Vágólapra másolva!
A labdarúgó-világbajnokságok történetében a legsúlyosabb hibát elkövető játékvezető hős lett saját hazájában, stadiont neveztek el róla, és gigantikus szobrot kapott. Az Origo a 2022-es katari focivébé előtt sorozatot indít, amelyben a világbajnokságok legnagyobb bíróbotrányait elevenítjük fel. Nem időrendi sorrendben és a teljesség igénye nélkül. Az első részben az 1966-os vb döntőjét, az Anglia-NSZK találkozót idézzük fel.

Lehetetlen objektív rangsort felállítani a világbajnokságok legjobb mérkőzéseiről, legszebb góljairól, legfontosabb megmozdulásairól. Szintén nem lehet a legnagyobb bírói tévedéseiről sem. Minden nemzet, minden válogatott számára van egy-két elátkozott játékvezető, akinek a nyakába lehet varrni egy nagy siker elmaradását. Az ezekről szóló sorozat első részében nem is egy vezetőbíró, hanem egy partjelző (korábbi kifejezéssel: határbíró, maival: asszisztens) kerül középpontba.

Az ok egyszerű, ugyanis az ő elképesztő hibája és döntése egy világbajnoki döntő végeredményét befolyásolta.

Tofik Bahramov, a csaló bíró Forrás: Wikipedia

Tofik Bahramovot a világ orosz (szovjet) partjelzőként ismerte, de nem feltétlenül tisztelte. Pedig Bahramov még csak nem is orosz volt. És elsősorban vezetőbíró, nem pedig a vonal mellett tevékenykedő segítő. 1925-ben született Bakuban, hazáját, Azerbajdzsánt nem sokkal korábban szállta meg Oroszország, és csatolta az erőszakosan létrehozott Szovjetunióhoz. Így ő hivatalosan szovjet állampolgárként látta meg a napvilágot, de a különböző köztársaságokban élők többsége a Szovjetunió fennállása során mindig igyekezett hirdetni elhatárolódását a Moszkvából irányított nagy államalakulattól. Ám a világ szemében az ott élők egyaránt szovjetek, sőt, inkább oroszok voltak.

Bahramov viszonyát a nagy szovjet birodalomhoz nem ismerjük, az 1966-os tettét viszont igen. Ő az a partjelző, aki megnyerte a világbajnokságot Angliának.

Az Anglia-NSZK világbajnoki döntő hosszabbításának 11. percében, 2-2-nél Nobby Stiles passzolta a labdát Alan Ballnak, ő pedig Geoff Hurstnek. Hurst lövése túljutott a német kapuson, Hans Tilkowskin, a felsőlécről a gólvonalra pattant, majd onnan kifelé, és a berobbanó német játékos, Wolfgang Weber a kapu fölé fejelte a labdát. Nagy gólszerzési lehetőséget hagyott ki Anglia.

A találkozó svájci játékvezetője, Gottfried Dienst szögletet ítélt. Az esethez legközelebb álló angol játékos, Roger Hunt azonban gólt ünnepelt, később elmondta, ha nem lett volna biztos ebben, akkor Webert megelőzve ő juttatja a labdát a kapuba. Huntot látva a többi angol is örömtáncot járt, és ez elbizonytalanította a bírót. Kiment hősünkhöz, aki azon az oldalon lengetett. Az esetnél egyébként nem emelte a zászlóját. Később volt olyan nyilatkozat tőle, hogy nem látta tisztán, hogy a labda a kapuban van-e, ezért nem jelzett gólt.

Az emlékirataiban is ezt írta, hozzátéve, hogy az angolok reakciója, és a németek riadt viselkedése miatt viszont biztos volt abban, hogy teljes terjedelmével átjutott a gólvonalon.

Ez emberileg talán érthető, hisz a hazai csapat játékosainak ünneplése átragadt a majdnem százezer londoni nézőre, és ez befolyásolhatta őt.

Gordon Banks, az angol válogatott kapusa örül a csapat vb-győzelmének Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Sven Simon

Dienst rábízta a döntés felelősségét. Némi süketelés után a körülmények által befolyásolt szovjet partjelző valami olyasmit sugallt a svájci vezetőbírónak, hogy bent volt a labda. Gottfried Dienst gólt ítélt. Ezzel eldöntötte a világbajnoki címet. Illetve Bahramov döntötte el. A még ma is élő német hátvédet, Wolfgang Webert az esemény 50. évfordulója kapcsán adott interjújában során természetesen kérdezték az esetről. Ekkor ezt mondta erről: „Miután szögletre fejeltem a labdát, láttam, hogy a körülöttem lévő angolok ünnepelve felemelték a karjukat.

