Mészöly Kálmán zokogott, mert a szovjetek szétzúzták a magyarok álmát

1981-ben, amikor Mészöly Kálmán 40 éves volt, egy olyan film készült róla a Magyarország-Norvégia labdarúgó vb-selejtezőn, amely megrengette az egész országot. 1991-ben, amikor Mészöly Kálmán 50 éves volt, egy szovjetek elleni győzelem megrengethette volna Magyarországot. A film (főszereplője miatt) azóta bevonult a felejthetetlen dokumentumfilmek közé, a szovjetek elleni meccs azonban nem. Mészöly Kálmán 80. születésnapjának előestéjén erre a két meccsre emlékezünk.

Képzeljék el a következő szituációt: egy 19 éves „éppen már nem gyerek" odaáll az ország egyetlen rádiójának sportfőszerkesztője elé és azt mondja:

szeretne egy hangjátékot készíteni azon a focimeccsen, amelyet az egész ország felajzva vár, amelyre 60 ezer jegyet eladtak a Népstadionba, s ahol az ellenfél az utált-gyűlölt Szovjetunió lesz.

Tudom, már ezt is nehezen lehet elképzelni. De az – mai ésszel átgondolva – végképp a sci-fi kategóriába tartozik, hogy ez a 19 éves gyerekember bemegy az MLSZ-be, bekopog a szövetségi kapitány szobájába, s előadja ezt a tervet. A szövetségi kapitány már akkor legenda volt a magyar futballban. Először játékosként lett az: a Vasas és a magyar válogatott középhátvédjeként emelkedett a csillagokig, parolázott Pelével és Beckenbauerrel, hogy csak ezt a két nevet említsem. A világválogatottba a világ legtermészetesebb módján hívták be.

Aztán legenda lett kapitányként is,

mert az 1982-es világbajnokságra úgy vitte ki a magyar nemzeti csapatot, hogy Angliát is megelőzte a csoportban, hogy a norvégok ellen két katartikus meccset játszott, hogy Bukarestben ma elképzelhetetlen hangulatban és gyűlöletben ért el 0-0-t a vb-selejtezőn, amely akkor győzelemmel felérő döntetlen volt a számunkra.

A Magyar Rádió stúdiójában, a "... szóval foci" című rádióműsorban Mészöly Kálmán labdarúgó szövetségi kapitány, Szepesi György sportriporter, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, Novotny Zoltán riporter Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Ez a legenda a 2021. július 21-én 80. születésnapját ünneplő Mészöly Kálmán. Aki felemelkedett az ütött-kopott MLSZ-íróasztal mögül (sosem felejtem el, két telefonkészülék is volt az asztalán, egy piros és egy fekete),

kezet nyújtott és annyit mondott: akkor találkozunk a meccsen a Népstadionban. A kispad mellett, az oldalvonalnál.

Pedig: mondhatta volna azt, hogy menjek a fenébe. Lenézhetett volna, elküldhette volna a 19 éves gyerekembert, hogy „tudod édesapám, kivel szórakozzál", vagy tehetett volna bármit. Főleg azok után, hogy 10 évvel korábban már alaposan megégette magát a médiával.

Az az 1981-es történet ott dagadt igazán botránnyá, amikor a Magyar Televízió bemondónője a következő szöveggel konferálta fel a tévében László György filmjét, az ... és Mészöly Kálmán, a kapitány című alkotást.

Kérem a szülőket, hogy most ne engedjék a gyermekeiket a tévékészülékek elé."

Az emberek meg döbbenten meredtek maguk elé, s persze, hogy nem zavarták el a kölyköket, hiszen nekik egy futballfilmet ígértek. A film el is indult, a folytatást tudjuk. Tudjuk, hogy Mészöly Kálmán, a kapitány az 1981. október 31-én lejátszott Magyarország-Norvégia vb-selejtezőn elengedett pár káromkodást. Elhangzott pár csúnya szó.

És ezt az akkori szocialista sporterkölcs álságos-álszent katonái nem nézhették tétlenül.

Pedig a világon semmi sem történt. Csak az, hogy egy magyar szövetségi kapitány, egy szívember kivezette a magyar labdarúgó-válogatottat az 1982-es spanyolországi világbajnokságra. Ja és ez a film minden idők legnagyobb hatású magyar sportfilmjei között van. Egyszer mindenkinek meg kell néznie az elejétől a végéig. És nem a káromkodások miatt.

