30 éve nyert utoljára olyan csapat BEK-et, amelyhez fogható többé sosem nyert már BL-t

Crvena Zvezda 1991 Red Star Belgrade
Red star Belgrade players celebrate after winning the European Champions Cup final football match between Olympique de Marseille and Belgrade, on May 29, 1991 in Bari. AFP PHOTO JACQUES DEMARTHON / PATRICK HERTZOG (Photo by JACQUES DEMARTHON and PATRICK HERTZOG / AFP)
Vágólapra másolva!
Az idei Bajnokok Ligája negyeddöntői idején már felelevenítettük a jogelődsorozat, a Bajnokcsapatok Európa-kupája 30 évvel ezelőtti két párharcát az elődöntőbe jutásért. Ez a bizonyos két csata nem a futballpályán dőlt el, hanem az UEFA fegyelmi bizottságának üléstermében. Ám abban a sorozatban ezen kívül is rengeteg érdekesség volt. Elsősorban a győztes csapat. Ugyanis 1991-ben a Jugoszláviát képviselő Crvena Zvezda játékosai ünnepelhettek a serleggel. Ami nem csak azért volt különleges, mert Nyugat-Európában ki sem tudták ejteni a csapat nevét.

Red Star Belgrade. Rote Stern Belgrad. Így emlegették a keleti gárdát az akkor már nálunk is fogható külföldi műholdas csatornákon. Az egyszerűbb kiejtés miatt lefordították a csapat nevét a saját nyelvükre. Elsőre egy focit ismerő hazánkfia el is csodálkozott, melyik társulatot is emlegetik. Persze a külföldi kommentátorok is reménykedtek, hogy túl sokat nem kell beszélniük a balkáni ország gárdájáról.

Bár éppen azokban az években szembesült a világ azzal, hogy alig ismert csapatok is megnyerhetik a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.

Mert az 1955-ös indulástól a '70-es évek végéig csak korszakos nagy klubok hódították el a trófeát. Az első meglepetésgyőztes a Nottingham Forest volt, de ő legalább egy focinagyhatalmat, Angliát képviselte. Az Aston Villa is 1982-ben.

1991 - amikor még tényleg bármi megtörténhetett a legrangosabb európai kupában Forrás: AFP/Jacques Demarthon

1986-ban aztán egy olyan csapat nyert, melynek győzelmét máig is emésztgeti a focitársadalom. A román Steaua diadaláról van szó. Ezzel egy olyan tendencia vette kezdetét, mely a BEK átalakításához vezetett. Mert a bukaresti csillagok után nyert még a Porto, a PSV Eindhoven, majd jött ez a bizonyos 1990-91-es kiírás.

Ez volt az utolsó év, amikor 32-nél kevesebb csapat nevezett. És az utolsó, amikor végig egyenes kieséses rendszerben zajlottak a küzdelmek, vagyis csoportok nélkül.

Akkor 35 tagállama volt az UEFA-nak, de ezek közül San Marinónak, Walesnek és a Feröer-szigeteknek nem volt bajnoksága. Az angol aranyérmes, a Liverpool az 1985-ös BEK-döntő előtti tragikus események miatt még eltiltását töltötte. A holland Ajax pedig azért nem indulhatott, mert az előző évben az UEFA Kupában az Austria Wien elleni mérkőzésen az osztrák kapust egy vasrúddal megütötték Amszterdamban.

30 bajnok nevezett, plusz a címvédő Milan. Olyan, ma már nem létező országok bajnokai is indultak, mint Csehszlovákia, Szovjetunió, Jugoszlávia és az NDK. Ám az Ajax és a Liverpool hiánya miatt már a startnál is hiányérzete lehetett a szurkolóknak, még ha mindkét klub drukkerei tettek is azért, hogy kizárják kedvenceiket. Így az első körben csak 15 párharcot vívtak, a címvédő Milan csak a második fordulóban csatlakozott.

A Marco Van Basten-féle AC Milant senkinek sem kell bemutatni Forrás: AFP/Toshifumi Kitamura

Vagyis a legnagyobb esélyes gárda elvileg hét mérkőzéssel is megvédhette volna a kupát. Ő számított az első számú esélyesnek, bár országa bajnoka, a Maradonával felálló Napoli szintén reménykedett a végső győzelemben. E két olasz csapaton kívül talán a Real Madridot és a Bayern Münchent lehetett még reálisan elképzelni a kupa elhódítójaként. Bár egyik csapat sem akkor élte fénykorát.

A Crvena Zvezdát még legvérmesebb szurkolói sem gondolták győzelemre esélyesnek. Bár a jugoszláv foci nem volt rossz akkoriban. A válogatott az 1990-es vb-n a nyolcaddöntőben Spanyolországot búcsúztatta, és a negyeddöntőben csak 11-es párbaj után esett ki Argentínával szemben, majd az 1992-es Eb nyolcas döntőjébe is kvalifikálta magát. Ám a svédországi Eb-n már nem indulhatott el, mert az UEFA néhány nappal az esemény kezdete előtt a délszláv háború miatt kizárta őket a tornáról.

