Kések, pisztolyok a stadionban – 30 éve játszották le minden idők legbotrányosabb BEK-negyeddöntőit

A labdarúgó BEK/BL történelem talán legkülönlegesebb idénye a harminc évvel ezelőtti, 1990-91-es volt. A nagy európai történelmi változások közepette ez volt az utolsó szezon, amikor 32-nél kevesebb bajnok nevezett. Köztük olyan is, amelynek az országa a sorozat közben megszűnt. A keletnémet első, a Dynamo Dresden ugyanis még az NDK képviselőjeként indult, de már az NSZK csapataként esett ki. Ugyanis 1990 októberében az ország csatlakozott a Német Szövetségi Köztárasághoz. Sajnos a hirtelen jött nagy szabadságot sok fociszurkoló kissé félreértelmezte, egyebek mellett ezért is vonult be a focitörténelembe ez az év, de erről majd később. Előtte rögzítsük, hogy az 1985-ös Heysel-tragédia után ez volt az első kiírás, amikor az angol bajnok is nevezhetett volna, ám az a Liverpool volt, és számára hosszabb eltiltást szabott ki az UEFA, mint a többi angol csapatra. Így az angol aranyérmes nélkül, de még keletnémet, jugoszláv és szovjet bajnokkal indult a sorozat 1990 őszén.

Az akkori kiírásnak megfelelően két párharcot rendeztek még 1990-ben, és így alakult ki a legjobb nyolc mezőnye. A címvédő AC Milannak ehhez mindössze egy gólt kellett szereznie, ugyanis az első fordulóban erőnyerő volt, a másodikban 1-0-s összesítéssel búcsúztatta a belga FC Bruges-t. A legjobb nyolc között a francia Olympique Marseille-jel találkozott. A milánói mérkőzés 1-1-re végződött, a két csapat erősségéről már a két gólszerző személye is sokat elárul:

Ruud Gullit és Jean-Pierre Papin. Továbbá olyan nevek játszottak még az olaszoknál, mint Paolo Maldini, Franco Baresi, Frank Rijkaard, a franciáknál pedig Manuel Amoros, Eric Cantona, Abedi Pelé.

A milánói 1-1-gyel előnyösebb helyzetbe került a Marseille, de az említett nevekből álló Milant senki nem írhatta le. A La Gazzetta dello Sport az olasz sport, kultúra és közélet 100 ismert emberét kérdezte meg a továbbjutást illetően, és 86-an a Milanra voksoltak.

Érdekes végjáték Marseille-ben Forrás: PA Images / Icon Sport/PA Images / Icon Sport/Pa Images / Icon Sport

A francia kikötővárosban sokáig nem esett gól, aztán Chris Waddle találatával a 75. percben a francia csapat még közelebb került a továbbjutáshoz. Ám egy olasz találat a hosszabbítást jelentette volna. Az nem akart megszületni, így az utolsó percekben már csak a csodában bízhattak az olaszok. Csoda nem történt, ám egy olyan esemény igen, ami meglehetősen ritka a modern sportban.

Az ötpercesre jelzett hosszabbítás elején sötétbe borult a stadion. Bo Karlsson játékvezető a szabályok értelmében félbeszakította a mérkőzést. Akkor még nem volt könnyű visszakapcsolni az égőket,

több mint 15 percbe telt, amíg ismét a játékhoz és televíziós közvetítésekhez megfelelő fény lett a stadionban. A játékosok közben az öltözőfolyosón várakoztak, természetesen mindannyian tudták, hogy 3-4 perc még hátravan a találkozóból. Ennyi ideje lett volna a Milannak, hogy gólt szerezzen. Ám akkori sportigazgatója, Adriano Galliani jobban bízott a sportdiplomáciában, mint világsztár játékosaiban. Nem engedte vissza játékosait a folytatásra. Talán arra gondolt, hogy rendezési hiányosságok miatt majd csapatát juttatja tovább az európai szövetség? Az biztos, hogy az UEFA akkoriban is hozott egy-két megdöbbentő döntést, ám azért azt nehezen lehetett elképzelni, hogy a Milant nyilvánítsa továbbjutónak, miután eltelt a párharcból több mint 180 perc és az OM 2-1-re vezetett összesítésben. A török ellenőr és a svéd játékvezető szinte könyörgött az olaszoknak, hogy folytassák a találkozót, ám ők nem voltak hajlandóak visszajönni. Így felállt a francia csapat a folytatáshoz,

a játékvezető precízen letette a labdát a Milan ötösének sarkára, ugyanis az „elsötétedés" előtt az olasz alapvonalon távozott a labda. Jelt adott a kirúgásra, ám mivel azt nem végezte el senki, így lefújta a találkozót.

Bernard Tapie, az OM elnöke a következőket mondta a meccs után: „Az olasz csapatot egyesek a Scala nagyzenekarához hasonlították,

minket pedig egy háromtagú szájharmonika-együtteshez. Mégis mi muzsikáltunk szebben. Kár, hogy a Milan nem tudott méltóságteljesen veszíteni."

A négy negyeddöntő párharcból az egyik így ért véget 30 évvel ezelőtt. Viszont egy másik ennél sokkal drámaibb módon. A jugoszláv Crvena Zvezda az első mérkőzésen 82.500 néző előtt fogadta a Dynamo Dresdent. Azokban az időkben mindig

pokoli hangulat volt a belgrádi Marakanában. A petárdáknak, füstbombáknak és más pirotechnikai eszközöknek köszönhetően szinte végig füstben játszottak

a csapatok. A belgrádi gárda Robert Proszinecski, Dragisa Binics és Dejan Szavicsevics góljaival 3-0-ra nyert. Az előny jelentős volt, de a német szurkolók reménykedtek a fordításban. Ám nem csak a pályán akartak csatát nyerni.

