Dibusz Dénes: Nem szerettem sokat futni, ezért állítottak be a kapuba

A Ferencváros összes BL-mérkőzésén védett, 2020 őszén pedig három mérkőzésen a magyar válogatottban is szerepelt. A Pécsről induló Dibusz Dénes számára a legnagyobb élményt a Molde elleni BL-selejtező visszavágója, a főtáblára jutás jelentette, de nem törpül el mindezek mellett a válogatott Eb-re jutása sem.

13 ponttal vezeti a Ferencváros a bajnokságot. Személy szerint önnek mi a motiváció mérkőzésről mérkőzésre?
Valóban, szerencsére megnyugtató előnnyel vezetjük a bajnokságot.

Ami a saját motivációmat illeti, az a posztomból is adódó kettős célt jelenti: mindegyik mérkőzésünkön úgy szerezzük meg a három pontot, hogy a hálóm érintetlen maradjon.

Hiszen az valóban igaz, hogy a kapusok minden bekapott gól után meghalnak kicsit.

Ősszel eléggé magasra tették a mércét, ezért a különbség szembeötlő. A tavaszi, viszonylag tompább játék, a korábbiakhoz képest nehezebben megszületendő győzelmek, az egy-két váratlan pontvesztés annak tudható be, hogy tudat alatt mindannyian érzik, a tetemes előny behozatatlan?
Mostanában nem annyira szemet gyönyörködtető a játékunk. Voltak jobb meccseink, előfordultak jobban sikerült félidők,

de összességében egyik tavaszi meccsen sem sikerült olyan játékot nyújtanunk, amit mindannyian szeretnénk,

és amelyet korábban megszoktak tőlünk a szurkolóink. (Az interjú a Paks elleni 5-2-es meccs előtt készült.) Van még néhány hetünk, hogy a bajnokság végén ebben is előrelépjünk, és akkor mindenki elégedett lesz.

Egyébként miként emlékszik vissza a Bajnokok Ligája-szereplésre? Mi volt a legnagyobb élmény, és mit felejtene el legszívesebben?
Összességében nagyon szép időszak volt, mindannyian rendkívül élveztük, próbáltuk maximálisan megélni ezeket a mérkőzéseket.

Ez a sorozat egy akkora lehetőség, amely ritkán adódik az ember életében, de abban is egyetértettünk, hogy a Fradinak 25 évnél gyakrabban kell szerepelnie a legrangosabb európai kupasorozat főtábláján.

Mérkőzésről mérkőzésre éltünk, ami azért is egyszerű volt, mert pihenni nem nagyon volt időnk. Próbáltuk kihozni a maximumot, ugyanakkor testközelből éreztük, milyen óriási a kontraszt az NB I és a Bajnokok Ligája között.

Dibusz Dénes a portugál Cristiano Ronaldo lábáról szedi le a labdát a Juventus-Ferencváros BL-mérkőzésen Forrás: AFP/Miguel Medina

Jól vettük az akadályokat, de sajnos a hőn áhított célt, a csoport harmadik helyét nem sikerült megcsípnünk.

Lehet, hogy meglepő, de számomra a BL-főtáblára jutás volt a legnagyobb élmény.

Már a Molde elleni visszavágó előtt nagyon feszült volt mindenki, hiszen mindannyian tudtuk, hogy mekkora lehetőség előtt állunk. A meccs hihetetlen éles volt, de tudtuk tartani a számunkra álomszerű 0-0-t. A BL-sorozatból nem törölnék ki semmit, minden úgy volt jó, ahogy megéltük, ahogy megtörtént, hiszen mindegyik mérkőzéssel többek, értékesebbek lettünk. A legnagyobb bravúr talán a torinói pontszerzés lett volna, ettől nem is voltunk messze, de összességében nem lehet okunk a panaszra, hiszen a selejtezők során többször is szerencsénk volt. Lehet, hogy a főtáblás meccseken ebből vett vissza kicsit a sors.

A Bajnokok Ligája-sorozat kapcsán talán abban mégis lehet önökben hiányérzet, hogy a vírusjárvány miatt a főtáblás mérkőzések egy részét üres lelátók előtt kellett lejátszani. Mennyire nyomasztó a kongó stadion egy labdarúgó számára? Meg lehet egyáltalán ezt szokni?
Nem lehet megszokni. Bár volt közte egy kis lazítás, több mint egy éve tart már ez az állapot, szinte úgy érzi magát az ember, mintha állandóan csak edzőmeccseken szerepelne, természetesen ezt csak a hangulatra, a körítésre értem.

A Fradinál hatványozottan igaz, hogy a drukkerek jelenléte abszolút hatással van ránk, pozitívan befolyásolja a teljesítményünket, hiszen nekünk van a legnagyobb szurkolótáborunk.

