Vágólapra másolva!
A focisták egy része azért válik halhatatlanná, generációk bálványává, mert egész pályafutása során magas szinten teljesít. Vannak néhányan, akik egy-két jól sikerült szezonnal is mély nyomot hagynak az utókorban. Van olyan focista, akinek a nevéhez csak egy-két varázslatos mérkőzés kötődik. De talán csak egy olyan van, akinek az egész pályafutásával kapcsolatban egyetlen mozdulatra emlékszünk. Ő a csehszlovák Panenka.

Ha nem csapja be olyan pofátlan módon a világ akkori legjobb kapusát, Sepp Maiert azon a bizonyos belgrádi éjszakán, akkor hazáján kívül biztosan nem emlékezne senki a nevére. Ahogy kevesen tudják ki volt Anton Ondrus, Marián Masny vagy Jan Svehlik. Pedig ők is azon a mérkőzésen játszottak, amelyen Antonin Panenka, mégis csak az utóbbi vezetéknevére emlékszik a világ. A legendás mozdulatot mindenki ismeri, magát a játékost alig valaki. Ez utóbbi is szóba fog kerülni, de emlékezzünk előtte arra, hogyan jutott el Panenka addig az emlékezetes pillanatig.

Az 1976-os Európa-bajnokságra 32 csapat nevezett, ezeket nyolc csoportba osztották, innen csak az elsők jutottak tovább. Magyarország kétszer kikapott Walestől, döntetlent játszott Ausztriában, így (kellemetlen meglepetésre) csak a második helyen végzett a kvartettben. Csehszlovákia viszont Angliát és Portugáliát megelőzve jutott a legjobb nyolc közé. Ez még akkor is bravúr volt, ha ez a két futball nagyhatalom akkor éppen történelme egyik legmélyebb gödrében ült. Aztán a csehszlovákok a negyeddöntőben azt a Szovjetuniót ütötték ki, amely (egyedüli válogatottként) az azt megelőző összes Eb-négyesdöntőben szerepelt. Vagyis a csehszlovákok egyáltalán nem érdemtelenül jutottak a jugoszláviai végjátékba. Ott azt a Hollandiát kapták az elődöntőben, amely két évvel korábban a világbajnokságon mindenkit elkápráztatott játékával és ezüstérmet szerzett.

Zágrábban 90 perc után 1-1-re állt a két csapat, majd a hosszabbításban Csehszlovákia két gólt is szerezve jutott a döntőbe.

A másik ágon, Belgrádban hiába vezetett Jugoszlávia 2-0-ra az NSZK ellen, a címvédő hosszabbításra mentette a találkozót, melyben két nyugatnémet gól született.

Nagy meglepetésre a csehszlovák válogatott bejutott az 1976-os Eb döntőjébe és megnyerte a tornát Forrás: The Cult of Calcio

Így NSZK-Csehszlovákia döntőt rendeztek Belgrádban. És a meglepetésgárda már a 25. percben 2-0-ra vezetett. Ám az uralkodó világ- és Európa-bajnok a 28. percben az elődöntőben mesterhármast szerző Dieter Müller góljával szépített, majd amikor már a keleti gárda tagjai szinte ünnepeltek, a 90. percben Hölzenbein egyenlített. Miután a bronzmeccs is 120 perc alatt dőlt el, így ennek az Eb-végjátéknak az egyik különlegessége az volt, hogy egyetlen párharc sem 90 percig tartott. Viszont az első három eldőlt 120 perc alatt, a negyedik nem.

Ugyanis a várakozásokkal ellentétben a sokkal jobb erőállapotban lévő németek nem tudták bedarálni a csehszlovákokat. Így a történelemben először döntöttek egy komoly trófea sorsáról büntetőpárbajban.

Akkor ez még kuriózum volt, ma már sokan szidják. Ám utóbbiak gondoljanak az 1968-as Eb-elődöntő pénzfeldobására.