Mészöly Kálmán szövetségi kapitány (j) a kispadon a Magyarország - Románia világbajnoki selejtező labdarúgó mérkőzésen a Népstadionban 1981-ben Forrás: MTI/Németh Ferenc

Manapság az összes olyan iskolában, ahol ennek a gyönyörű szakmának, a sportújságírásnak az alapjait próbálom tanítani, az első órák egyikén levetítem ezt a filmet a hallgatóknak.

A ma ifjúsága nehezebben érti meg ennek a filmnek a lényegét, a katarzist, pedig akár érthetné is, ha a legutóbbi ehhez hasonló mérkőzésen nem zárt kapuk mögött kellett volna játszani Izland ellen, az Eb-pótselejtezőn.

A film egyes jelenetei belém égtek: ahogy egy mozgássérült szurkoló szinte eldobva a mankókat, zokog a kamera előtt, ahogy az öltözőben a kockás zakós kapitány és az MLSZ-elnök, Szepesi György összeölelkeznek.

Micsoda emlékek fűzték össze őket. 1966, világbajnokság, magyar-brazil meccs a liverpooli Goodison Parkban. Mészöly odaáll a tizenegyeshez, senki sem mer odanézni, Albert Flórián remegő szájjal fordít hátat az eseményeknek, Baróti Lajos szövetségi kapitány beugrik a kispad mögé, csak Szepesi harsog a rádióban, hogy „nekem oda kell néznem, nekem oda kell néznem", meg, hogy

„Mészöly Kálmán, minden bizalmunk benned van, és góóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóólllllllllll"

mert Mészöly belőtte a tizenegyest és ott, abban a pillanatban írta be örökké magát a halhatatlanok közé. Plusz a vállsérülés, a felkötött kar, nem folytatom, ismerik.

Mészöly Kálmán, a magyar labdarúgó-válogatott tagja élménybeszámolót tart szüleinek otthonában, a csapat dél-amerikai útjáról hazaérkezve Forrás: MTI/Petrovits László

És ez az ember, Mészöly Kálmán, a kapitány csaknem teljesen belebukott ebbe a filmbe. Ha nem jutunk ki a spanyolországi vb-re, ha nincs a norvégok elleni 4-1, akkor egészen biztosan maga alá temeti a harag és az álszentségek sorozata. Pedig ő ezen a meccsen sem volt más, mint önmaga. Akárcsak elődje, Baróti Lajos. Tudniillik ezt a filmötletet már az 1977-es Magyarország-Bolívia interkontinentális pótselejtezőn meg akarták csinálni. Le is tettek a kispad elé egy puskamikrofont, aztán elkezdődött a meccs.

Baróti először a 27. percben a következő mondatot préselte ki magából: „Te jó isten."

Ekkor már 4-0-ra vezetett a magyar csapat, a tévés rendező, operatőr, szerkesztő meg tudta, hogy ebből nemhogy egy egész estét betöltő mozifilm, de még egy snitt sem lesz. Nem is lett.

De Mészölyről mindenki tudta, hogy ő nem fogja vissza magát. Csak a zakójának a szivarzsebébe kellett becsúsztatni egy mikrofont, aztán foroghatott is a kamera. Mészöly már az első percben ezer fokon égett, már akkor szinte elsírta magát, amikor a kijáróból megérkezett a teljesen telt stadionba „Te úristen, mi van itt."

Segítőjével, Mezey Györggyel, tényleg nem hitték el, mi van ott. Itt nem lehetett veszíteni.

Itt csak Mészöly veszíthetett, akire annyira ráégett a film, hogy csinálhatott bármit, ő már akkor is a csúnyán beszélő kapitány maradt.

Mészöly Kálmán és a háromszoros világbajnok Pelé találkozása Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Szóval, ilyen előzmények után álltam ott 1991-ben az MLSZ-ben, az ütött-kopott íróasztal mellett, s kezet fogtam a kapitánnyal.

Ezt a magyar-szovjet meccset tényleg elképesztő hangulatkeltés előzte meg.