A csapat tizenkettedik játékosa valóban minden mérkőzésen plusz egy gólt jelent nekünk.

Korábban Gróf Dávid, most a válogatott Bogdán Ádám a riválisa, de egyik vetélytársa sem tudja kiszorítani a kapuból. Mi ennek az oka? Tényleg minden fejben dől el?
Az utóbbi években többször is hallottam, hogy sokan a vetélytársaim jelenlétének is tulajdonítják a jó teljesítményemet. Erre mindig azt válaszolom: próbálok fejlődni, és mindegyik meccset egy új kihívásnak tekintek. Úgy gondolom, az elmúlt időszakban folyamatosan éltem a lehetőséggel, hiszen ha nem így történt volna, már biztos nem én állnék a Ferencváros kapujában.

Egy elképesztő Dibusz-védés a CSZKA Moszkva-Ferencváros Európa-liga-mérkőzésen 2019 októberében Forrás: Sputnik via AFP/Alexey Filippov

Egyébként teljesen természetes, hogy a vezetők kapusposzton is komoly erőket vonultatnak fel, és úgy kalkulálnak, ha bármi is történik velem, ne essenek kétségbe. Gróf Dávid és Bogdán Ádám személyében is méltó társam volt és van; Bogdán Ádám is sok nagy csatát megélt kapus, 20-szoros válogatott, tapasztalt harcos.

Remekül tudunk együtt dolgozni; ha jól védek, az a riválisom munkáját is minősíti, hiszen a jobb teljesítményem annak is köszönhető, hogy együtt készülünk.

De azt sem szabad soha elfelejteni, hogy mindig a csapat eredményessége határozza meg a kapus teljesítményének értékét is.

Több mint hét éve a Ferencváros játékosa. Emlékszik arra, mi volt az első reakciója, amikor megkeresték az Üllői útról és azt mondták: „Dénes, igazoljon hozzánk és legyen a Fradi játékosa!"
Nagyon örültem neki, bár Pécsen is nagyon jól éreztem magam.

Ám a Ferencváros mégiscsak a Ferencváros, ahol, ha jól teljesítesz, olyan távlatok nyílhatnak meg előtted, amelyre a pályafutásod elején talán nem is számítottál.

Ez nálam tökéletesen bejött, hiszen olyan világsztárok ellen játszhattam, mint Lionel Messi és Cristiano Ronaldo, és a válogatottba is bekerültem.

Ha már említette a kezdeteket, hogy lett kapus?
Csak arra emlékszem, hogy még nem voltam ötéves, amikor 1995 tavaszán édesapámtól megkaptam az első kapuskesztyűmet és stoplis cipőmet. Valószínű ő már ekkor látta, hogy nem vagyok annyira mozgékony, és nem is szeretek sokat futni.

Dibusz Dénes rengetet tett azért, hogy most itt tart a Fradi Forrás: AFP/Miguel Medina

Éppen ezért testhezállónak vélte a kapusposztot, mindenesetre az első klubomba, a Mecsek-Góliátba már úgy vitt le, hogy nem is jöhetett más szóba, csak az, hogy a kapuba álljak. Amely elől azóta sem lehet kirobbantani. Ám érdekes, nagyon sokáig nem is tudatosult bennem, hogy profi labdarúgó legyek, hogy a futball biztosítsa a megélhetésem. Ez csupán úgy 15-16 éves koromra kezdett érlelődni, amikor elérhető közelségbe került, hogy a Pécsi MFC kapusa lehetek.

Mennyire változtatta meg az életét, hogy Magyarország legnépszerűbb csapatának első számú kapusa lett?
Természetesen teljes mértékben, hiszen elkerültem a szülői háztól, s mivel egyedül költöztem a fővárosba, a saját lábamra kellett állnom.

Ettől függetlenül próbálok ugyanolyan ember maradni, mint amikor Pécsről elindultam, és belevágtam a nagybetűs életbe.

Persze, arra én is hamar rájöttem, hogy az életem gyökeresen megváltozik, hiszen valamennyire a kirakatban zajlik. Sokan megismernek, de tudom kezelni a helyzetet, egy bizonyos határon belül egyáltalán nem zavaró. Nem botlom lépten, nyomon a rajongókba, de előfordult már, hogy csak azért megállítottak az utcán, hogy közös fényképet készítsenek velem. Ez persze, nem mindennapos dolog, de színesíti és kellemessé teszi a hétköznapokat.