A csehszlovákok kezdtek, vagyis akárcsak a mérkőzésen a németeknek kellett rohanniuk az eredmény után. Ám ez dramaturgiailag remekül is kijöhetett volna nekik. Ugyanis azé a Franz Beckenbaueré lehetett volna az aranyat érő rúgás, aki akkor játszotta 100. válogatott mérkőzését. Az első három párban mindenki betalált. A negyedikben Ladislav Jurkemik is. Vajon ki tud felidézni egyetlen momentumot az ő pályafutásából? Bezzeg a párja már akkor is szupersztár volt. Világbajnok, Európa-bajnok, háromszoros BEK-győztes. Játékosként a világ legnagyobb klubjai közé emelte a Bayern Münchent, elnökként évtizedeken át ott is tartotta. Uli Hoenessnek hívják. Belgrádban, abban a sorsdöntő pillanatban szinte kirúgta a stadionból a labdát.

Uli Hoeness hibája sokba került a németeknek Forrás: Kicker

Ha az ötödik csehszlovák rúgó betalál, akkor az abszolút esélyesként Eb-t nyerő Szovjetunió, Spanyolország, Olaszország és az NSZK után egy senki által még a négy közé sem várt válogatott ér a kontinens csúcsára. Aki viszont olyan út után ért a kupához, mint soha senki. Később sem. Anglia, Portugália, Szovjetunió, Hollandia, NSZK. Ez a legyőzöttek névsora. Egyetlen lövésen múlt minden.

Antonin Panenka sétált a labdához. Kis túlzással senki nem tudta ki ő. Majd öt másodperc alatt bevonult a sporttörténelembe. Távolról, de lazán futott neki. A rúgást felesleges leírni, mert mindenki látta, aki érdeklődik a futball iránt.

Amikor rossz minőségű, fekete-fehér tv-ken néztük az élő közvetítést, talán fel sem fogtuk hogyan is került a labda a balra vetődő Maier kapujának közepébe. Azóta mindenki tudja. Ahogy minden focirajongó ismeri Panenka nevét. Csak így: keresztnév nélkül.

Úgyhogy jegyezzük meg itt és most: Antonin Panenka a teljes neve. A vezetéknevéből a magyar nyelvben már főnévi igenév is lett, mindenki tudja mit jelent „bepanyenkázni" a labdát a kapuba.

Azt viszont kevesen tudják hazánkban, hogyan nevezték el a cseh médiában ezt a mozdulatot. Vršovický dloubák. Aki tudja, ejtse ki helyesen ezt a kifejezést!

Antonin Panenka éveken keresztül gyakorolta ezt a rúgást az edzések után, nagy titokban. Csak a csapat kapusa tudott róla. Utólag azt mondta, hogy már az Eb előtt elhatározta, hogy ha sor kerül rá, így végzi el a büntetőt. A szemtelen 11-esnek köszönhetően a világválogatottba is meghívták. Személyesen szinte senkit nem ismert az ott lévő sztárok közül, de mindenki nagyon kedvesen fogadta. A kezdőcsapat kihirdetésére pedig így emlékezett:

A németeknek lőtt legendás 11-es világhírűvé tette Panenkát Forrás: These Football Times

A világválogatottig, valamint a védjegyévé vált lövésig, majd az azt követő ünneplésig természetesen hosszú és rögös úton jutott el. 27 éves volt az Eb-győzelem idején, de már a születése előtt is részese volt egy létfontosságú csatának. Pontosabban döntésnek, ugyanis 1948-ban állapotos édesanyja egy jósnőtől kért tanácsot, hogy megszülje-e egyáltalán gyermekét a romokban álló országban. Szerencsére a jósnő biztatta a tanácstalan anyát, így decemberben világra jöhetett a baba. Ez a kifejezés rá duplán is érvényes volt, ugyanis a „panenka" cseh szó „babát" jelent. Édesapja kerékpár-versenyző volt, aki megszerettette fiával a sportot. A kis Antonin az iskolában szinte minden csapatsportot kipróbált. Végül a foci mellett döntött. A prágai Bohemiansban töltötte aktív korának nagy részét, ám az soha nem volt igazán meghatározó csapat a csehszlovák bajnokságban. Az Eb-győztesek közül is egyedül Panenka játszott ott. A 22-es keretből 14-en szerepeltek pozsonyi, kassai és nagyszombati (tehát szlovák) klubban, csak heten jöttek Prágából és egy játékos Teplicéből. A prágaiak hárman-hárman a Duklat és a Slaviat képviselték, csak Panenka a Bohemianst. Még az 1980-as Európa-bajnokságra is onnan érkezett.