1991-ben a legjobb jugoszláv csapattól senki nem várt BEK-győzelmet.

Ráadásul már az első meccsen komoly gondjai voltak. Az Ottmar Hitzfeld által edzett svájci Grasshoppers hamar vezetett Belgrádban, végül a Zvezda előny nélkül, 1-1-gyel utazott a zürichi visszavágóra. Ott aztán a 90 perc során három 11-est is hozó mérkőzésen 4-1-re nyert. Ebben a körben az esélyesek mind továbbjutottak, a Napoli pl. 5-0-s összesítéssel (Maradona kétszer is eredményes volt) ütötte ki az Újpesti Dózsát.

Diego Maradona még javában rugdosta a gólokat a Napoliban, ebben a szezonban az Újpest kapuját is bevette Forrás: Sputnik via AFP/Rodionov Vladimir

Aztán a következő kanyarban a délolasz csapat gólt nem hozó 210 perc után kiesett a Szpartak Moszkvával szemben. A Real két meccsen 11, a Bayern 7 gólt szerezve masírozott a tavaszi folytatásba. A Milannak ugyanehhez egy gól is elégnek bizonyult. A Crvena Zvezda a Rangers ellen is egy győzelem, egy döntetlen mutatóval ment tovább.

Nem mondhatni, hogy bombaerős mezőny gyűlt össze a legjobb nyolc között, de azért a benevezett igazán erős gárdák közül csak a Napoli hiányzott.

Ott volt viszont három kelet-európai csapat, ami a mai világban már elképzelhetetlen lenne.

Igaz a Dynamo Dresden akkor már csak a nevezési lista alapján volt keleti csapat, ugyanis a sorozat közben megszűnt az NDK, és annak öt tartománya csatlakozott a Német Szövetségi Köztársasághoz. A drezdaiak viszont még keletnémet zászló alatt vívták a negyeddöntőt és hoztak szégyent új hazájukra.

A Crvena Zvezda ellen Belgrádban még csak a teljesítményükkel, otthon viszont már a szurkolóik viselkedésével is. A párharc gyakorlatilag az első mérkőzésen eldőlt, ugyanis a „jugók" 3-0-ra nyertek. A visszavágó csak azért emlékezetes, mert a balkáni és a keletnémet huligánok csatatérré változtatták Drezda felújítás előtt álló gyönyörű belvárosát, a stadion biztonsági emberei számtalan késen kívül még pisztolyt is elkoboztak a szurkolóktól, és

a találkozó csak 78 percig tartott, mert akkorra vált olyanná a nézőtéri hangulat, hogy már a pályán lévők élete is veszélyben forgott.

A találkozónak egy vízágyús rendőrségi autó attakja vetett véget, majd az UEFA fegyelmi bizottsága tett pontot a párharc végére. A csata az akkor már nem létező keletnémet labdarúgó-szövetség szégyenfalán éktelenkedik, az egyesített Németország statisztikáiban nincs nyoma. A szerb statisztikák viszont büszkén vallják magukénak ezt a találkozót, és igazuk van, hisz' a drezdai mérkőzés félbeszakításakor összesítésben már 5-1-re vezetett csapatuk.

Így jutott a legjobb négy közé a Crvena Zvezda. Ahol rajta kívül a Szpartak Moszkva, a Marseille és a Bayern München volt. Vagyis elbúcsúzott két nagy esélyes. A Milan hazai pályán csak 1-1-et ért el a Marseille ellen, míg a francia kikötővárosban 90 perc után 1-0-ra vezetett a hazai gárda. Ekkor elromlott a világítás, és mivel annak megjavítása után az olasz csapat (érthetetlen módon) nem volt hajlandó lejátszani a hátralévő kis időt, az a párharc is a fegyelmi bizottságnál fejeződött be.

Szerencsére a negyeddöntők fele azért a pályán dőlt el. Nagy kár, hogy akkor az „egy tévé rendszerben" ezekből semmit nem láthattunk! Ugyanis az egyik ágon

a Real Madrid gól nélküli találkozót vívott a moszkvai Lenin-stadionban a Szpartakkal, majd úgy tűnt, hogy otthon darabokra szedi a szovjet főváros csapatát.

Butragueno már a 10. percben betalált, ám utána a moszkvaiak gálaelőadást tartottak Madridban. A vége 3-1 lett a szovjeteknek, és sokat elárulnak a találkozóról a hazai edző, Alfredo di Stefano szavai, aki ezt mondta a lefújás után: A játékosaim küzdöttek, akartak, most pedig sírnak az öltözőben. A Szpartak akár hat góllal is nyerhetett volna, ha a helyzetei felét kihasználja."

A barcelonai Sport című lap kárörvendően azt írta, hogy az utolsó szovjet szpartakiádot Madridban rendezték. A Real akkor már 25 éve nem nyerte meg a legrangosabb európai klubtrófeát, és döntőben is tíz évvel korábban szerepelt.