Az 1992-es svédországi labdarúgó Eb-ért ment a harc egy olyan csoportban, amelyben a szovjetek mellett az olaszok is ott voltak. S a magyar-szovjet meccs előtt így állt a csoport:

• 1. Magyarország 4 mérkőzés – 2 győzelem, 2 döntetlen – 6 pont
• 2. Olaszország 3 mérkőzés – 1 győzelem, 2 döntetlen – 4 pont
• 3. Szovjetunió 2 mérkőzés – 1 győzelem, 1 döntetlen – 3 pont
• 4. Norvégia 3 mérkőzés – 1 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség – 3 pont
• 5. Ciprus 4 mérkőzés – 4 vereség – 0 pont

A futballhoz sem kellett nagyon érteni, hogy miért emelkedett ennek a magyar-szovjet meccsnek a jelentősége az egekbe, holott ez a táblázat meglehetősen csalóka volt. A két győzelmet Ciprus ellen értük el (még jó), az olaszok elleni hazai döntetlennel sem volt semmi gond, ellenben a norvégok elleni bergeni 0-0 már óriási vihart kavart. Mert oda úgy küldtük ki a fiúkat és Mészöly kapitányt, hogy az tuti 2 pont, biztos győzelem, a favágóktól, a vikingektől csak nem kaphatunk ki. Nem kaptunk ki, de az a 0-0 felért egy arculcsapással. A tévében a riporter, Knézy Jenő nem is fogta vissza magát (pedig hol volt még ekkor az izlandiakkal szembeni vereségsorozat),

a szemtanúk szerint a meccs után pedig zengett a bergeni szálloda hallja, ahol a kapitány és a tévékommentátor ordított egymással.

Mészöly Kálmán szövetségi kapitány és Knézy Jenő, az MTV riportere. 1990 őszén a norvégok elleni meccsen nem volt köztük ennyire kedélyes a hangulat Forrás: MTI/Németh Ferenc

De mire eljött a szovjetek elleni csata, már minden kisimult. Még létezett a Szovjetunió, de Magyarországon már túl voltunk a rendszerváltozáson, a válogatott az 1986-os vb-szereplés óta nem jutott ki sehova, nélkülünk rendezték az 1988-as Eb-t és az 1990-es vb-t is.

Az MLSZ amolyan vészmegoldásként hívta vissza a kapitányi padra Mészölyt, mert abban bízott, hogy ha már egyszer megcsinálta 1982-ben, akkor most is meg fogja.

A szurkolók ünnepelték a visszatérését, Mészöly meg a tőle megszokott lendülettel vetette bele magát a melóba.

1991. április 17-én, a meccs napján a Népstadionban találkoztunk. Két órával voltunk a meccs előtt. A magyar válogatott öltözőjében Mészöly fogadta az újságírókat. (Tessék ezt a mai állapotok között értelmezni, hogy két órával a kezdés előtt ott vagyunk a csapattal.) A kapitány a kávéját kavargatta. Az öreg szakik a vállát veregették, én meghúztam magam a sarokban, mert már megbeszéltem a kapitánnyal, hogy a meccs közben néha odamegyek a mikrofonommal és felveszem a történteket. Meg a 60 ezer néző moraját.

A kapitány állta a szavát. A meccs közben egyszer sem zavart el. Egyszer sem mondta azt, hogy most nem. A 30. percben a szovjet Mihajlicsenko belőtte a meccs egyetlen gólját. Ezzel nyertek a szovjetek 1-0-ra. Megint nem sikerült.

A sok-sok emelkedett beharangozó mehetett a kukába,

miként a mi reményeink is, hogy ott leszünk az 1992-es labdarúgó Európa-bajnokságon. A magnómon a rengeteg nyersanyag, menni kellett a rádióba, hogy a másnap reggeli sportműsorban elhangozhasson a „hangjáték". A 60 ezer néző moraja, a szívember kapitány összes megnyilvánulása, a játékosok szavai. Az, hogy a mester a meccs után könnyek között mondott köszönetet annak a 60 ezer embernek, aki kiment a Népstadionba.

Mészöly Kálmán a Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga társadalmi elnöke (b) és Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Újságírók Szövetsége által megszavazott az Év Sportolója díjak átadásán a Budapesti Kongresszusi Központban 1999-ben Forrás: MTI/Földi Imre

Az adás után Mészöly Kálmán felhívta a főnökömet, Novotny Zoltánt. Azt mondta, bár ez a vereség nagyon fájt neki, de a műsort hallva beleborzongott a hallottakba. Ha tudom, másoljam már ki neki kazettára ezt, mert hazavinné, és újra meghallgatná.

Nem tudom, hogy ez a kazetta megvan-e Mészöly Kálmánnak, gyanítom, aligha. De ha mégis meglenne, boldogan hallgatnám meg vele újra és újra annak a meccsnek a történtét, amelyet ugyan elvesztettünk, de amely sokáig az utolsó olyan meccs volt, amely 60 ezer nézőt vonzott a Népstadionba.