trófeát is megnyert. Azonban az akkori első számú gólfelelőse, Ronaldo hiányában meccsenként átlagosan egy gól távozott Torinóba, és a többiek is három évvel idősebbek lettek, mint a sikerkorszakban.

A harmadosztályú Alcoyano elleni hosszabbítást követő kiesés a kupából legalább akkora kudarc volt, mint 2009 októberében az Alcorcónnal szembeni 0-4-es dráma. A második alkalommal négycsapatos Spanyol Szuperkupában a liga mindent elkövetett, hogy legyen még egy extra El Clásico a szezonban. Aki hisz a sorsszerűségben, az akár annak is tulajdoníthatja, hogy az Athletic Bilbao mindkét gigászt legyőzve megakadályozta ebben az érintetteket.

Nem lennénk meglepve, ha az amúgy a Reallal 25 meccsenként trófeát nyerő Zidane ezt már nem úszná meg. Tavaly nyáron a koronavírus miatt nyárra halasztott befejezést jól hozta le az együttes, 11 meccsből tízet megnyerve behúzták a La Ligát, sokan mégis elégedetlenek voltak a játék minőségét illetően.

Luka Modric 35 évesen is a Real Madrid egyik legtöbbet foglalkoztatott játékosaForrás: AFP/Oscar Del Pozo

Utóbbi a mostani szezonban sem változott, sőt az általa minimálisan megkezdett fiatalítás az őszre abbamaradt, elég csak a középpályára gondolni. A tavalyi évad felfedezettje, Federico Valverde alig lépett pályára, ahogyan a koronavírussal és sérüléssel bajlódó Martin Ödegaard is. Helyettük Luka Modric (12-ből 11 meccs) és Toni Kroos (10/10) a november óta eltelt teljes időszakot a pályán töltötték a bajnokságban.

A jelenlegi állapotnál sokkal kevesebbért is buktak már meg edzők Florentino Pérez irányítása alatt. Ne feledjük, hogy Fabio Capello és Bernd Schuster is egy-egy bajnoki címmel véget érő szezon után lettek elküldve 2007 nyarán, illetve 2008 decemberében. Az elnök indoka az volt, hogy a Real Madridnál nem elég nyerni. Szépen kell nyerni. Ez alapján Zidane-nak sem feltétlenül van maradása, pláne, ha ezúttal a sikerek is elmaradnak.

Mivel Maurico Pochettinóra a PSG a télen lecsapott, ezért nagy kérdés, hogy ki veheti át a kispadot a 34-szeres bajnoknál. A legfrissebb hírek szerint az argentin River Plate vezetőedzője, Marcelo Gallardo lehet az első számú jelölt. Rajta kívül a klublegenda Raúl González, a PSG-től menesztett Thomas Tuchel, a lassan két éve munkanélküli Massimiliano Allegri, és egy esetleges gyengébb liverpooli tavaszt követően Jürgen Klopp jöhetnek még szóba.

Ronald Koeman és Frenkie De Jong személyében ismét két hollanddal próbálja magát újjáépíteni a BarcelonaForrás: AFP/Lluis Gene

A Barcelonának legalább ebben a kérdésben nincsen problémája. A nyáron kinevezett Ronald Koeman jó megoldás lehet hosszú távon is, aki a Johan Cruijff óta domináns katalán-holland vonalat képes lehet eredményesen tovább vinni. Irányításával a Barca ugyan még mindig rapszodikus, és könnyen lehet, hogy sorozatban második szezonjában is trófea nélkül marad (utoljára erre a 2000-04 közötti időszakban volt példa), de nincs könnyű dolga.

Koeman az Európa-bajnokságra általa kijuttatott és ott esetlegesen meglepetést is okozható holland válogatottról mondott le a Barca kedvéért. Egyelőre a Bilbao elleni Szuperkupa-döntőt leszámítva kihozza a maximumot csapatából. A Frenkie De Jong, Pedri, Coutinho, Griezmann, Ansu Fati támadósor képes egészen elképesztő dolgokra is. Ami nagyobb kérdés, hogy ebben a képletben hol lesz a helye a nyáron 34. születésnapját ünneplő Messinek. Az argentin legenda eddig szinte az egész idényben kedvtelennek tűnt, és elveszettnek, így hiába vezeti Luis Suárezzel holtversenyben a góllövőlistát, eddig ez a szezon nem róla szól már a Barcán belül sem.

Messi előző nyáron távozni szeretett volna, amit a klub vezetősége nem hagyott. Josep María Bartomeu azóta lemondott, és megtörtént az elnökjelöltek kiválasztása. A klub socióinak aláírásai alapján hárman lesznek versenyben az elnöki székért a legkésőbb márciusban sorra kerülő választáson. Közülük a klubot 2003 és 2010 között egyszer már irányító Joan Laporta tűnik a legesélyesebbnek, kihívói a Bartomeu-éra legnagyobb kritikusának számító Víctor Font és a Koeman mellett kiálló Toni Freixa lesznek.