Az olaszországi Eb-ről bronzéremmel tért haza, ezúttal a harmadik hely sorsáról döntöttek 11-esek.

Egészen megdöbbentő, hogy a csehszlovákok ugyanabban a sorrendben rúgtak, mint négy évvel korábban a döntőben: Masny, Nehoda, Ondrus, Jurkemik és Panenka. Dino Zoff ellen viszont már nem merte megcsinálni Panenka azt, amit Maier ellen. Prózai módon felvarrta a felső sarokba a labdát. És nem is ő döntötte el azt a meccset, ugyanis az első nyolc párban senki nem hibázott, a kilencedikben viszont Collovati vétett.

Panenkát a Rapid Wiennél is szerették a szurkolók Forrás: APA-PictureDesk via AFP/Klaus Titzer / APA-Archiv / picturedesk.com/Klaus Titzer

Panenkanak az volt a 49. válogatott mérkőzése. 31 évesen. Hazája szabályai szerint, aki elérte az 50 válogatottságot és elmúlt 30 éves, az külföldre szerződhetett. A csehszlovák focisták közül az elsők között kapta meg ezt a lehetőséget, és a Rapid Wienhez igazolt. Kétszer lett bajnok, háromszor kupagyőztes a bécsiekkel, 1985-ben KEK-döntőn játszott. Ezután St. Pöltenbe költözött, végül a hütteldorfi Slovantól vonult vissza 40 évesen.

Akkor volt a rendszerváltás hazájában, és a szabaddá váló Prágában előbb cukrászdát, majd borozót vezetett.

Egy Prága melletti kis faluban, Nespekyben él a feleségével. Imád szerepelni nyilvánosság előtt. Szinte mindig mindenki egyetlen dologról akar vele beszélni, de ő nem unja. Pontosan tudja, mivel jár, ha valaki ilyen fontos pillanatban ilyen történelmi tettet visz véghez.

A '70-es években a felesége a szerzői jogvédő hivatalban dolgozott és egyszer viccesen megkérdezte az asszony főnökét, hogy lehet-e szabadalmaztatni ezt a 11-es rúgást. A válasz természetesen nemleges volt.

Antonin Panenka 2020 őszén súlyos betegségből épült fel Forrás: AFP/Michal Cizek

Mikor tavaly ősszel, 72 éves korában súlyos tüdőgyulladással kórházba került és a koronavírust is elkapta, a világ minden részéről érkezett bátorító üzenet a focicsalád tagjaitól. Több ezer sms-t kapott, azt mondta, hogy gyógyulása után 14 napig válaszolt azokra.

A Rapid szurkolói egy hatalmas drapériát tettek ki a stadionjukba és azt írták rá, hogy ezúttal is úgy harcoljon, mint annak idején a pályán. Az erről készült fotót is elküldték neki.

Gyógyulása után egy cseh újságnak nagyobb interjút adott, és természetesen abban is szóba került a "panyenkás 11-es", amiről a "feltaláló" ezt mondta 45 év távlatából: "Örülök, hogy ezt a rúgást nagyon sokan utánozzák. Olyan világsztárok is, mint Messi, Ronaldo, Ramos, Ibrahimovic. Egy mexikói tv-műsor összeszedte a világ legjobb 80-90 ilyen büntetőjét, véleményeznem kellett azokat, és kiválasztani a legszebbeket. Nekem egy argentin másodosztályban elvégzett 11-es tetszett a legjobban. A játékos szebben rúgta, mint én annak idején. Öröm volt látni."