Nézzük most akkor, hogyan vélekedett az esetről Tofik Bahramov. „A mérkőzés ugyan 15 órakor kezdődött, de mi két órával előtte még egyszer összejöttünk Dienst szállodai szobájában, hogy alaposan megbeszéljük a követendő taktikát és a jelzések egységes alkalmazását. Dienst nyomatékosan megkért bennünket, bármi is történjék a pályán, maradjunk a helyünkön. Majd rövid eszmecsere után elindultunk a Wembley-stadion felé. Az akkor már zsúfolásig megtelt aréna játékvezetői öltözőjében három virágcsokor várt ránk a FIFA játékvezető bizottsága vezérkarának sikeres működést kívánó soraival.

A döntő legvitatottabb pillanatait bizonyára azóta is sokan látták, ezért nincs értelme, hogy felidézzem a részleteket. Bizonyára emlékeznek, a rendes játékidő 2:2-es döntetlennel végződött. A hosszabbítás előtt arra gondoltam, hogy a kilencven perces öldöklő iram után egyik csapatnak sem lesz ereje egy újabb gól megszerzésére, így a kupa sorsa csak a megismételt mérkőzésen dől el. Tévedtem.

A hosszabbítás első perceiben az angolok hatalmas lendülettel támadtak. Fölényüket Alan Ball és Bobby Charlton kapufája is jelezte. A 100. percben Geofff Hurst hat méteres lövése után a labda a keresztlécről levágódott.

Az angolok fölemelték karjukat. A gólt ünnepelték. Gottfried Dienst, a mérkőzés játékvezetője majdnem a félpályáról rohant felém, hogy tisztázza a helyzetet, a százezres stadion pedig szinte néma csöndben várt az ítéletre.

Tofik Bahramov (középen) az NSZK játékosainak gyűrűjében az 1966-os NSZK-Anglia vb-döntőben. A kép jobb szélén tűnik fel a meccs vezetőbírója, Gottfried Dienst Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide/Karl Schnoerrer

Amikor jelzésemre Dienst határozottan középre mutatott, a lelátón szinte elszabadult a pokol. Ma is állítom, hogy az angolok teljesen szabályos góllal szereztek újra vezetést.

Maradt tehát az örök kérdés a szereplők és az utókor számára: bent volt, vagy nem? Persze jöttek az okoskodások, a tudományos köntösbe bújtatott spekulációk, és az összeesküvés-elméletek. Utóbbiak közül a legundorítóbb a helyes kifejezés az volt, hogy a reklamáló németeknek a szovjet partjelző csak annyit mondott: Sztálingrád. Utalva a II. világháborúban másfél millió emberéletet követelő német-szovjet csatára a mai Volgográdban.

Később ezt a történetet úgy módosították, hogy Bahramov a halálos ágyán vallotta be, hogy az angolok nem értek el gólt, s amikor ott megkérdezték, hogy miért mondta azt, hogy Hurst lövése után mégis bent volt a labda, azt felelte: „Sztálingrádért".

A német sportmagazin, a Kicker anno 1000 márkát ajánlott annak, aki egyértelmű fotót tud küldeni a sorsdöntő pillanatban a labda pozíciójáról. Készültek fotók, de egyik sem volt perdöntő. Egyeseken úgy tűnik, hogy bent van a labda, de ezekről mások bebizonyították, hogy csak a labda árnyéka van a gólvonalon túl. Voltak képek, melyeken talán felszálló mészport lehet felfedezni a labda felpattanása után, ez ugyebár egyértelműen bizonyítaná, hogy nem lehetett bent teljesen.

Két különböző, 35 mm-es mozgóképes kamera is rögzítette a labda útját, és a technika fejlődésével ezek számítógépes elemzése után derült ki az igazság. Az oxfordi egyetem mérnökei mindenre kiterjedő számítógépes szimulációjuk eredményét 2006-ban hozták nyilvánosságra. Negyven évvel az eset után. Számításuk szerint

hat-kilenc centiméter hiányzott ahhoz,

hogy a labda teljes terjedelmével túljusson a gólvonalon. Vagyis nem lett volna szabad gólt ítélni!