Térjünk rá a válogatottra, hiszen ősszel három Nemzetek Ligája-találkozón – Oroszországban, valamint a Szerbia és Törökország elleni találkozókon – ön is pályára lépett. Belülről hogy látja, mitől lett ennyire jó a nemzeti csapat? S mennyi szerepe van ebben a napokban az MLSZ-szel éppen szerződést hosszabbító Marco Rossinak?
Mindenképpen óriási a jelentősége, hogy Rossi a kapitány. Tavaly nemcsak szemléletváltás történt a válogatotton belül (egyre több fiatal kapott lehetőséget), hanem a játékstílusban is váltottunk, átálltunk az ötvédős rendszerre, amely úgy néz ki, nagyon fekszik a csapatnak.

Dibusz Dénes fantasztikusan védett az oroszok elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen Forrás: Sputnik via AFP/Grigory Sysoev

Mindenki megtalálta a pozícióját vagy éppen Marco Rossi találta meg a megfelelő játékosokat a különböző posztokra. Mindenesetre az Eb-kijutás fantasztikus élmény volt, és persze, a Nemzetek Ligája-szereplés is várakozáson felül sikerült.

Folytatható a remeklés a félelmetes csatárokkal, a jelenleg az Olympique Marseille-ben szereplő, de korábban a Napoliban is csillogó Arkadiusz Milikkel, a Dárdai Pál keze alatt megújuló Krzysztof Piatekkel, és a világsztár Robert Lewandowskival érkező lengyelek ellen? Mindezt úgy, hogy Szoboszlai Dominik nem állhat a mieink rendelkezésére.
Dominik minden kétséget kizáróan az egyik legkreatívabb játékosunk, aki az elmúlt fél évben egyértelműen a húzóemberünkké vált.

Dibusz Dénes szerint a magyar válogatott képes lesz megoldani Szoboszlai Dominik helyettesítését Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ám többek között a Bulgária elleni pótselejtező is igazolta, hogy sikeresek tudunk lenni nélküle is, és megoldjuk az előttünk álló feladatokat. De azért bízom benne, hogy az Európa-bajnokságon már a rendelkezésünkre állhat.

Ha már az Eb-t említette, azért álmodik már a Portugália, Franciaország és Németország elleni mérkőzésekkel?
Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek az eszébe jutnak ezek a meccsek, de muszáj lépésről lépésre haladnunk.

Először jöjjenek Lewandowskiék, nyáron pedig a többi világsztár.

A többiek nevében is mondhatom: állunk elébe.

Utánanéztem egy statisztikának. Tudta, hogy amikor tétmérkőzésen ön állt a magyar válogatott kapujában, még egyszer sem kaptunk ki – három győzelem és két döntetlen a mérleg?
Nekem sem tűnt fel. hogy ilyen jó kabalája vagyok a nemzeti csapatnak. Azt kívánom, minél több lehetőséghez juthassak, és e statisztika sokáig maradjon ilyen kedvező. Hiszen ezzel mindenki jól járna.

Zárjuk személyes epizódokkal: talán nem mindenki tudja, de a Pécsi Tudományegyetemen szerzett közgazdász diplomát. Miért volt fontos önnek a diplomaszerzés?
Édesapám is közgazdász volt, így otthonról hoztam magammal, hogy az iskola és a tanulás az egyik legfontosabb dolog az életben, ráadásul már általános iskolás korom óta a reáltárgyak érdekeltek jobban. Nem is volt kérdés, hogy továbbtanulok, hiszen a suli állt az első helyen, így az is egyértelmű volt, hogy egyetemre megyek, és diplomát szerzek.

Dibusz Dénes, aki Pécsről indulva hódította meg a futballvilágot Fotó: Polyák Attila - Origo

Azt is mondhatnám: jókor voltam jó helyen, de szerencsére mindig össze tudtam egyeztetni a tanulmányaimat a futballal.

Örülök, hogy megszereztem a diplomámat, hiszen az ember sohasem tudhatja, mit hoz a jövő.

Most a futball élvezi a prioritást, de vannak ötleteim, elképzeléseim, a visszavonulás után természetesen jó lenne a sport világában maradni, de ez egyelőre nem aktuális.

Meséljen a családjáról! Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával elmondta: a kis Bence érkezése alapvetően megváltoztatta az életét, hiszen az X-boxozást felváltotta a pelenkázás.
Azóta nem sok minden változott, hiszen Bence még csak 1 éves és 5 hónapos, de talán kicsit mozgalmasabbá vált már az életünk. Persze, ő a főnök, hiszen nagyon elégedetlen tud lenni, ha nem az történik, amit ő szeretne. Az X-boxozás tehát egyelőre elfelejtve, de már nagyon várom azt az időszakot, amikor vérre menő csatákat vívhatunk egymással.

S mikor kapja meg az első kapuskesztyűjét?
Még csak az enyémet próbálgatja. Mit mondjak, egyelőre nagyon viccesen áll rajta.