A Bayern viszont négy évvel azelőtt bukott el legutóbb BEK-döntőt. Akkor hihetetlen balszerencsés körülmények között a Porto ellen. Azóta várták a visszavágás lehetőségét a bajor klub vezetői, szurkolói és a még ott lévő két játékosa.

Ugyanis a Bayern annyira kicserélődött négy év alatt, hogy a bécsi BEK-döntőre nevezett játékosok közül csak Raimond Aumann kapus és Hans Pflügler játszott 1991 tavaszán a Porto ellen.

Münchenben Augenthaler kiállítása miatt 75 percen keresztül 10 emberrel küzdött, így még elfogadható is volt számára az 1-1. A visszavágón pedig bizonyította azt, amit 1987-ben is 75 percen keresztül: jobb csapat, mint a Porto. 2-0-ra nyert, és a legjobb négy mezőnyének ismeretében alig volt sporthoz értő ember a világon, aki ne a Bayern győzelmére fogadott volna 1991 áprilisában.

A belgrádiak azonban megleptek mindenkit. Már rögtön az első találkozón, Münchenben. Ezt a párharcot egy német műholdas csatornának köszönhetően lehetett követni Magyarországon is, így hazánkban ekkor szembesült minden sportrajongó azzal, hogy mennyire kiegyenlítettek az erőviszonyok a világ legjobb klubjainak élmezőnyében. A belgrádi Vörös Csillagok szépen ragyogtak a müncheni éjszakában, és 2-1-re nyertek. Az edzőjük, Ljubomir Petrovics ezt mondta a meccs után:

Jupp Heynckes élete egyik legnagyobb csalódásaként élhette meg a Crvena Zvezda elleni párharcot Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Sven Simon

Uli Hoeness azt nyilatkozta, hogy mindenki meggyőződhetett róla, hogy a CZ valóban világklasszis csapat. A Bayern öt világbajnok játékosának egyike, Klaus Augenthaler pedig így értékelt: „Jobbak voltak a vendégek, nehéz feladat vár ránk a visszavágón, de a reményt nem adjuk fel!"

Mikor ezt mondta, az akkor hét bajnoki címével Bundesliga-rekorder védő nem sejtette, hogy miatta nem jut döntőbe a Bayern. Mert a visszavágón remekül játszott, helyzetek sokaságát dolgozta ki, ám a potyagólok találkozóján csak 2-1-re tudott vezeti az utolsó percben. A játék képe alapján kizárt, hogy a 30 perces hosszabbításban nem szerzett volna újabb gólokat. Ám nem lett ráadás, mert a hármas sípszó előtt Augenthaler és Aumann, a két világbajnok közös erővel összeszerencsétlenkedte minden idők legnagyobb Bayern-potyagólját.

Petrovics mester a döntőbe jutás utáni első pillanatban azt mondta, hogy az ilyen mérkőzéseken szoktak az edzők lefordulni a kispadról. Ő szerencsére túlélte a párharcot, de csapata „életben maradását" nagy szerencsének köszönhette, erről beszélt a bajorokat irányító, Jupp Heynckes is:

Erősítsük meg, hogy 1991-ben mondta ezt Heynckes, vagyis ekkor még 21 évvel volt a Münchenben 11-esekkel elveszített BL-döntő előtt. Ahogy senki, ő sem látott a jövőbe.

A Crvena Zvezda nyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját 1991-ben Forrás: AFP/Jacques Demarthon

A focit szerető nézők sem. Akik kaptak egy Olympique Marseille-Crvena Zvezda finálét, miután a francia gárda véget vetett a „szovjet szpartakiádnak", és kettős győzelemmel jutott a döntőbe.

Erről előzetesen egy dolgot mindenképp el lehetett mondani: óriási csalódás volt a foci szerelmeseinek, hogy ezt a két csapatot kellett nézniük. Utólag pedig mindenki megállapíthatta: igaza volt annak, aki fanyalgott a párosítás miatt. Nem könnyű kiosztani a „minden idők legrosszabb BEK/BL-döntője" címet, mert elég sok a jelentkező, de ez azért komolyan pályázik erre a nem éppen megtisztelő titulusra.

120 percen keresztül sírt a labda az olaszországi Bariban.

És sírt minden semleges néző is. Nyilván ez a Crvena Zvezda játékosait és szurkolóit kicsit sem érdekelte. A gól nélküli mérkőzés után a „jugók" mind az öt 11-esüket berúgták, míg a másik csapatból Amoros hibázott.

Raymond Goethals, az OM edzője, aki az elődöntőket követően örült, hogy nem a Bayernnel játszik csapata a fináléban, ezt mondta a vereség után: „A CZ sokkal gyengébbnek bizonyult, mint amilyennek hittük, mégis győzni tudott, mert a szerencse mellé szegődött. A 11-es rúgás meg kész lutri."

Nem mondott neki ellent a CZ diadalittas mestere, Petrovics sem, bár a győztes bármit mondhat, úgyis igaza van: „Szemre mi játszottunk gyengébben, de a hosszabbításban és a tizenegyesek rúgásakor bebizonyítottuk, hogy a mienk a stabilabb csapat. Igaz, szerencsénk is volt."