Anglia ünnepli a világbajnoki címet 1966-ban Londonban Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide/Karl Schnoerrer

Ezt követően készült a már említett riport Weberrel. Ebben a német hátvéd a következőket is mondja: „A találkozót követő évtizedekben sokat találkoztunk az angol ellenfeleinkkel, és rengeteget beszéltünk erről az esetről.

A segítőjére kellett hagyatkoznia. Meggyőződésem azonban, hogy Bahramov úr ezt nem tudta megítélni. Mert Hans Tilkowskitól, a kapusunktól nem láthatta."

Tilkowski 2020-ban halt meg, négy évvel korábban ezt mondta a Bildnek:

Egyébként nem 3:2 lett a végeredmény, hanem 4:2, de nem kell különösebben ismerni a labdarúgást ahhoz, hogy bárki belássa, ha nem fontos a németeknek fejetlenül támadni az egyenlítésért, akkor aligha lő Hurst újabb gólt. Egyébként az is szabálytalan volt, mert a támadás alatt már néhány angol labdaszedő gyerek a pályán tartózkodott. Ezt is jeleznie kellett volna Bahramovnak, de Dienstnek is feltűnhetett volna. Tofik Bahramovnak a vb-t eldöntő súlyos tévedése nem tette tönkre a karrierjét.

Rögtön a döntő után a korábbi szokásokkal ellentétben nemcsak a vezetőbíró, hanem két segítője is értékes ajándékot kapott Erzsébet királynőtől.

A trófea aranyozott másolatát. Ez tekintsük udvarias gesztusnak, az viszont már meglepőbb, hogy a nemzetközi szövetség a későbbiekben is fontos találkozókat bízott rá, vezetőbíróként. Irányított találkozókat az 1970-es világbajnokságon, az 1972-es Európa-bajnokságon, vezetett UEFA Kupa döntőt.

Sőt: könyvet is írt, amely 1973-ban jelent meg a Szovjetunióban, és amelynek címe ez volt: A bíró középre mutat.

A Népsport Londonba kiküldött munkatársa, Tabák Endre úgy értékelt, hogy a svájci vezetőbíró, Gottfried Dienst sok hibát követett el a döntő alatt. Tabák szerint a harmadik angol gólt (Hurstét) nem lett volna szabad megadni, de Bahramovról a magyar újságíró egy szót sem írt.

1967-ben a Fákya – a Szovjet híradó című lapban arról írtak, hogy a labda egészen biztosan teljes terjedelmével áthaladt a gólvonalon, így Bahramov jól döntött.

Tofik Bahramov két évvel élte túl a Szovjetuniót, e rövid idő alatt a szabaddá vált Azerbajdzsán labdarúgó-szövetségének főtitkára volt. Az azeri nép hősként tekint rá, a bakui nemzeti stadiont róla nevezték el. A stadion névadóján más hírességek mellett részt vett Sepp Blatter a FIFA és Michel Platini, az UEFA akkori elnöke is. A szerepelni mindig is szerető Blatter természetesen beszédet is mondott:

Bahramov 2004-ben Bakuban hatalmas szobrot kapott, melyet (ki más?) Geoff Hurst leplezett le. A partjelző menthetetlen hibájának köszönhetően világhírűvé vált játékos ebből az alkalomból egy azeri nyelvű „köszönöm szépen" feliratú pólót ajándékozott Bahram Bahramovnak, a bíró fiának. És a következőket mondta az ünneplő tömegnek:

A Tofik Bahramov Stadion Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban Forrás: AFP/PHOTO BY TOFIK BABAYEV/Tofik Babayev

2006-ban, az angolok Bakuban a Tofik Bahramov-stadionban vb-selejtezőt játszottak Azerbajdzsánnal, és az őket elkísérő szurkolók a szobornál „Bahramov 66" mezben hatalmas ünnepséget tartottak, melyen 150 újságíró tette tiszteletét.

A magát a futball tanítómesterének tartó Angliának az 1966-os vb-diadal az egyetlen komoly világeseményen aratott győzelme.

Ha nincs Bahramov óriási tévedése ez sem lenne. Németország négyszer nyert világbajnokságot, háromszor Európa-bajnokságot, de akkor és ott a két játékvezető nemcsak a találkozón pályára lépőktől, és kispadon ülőktől vette el az aranyérmet, hanem egy nemzettől is.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.