Lionel Messi éledezik, de egyáltalán nem biztos, hogy a következő szezont Barcelonában kezdiForrás: AFP/Gabriel Bouys

Sokak szerint a nyáron lejáró szerződését még mindig meg nem hosszabbító Messi döntése is a választások végkimenetelén múlik. Azonban a hatszoros aranylabdás szerintünk már meghozta döntését. Ez lehet a maradás (ehhez az új elnöknek szinte biztosan vissza kellene hoznia Neymart a csapatba), visszatérés szülővárosába (még korábban azt mondta, hogy gyermekkori csapatában, a Newell's Old Boysban szeretné befejezni pályafutását), vagy esetleg Pep Guardiola hívó szavára kipróbálni magát a Premier League-ben.

A kiút Messi, a Barcelona és a Real Madrid számára, ha halványan is, de azért látszik a jelenlegi válságos időszakból. Azonban amíg ez megtörténik, a spanyol főváros másik szegletére kell figyelnünk, ahol valami egészen szép dolog van kibontakozóban.

A Choloizmus újjászületése

Az Atlético Madrid az évezred egyik legizgalmasabb spanyol bajnokságát nyerte meg a 2013-14-es szezonban. A sikerek letéteményesét azóta mindannyian jól ismerjük: Diego Simeone 1994 és 1997, illetve 2003 és 2005 között két időszakban is a klub játékosa volt, sőt a szurkolók egyik kedvence. Megalkuvást nem tűrő játéka középpályásként a drukkerek számára rendkívül szimpatikus erényeket csillogtatott.

A kisebbik madridi csapat szurkolói mindig is sokkal inkább a munkásosztály és az alacsonyabb társadalmi rétegből érkezők voltak, mint a városi rivális Realé. Éppen ezért az a szenvedély és küzdőszellem, amit Simeone képvisel 2011 decembere óta vezetőedzőként is, abszolút méltó a klub filozófiájához.

Diego Simeone és Koke, két Atlético-legendaForrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

A 2014-es bajnoki cím még sokkal inkább a rombolásról szólt, mint a mostani hadjárat. Ezen nincs mit csodálkozni, amikor olyan játékosokból kellett csapatot építeni, mint Diego Godín, Juanfran, Gabi, Cristián Rodríguez, Raúl García, vagy éppen Diego Costa. Abban a szezonban 90 ponttal tudott bajnok lenni a Simeone-csapat, három-három ponttal megelőzve a Barcát és a Realt.

Az Atlético azóta a harmadik legnagyobb futball branddé vált Spanyolországban. Az elmúlt nyolc évben mindig a La Liga dobogóján tudott zárni. Közben a Madridban világklasszissá váló Antoine Griezmann vezetésével a Bajnokok Ligájában is stabil élcsapat lett, a döntőbe kétszer is bejutva - ott pont a Real verte őket mindkétszer hatalmas csatában. Mindeközben a klub a Vicente Calderón stadionból átköltözött a Wanda Metropolitanóba, Spanyolország egyik legmodernebb létesítményébe.

Egy ilyen szép arénához valamivel szebb játék is dukálhat – gondolhatta Simeone, aki Griezmann és számos alapembere távozásával egy új csapat építésébe kezdett. A francia világbajnok helyére 2019 nyarán 126 millió euróért Joao Félix, és a fiatal portugálon kívül két év alatt szinte a teljes csapat kicserélődött. Közben Jan Oblak a világ legjobb kapusává vált, a védelemben pedig José María Giménez feladata volt az átmenetet megoldani.

A csapatkapitány Koke a középpálya stabilitásáért felelős: a 29 éves játékos egyben a legnagyobb ikonja az együttesnek, és ha eltölt még három szezont a csapatnál, akkor a klub történetének legtöbbször pályára lépő futballistája lehet.

Az Atlético Madrid új stadionját 2017 őszén adták át, és azóta a klub elindult egy teljesen új iránybaForrás: DPPI via AFP/Oscar Barroso

Félixen kívül Simeone olyan kreatív futballistával dolgozhat együtt, amiről hét évvel ezelőtt még csak álmodni sem mert volna. A Real könnyen lemondott Marcos Llorentéről, azonban Madrid másik felében támadó középpályásként olyan teljesítményt nyújt, amivel kihagyhatatlan lesz a spanyol válogatott kezdőjéből a nyári Európa-bajnokságon. Ángel Correa szintén fantasztikusan játszik, és jól mozog együtt a Barcelonától megszerzett Luis Suárezzel. A belga Yannick Carrasco a világ egyik legjobb formában lévő szélsője, és Thomas Lemar is egyre inkább élni tud a lehetőséggel.

Az Atlético két meccsel kevesebbet játszva is fölényesen vezeti a bajnokságot, és ha így folytatja, akár a 100 pont is elérhető a madridiak számára. Első 17 mérkőzésükön csupán hét gólt kaptak úgy, hogy az egyetlen, Real elleni 2-0-s vereség alkalmával kellett Oblaknak egynél többször maga mögé nyúlnia. A legkevesebb kapott gól mellett a Barcelona mögött az Atlético szerzi a második legtöbbet (33).

A bajnoki cím tehát úgy tűnik, hogy Madridban marad, azonban jelen állás szerint az Atlético 11. sikerére jóval nagyobb esély van, mint a Real 35. bajnoki címére.