Ám van a labdarúgás történetében egy csatár, aki egyéb nagy sikerei mellett rendelkezik világbajnoki arany-, ezüst, és bronzéremmel, és egyedüliként négy vb-elődöntőben lépett pályára. És mindig annyira fontos volt neki a sportszerűség, hogy két különböző tettéért is fair play-díjjal jutalmazták.
A német válogatott nem is olyan régen visszavonult klasszisáról, Miroslav Kloséról van szó, aki tavaly ősz óta a Bayern München edzői stábjának láthatatlan tagja. Hansi Flick egyik segítője, és az edzéseken nagyon hasznos munkát végez, erről több játékos is nyilatkozott a közelmúltban. A világbajnok csatár 71 válogatott góljából 21-et fejjel szerzett és ezt a tudását „különórákon" próbálja átadni a bajor csapat csatárainak. Azonban állandóan a háttérben dolgozik, a meccseken nem ül a kispadon és a szezonban még egyetlen német közvetítésben sem tűnt fel. Feltűnt viszont három hete a római Lazio-Bayern München BL-nyolcaddöntőn.
Az olasz operatőr és rendező megtalálta őt a nézőtéren. Nem véletlenül, ugyanis pályafutása utolsó szakaszában az olasz főváros csapatában szerepelt. A Bajnokok Ligájában most éppen ezzel a gárdával harcol a Bayern.
Az első találkozó 4-1-es német sikert hozott, és Klose igyekszik úgy segíteni tanácsaival játékosait, hogy a szerdai, müncheni visszavágón se érhesse őket meglepetés. Néhány nappal ezelőtt pedig egy másik volt klubja ellen készítette fel őket, szombaton ugyanis a Bayern a Bremen otthonában nyert 3-1-re a bajnokságban. Profi edzőként Klose most a rekordbajnok újabb sikereiért dolgozik, bár mindkét ellenfél fontos szerepet játszott élete bizonyos szakaszaiban. A két említett fair play díj közül az elsőt brémai, a másodikat római focistaként ítélték neki oda.
2005-ben a Werder Bremen játékosaként tört a Bielefeld kapujára, amikor a 16-oson belül átesett a kivetődő Mathias Hain kapuson. Herbert Fandel játékvezető azonnal 11-est ítélt (egyébként teljesen megadhatónak tűnt), és sárga lappal büntette a kapust. Ám az asszisztense, Thorsten Schiffner magához hívta, mert ő úgy vélte, hogy nem történt szabálytalanság. Nagyjából azonos helyzetből látta a két játékvezető az esetet, így nem tudott megegyezni a helyes ítéletről.
Fandel odament Klosehoz (Hainhoz nem kellett, ő már korábban kifejtette az esetről a véleményét) és a csatár azt mondta, hogy ő szaladt neki a labdát elütő kapusnak, így nem jár csapatának a büntető.
Fandel természetesen visszavonta azt, és a kapusnak adott sárga lapot is. Tette ezt Klose, a 31. fordulóban, 0-0-nál, a 28. percben, amikor csapata a harmadik helyért harcolt. Ezt a meccset végül 3-0-ra megnyerte (Klose is rúgott gólt) és megszerezte a bronzérmet is a bajnokság végén. Fandel bíró pedig ezt mondta róla a mérkőzés után: „Le a kalappal Klose előtt, ez nagyon korrekt volt tőle. Nem tudom van-e még játékos a világon, aki megtette volna ugyanezt. Ráadásul amikor a csapatának nagyon kellett a győzelem, és ekkor még 0-0 volt az eredmény"
Klose számára egyértelmű volt, hogy így kellett cselekednie:
Úgy érzem kötelességem volt elmondani, hogy pontosan mi történt. Nagyon nehéz manapság a játékvezetők dolga, nem kell a játékosoknak még tovább nehezíteni azt."
Klose ezért a tettéért kapott először fair play-díjat, majd egy hasonló eset főszereplője volt néhány évvel később is. Ekkor már a Lazio játékosaként. A 2012-13-as olasz bajnokság ötödik fordulójában a római gárda Nápolyban játszott. Már a találkozó elején egy jobboldali szöglet után hazai kapuba juttatta a labdát a német csatár.
Társai ünnepelték, Luca Banti játékvezető pedig gólt ítélt annak ellenére, hogy a nápolyi focisták (az arrafele élő emberek vérmérsékletének megfelelően) szabálytalanságról harsogtak.
Persze ha egy bíró minden gólt kapó csapat tagjainak reakcióit komolyan megfontolná, akkor a meccsek egy jó része 0-0-ra végződne.
Ám akárcsak Fandel hét évvel korábban Banti is váratlan segítséget kapott. Miután a gólszerző kihámozta magát az őt ünneplők gyűrűjéből közölte a bíróval, hogy kézzel ütötte a labdát a kapuba, ezért ne ítéljen gólt.
A bíró kézfogással köszönte meg neki a gesztust, a hazaiak csapatkapitánya, Paolo Cannavaro pedig megölelte őt.
Így tettek társai is. A találkozót így 0-0-ról folytatták, és a végén Edinson Cavani mesterhármasával a Napoli nyert 3-0-ra. A vesztes csapat példásan sportszerű játékosa (akkor már két kisfiú édesapja) a következőket mondta:
Rengeteg fiatal néz minket a televízióban és sokaknak mi vagyunk a példaképei. Ezért úgy is kell viselkednünk, hogy méltóak legyünk erre a szerepre."
Az eset azért is érdekes, mert ez a nápolyi stadion ma arról a Diego Maradonaról van elnevezve, aki élete talán legismertebb gólját kézzel szerezte, és miután az argentin válogatott azzal a találattal jutott be az elődöntőbe az 1986-os vb-n, a mérkőzés után is csak talányosan fogalmazott mozdulatáról.
A két jelenetnek természetesen semmi köze egymáshoz, ahogy a két játékos jellemének sem. Klose visszavonulása után egy római egyetemtől sportetikai díjat is kapott a Napoli-Lazio meccsen történt tettéért, és ennek átvételekor ezt mondta:
A nápolyi eset? Ez számomra természetes volt, ilyen vagyok. Ha lehetőségem van rá, miért ne segítsem a játékvezető munkáját?"
Fantasztikus ember, és aktív korában nagyszerű, eredményes focista volt. A mai napig ő szerezte a legtöbb gólt a világbajnokságokon. Vagyis attól, hogy valaki mindent tud a labdával, még nem kell megfélemlíteni az ellenfeleit és azon dolgozni, hogyan lehetne becsapni a játékvezetőt. Legfeljebb nem lesz celeb, csak egy visszafogott, szimpatikus sportemberként tiszteli a világ.