A keletnémetből lett egyesített német huligánok a visszavágó napján már reggel 8 órakor a drezdai pályaudvaron várták a Jugoszláviából vonattal érkező drukkereket.

Ráadásul nemcsak ők voltak ott, hanem a Borussia Dortmund legvadabb, verekedésre mindig kapható szurkolói is. A drezdaiak az azonos klubszínek miatt (sárga-fekete) korábban is szimpatizáltak a Ruhr-vidéki munkáscsapattal és levélben hívták az ottaniakat erre a mérkőzésre. Ők egy ideje már nem verekedtek focimeccs ürügyén, és az erre fogékonyak örömmel elfogadták az invitálást. Reggel az állomáson még meg tudta akadályozni a rendőrség a tömegverekedést, ám délelőtt a város több pontján már nem.

Hiába rendeltek ki 1200 rendőrt a vendégdrukkerek mellé, a belvárosban betört kirakatok, szétvert autók, vérző szurkolók jelezték, hogy merre jártak a két kemény mag tagjai a mérkőzés előtt. Már a találkozó előtt 44 embert letartóztattak.

Este a Rudolf Harbig-stadion bejáratánál a rendezők 1 pisztolyt (!), 38 kést, számtalan könnygázsprayt koboztak el.

Ám az utóbbiakból (lehet, hogy a késekből is) rengeteg bekerült a lelátókra. Nem tudni, hogy a várhatóan életveszélyes körítés, vagy a nagy hátrány miatt csak 10 ezer néző jött össze a stadionban. A békésebb szurkolók szektorai nem teltek meg. Ellenben zsúfolt volt a legvadabbak része és a vendégszektor is.

A hazai szurkolók a kezdés után hamar talpra ugorhattak, ugyanis Torsten Gütschow góljával már a 3. percben vezetést szerzett a német csapat. Felcsillant a remény, hogy esetleg behozhatja háromgólos hátrányát. Ettől még őrültebb lett a hangulat. Persze sokakat sem az eredmény, sem a mérkőzés nem érdekelt. Eleinte „csak" üvegek repkedtek, ám később a stadion bontásához is hozzákezdtek egyesek.

A szünetben Berlinből is megérkeztek a legvadabb rendbontók, és ezt követően már kövek is repültek a pályára.

Thomas Köhler, a Dresden kapusa így emlékezett a legszörnyűbb percekre a találkozó másnapján: „Katasztrofális volt a helyzet! Mi, játékosok életveszélyben voltunk, ha a bedobott kövek eltalálnak valakit, az meghalt volna."

Nagy balhé volt Drezdában Forrás: saechsische.de

A szörnyű balhé közepette egyetlen dolognak lehetett csak úgy-ahogy örülni: a drezdai stadionban futópálya is volt, így viszonylag messze tomboltak a nézők a játéktértől. A nagy dobálózás közben Dejan Szavicsevics és Darko Pancsev góljaival a jugoszláv csapat megfordította a mérkőzést, és gyakorlatilag eldöntötte a továbbjutást.

Az utolsó csepp a pohárba a 78. percben került egy vendégszögletnél. Rakéta- és kőzápor fogadta a Zvezda játékosát,

és a mellette álló partjelző (akkor még így hívták) meg is sérült. Soriano Aladren játékvezető egy ideig próbálta a biztonságiakat rávenni, hogy teremtsék meg a feltételeit a folytatásnak, de ez nem nagyon ment. A hazai játékosok sem tudták lecsillapítani a kedélyeket, ami érthető volt, hisz az érintett szektorban már minden fontosabb volt a meccsnél. Néhány perc tanakodás után ismét kiment egy vendégjátékos elvégezni a szögletet, de megint csak kőzápor fogadta. A játékvezető lefújta a mérkőzést, és az öltözőbe menekült a csapatokkal együtt.

A futópályára begurult a rendőrség speciális páncélkocsija, és vízágyúval oszlatta szét a tömeget abban a szektorban.

Alig több, mint öt hónappal az után, hogy megszűnt a Német Demokratikus Köztársaság, és annak hírhedt rendőrsége beolvadt egy valóban demokratikus rendfenntartó testületbe,

a drezdai huligánok jócskán félreértelmezték a szabadság fogalmát.

Egyébként a drezdai futballszurkolók egy része az NDK-időkben is gyakran provokált összetűzést az éppen aktuális ellenfél drukkereivel, de az akkori rendőrség emberei azokat a kísérleteket már csírájukban elfojtották. 1991-ben viszont nem tudták a korábbi eszközök bevetésétől már eltiltott egyenruhások és vezetőik, hogy a megváltozott helyzetben mi lenne a helyes teendő a rend fenntartása érdekében. Az 1990-91-es szezonban még külön pontvadászatban szerepeltek a Bundesliga csapatai és az NDK egykori gárdái, de az utóbbiak közé tartozó Dynamo Dresden szurkolói máris szégyent hoztak új hazájukra.

30 éve a négy BEK-negyeddöntő párharc fele nem a pályán, hanem az UEFA fegyelmi bizottságának üléstermében ért véget. Az ott született döntés értelmében a Marseille 3-0-ra győzte le a Milant, a Crvena Zvezda pedig szintén 3-0-lal kapta meg a drezdai találkozót. Az elődöntőben a belgrádi csapat a Bayern Münchent, a marseille-i pedig a Szpartak Moszkvát búcsúztatta, így a két balhés meccsen négy közé jutó gárda vívta a Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjét. Az olaszországi Bariban rendezett nézhetetlen, és gólt nem hozó finálét a Crvena Zvezda nyerte 11-es párbajban.