Társoldalunk:

Egy magyar focibíró miatt felgyújtották Kamerun fővárosát

2022.07.02. 06:16

Az 1998-as franciaországi labdarúgó-világbajnokságon az egyetlen magyar bíró, Vágner László tökéletesen vezette a Norvégia-Skócia találkozót, ezért a csoportkör egyik legzűrösebbnek ígérkező mérkőzését is rábízták az illetékesek. Hiba volt. A magyar bíró teljesítménye után Kamerun fővárosában zavargások törtek ki, a helyiek barikádokat emeltek és az ott élő fehér embereket verték. Vágner a Kamerun-Chile meccs után az 1998-as világbajnokságon nem kapott több küldést és még ennek az évnek a végén visszavonult a játékvezetéstől. Folytatjuk a labdarúgó-világbajnokságok legnagyobb bíróbotrányainak felidézését. 2. rész. 

Az 1998-as világbajnokságon szerepelt először 32 csapat. A nyolc csoport első két helyezettje jutott az egyenes kieséses szakaszba. A B csoport nagyon érdekesen alakult. A döntetlenek kvartettjében az első két fordulóban csak egy mérkőzésen nem osztoztak meg a csapatok a pontokon: Olaszország legyőzte Kamerunt. Ezzel utóbbi lépéshátrányba került vetélytársaival szemben, ugyanis mind Chile, mind Ausztria két-két ponttal várta a zárófordulót, míg Olaszország a győzelmének köszönhetően néggyel, kedvező pozícióban. Kamerun számára sem veszett el minden, mert Chile elleni győzelmével továbbjuthatott. Ám vereség vagy döntetlen esetén a dél-amerikai ország focistái folytathatták a világbajnokságot. Óriási volt tehát a tét, nem véletlen, hogy az első meccsén jól teljesítő magyar játékvezetőre, Vágner Lászlóra bízták ezt a sorsdöntő találkozót. Aki ráadásul honfitársa volt az előző világbajnokság döntőjét vezető Puhl Sándornak. Az, hogy a két játékvezető nem ápolt éppen mély barátságot az ebben az esetben teljesen lényegtelen volt.

Vágner László (jobbról a második), két asszisztense, Muhamad S. Wickeramatunge és Halim Abdul Hamid, valamint a negyedik bíró, Garcia Aranda kivezetik a csapatokat a mérkőzésreForrás: AFP/Jacques Demarthon

A Kamerun-Chile találkozó a vb-k egyik legviharosabb mérkőzéseként vonult be a történelembe. Vágner László két kamerunit kiállított, és kétszer nem ítélt gólt, amikor az afrikai csapat játékosai az ellenfél kapujába juttatták a labdát. Ez így leírva remekül összefoglalja, mennyire balhés meccs volt ez, s mennyi minden történt a 90 perc alatt. A kameruni Rigobert Bahanag Song kiállítása nem volt kérdés. Minden megmozdulása magában hordozta azt, hogy akibe belerúg, az megsérül. Nagyon durva szabálytalanságért kapta az első sárga lapját a 8. percben, majd a 20. percben újabb brutális megmozdulása után megköszönhette Vágnernek, hogy nem küldte le, csak mutatta neki az öltöző felé vezető utat. Ám addig feszítette a húrt, amíg az elszakadt. Az 52. percben belekönyökölt Salas arcába, ezért kapta a piros lapot.Song egyébként nem a minden körülmények között megőrzött hidegvéréről és sportszerűségéről volt ismert, ugyanis azzal vonult be a történelembe, hogy első játékosként kapott két világbajnokságon is piros lapot. Egyébként hazájának válogatottsági rekordere, 1993 és 2010 között 137-szer húzhatta magára a "szelidíthetetlen oroszlánok" mezét. Ma ő Kamerun szövetségi kapitánya.

Vágner László már a 8. percben kénytelen volt sárga lapot adni Rigobert SongnakForrás: AFP/Pascal Guyot

A 89. percben Lauren Etámé csúnyán rátartott Salas térdére, ezért kellett neki is hamarabb az öltözőbe menni társainál. Ő 7 perc játék után követett el piros lapot érő szabálytalanságot, és ez is sok mindent elárul.

Most pedig jöjjenek a meg nem adott gólok. A kameruni Omam-Biyik kétszer betalált a chilei kapuba, először egyértelműen lesről, erről nem is érdemes beszélni. A másik eset már vitathatóbb, mert úgy került hozzá a labda, hogy a passz előtt Vágner szerint Mboma szabálytalankodott Reyes-szel szemben. Ám ez olyan szituáció volt, hogy tíz bíróból öt megadja a gólt, öt nem. Vágner nem adta meg, és ez döntötte el, hogy melyik csapat folytathatta a legjobb 16 között.

A Sierra által szerzett chilei előnyt az akkor már 10 emberrel játszó Kamerun Mboma góljával eltüntette, és ekkor jött a vitatható helyzet. Az 1-1 azt jelentette, hogy Chile nyeretlenül és veretlenül bejutott a legjobb 16 közé, míg Kamerun utazhatott haza.

A meccs
Chile-Kamerun 1-1
Nantes, Beaujoire-stadion, 40 000 néző. Vezette: Vágner (magyar). Partjelző: Wickeramatunge (Srí Lanka-i), Hamid (malajziai)
CHILE: Tapia - Fuentes - Villarroel (Comejo, 71. p.), Margas, Reyes, Rojas (Miguel Ramírez, 77. p.) - Parraguez, Sierra (Estay, 71. p.), Acuna - Zamorano, Salas
KAMERUN: Songo'o - Ndo (Etámé, 82. p.), Song, Pensee, Wome - Mahouve, Mboma, Njanka, Ölembe (Angibeaud, 69. p.) - Job (Tchami, 73. jp.), Omam-Biyik
GÓLSZERZŐ: Sierra (21. p.), Mboma (56. p.)
KIÁLLÍTVA: Song (52. p.), Etámé (89. p.)

A találkozó azonban korántsem ért véget a hármas sípszóval. Nem akármilyen visszhangja volt. Itt Európában is, de elsősorban a két érdekelt országban. A kameruniak francia edzője, Claude le Roy rögtön a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón nekitámadt Vágnernek:
Egyszerűen nem értem, hogy a magyar bíró miért nem adta meg Omam-Biyik második félidei gólját, amelyet semmilyen szabálytalanság nem előzött meg. Ez egyszerűen rettenetes. Ha ez a labdarúgás nevű sport, akkor remélem, hogy Joseph Blatter végignézte a mérkőzést.Saját állítása szerint másnap ő is többször végignézte az ominózus jeleneteket, és ezt követően azt mondta, hogy örökre el kellene tiltani Vágnert. Természetesen az ő véleménye teljesen elfogult volt, hiszen a vesztes csapat edzőjeként beszélt.

Ellenben

Jozef Marko, az UEFA Játékvezetői Bizottságának szlovák tagja egyetlen hibát sem látott a játékvezetésben.

A szlovák szakember így értékelt:

"A meccsen a taktikázás, szimulálás és a szabálytalanságok játszották a főszerepet, mert a csapatok élet-halál harcot vívtak a továbbjutásért. Csapkodó játékot, koncepció nélkül rohanó csapatokat láthattunk egy nagyon nehéz mérkőzésen. Vágner úrnak itt összehasonlíthatatlanul több dolga akadt, mint előző meccsén, ám fantasztikus erőnlétének köszönhetően közelről ítélte meg a szabálytalanságokat, kijelenthetem, hogy senki más nem oldotta volna meg jobban ennek a találkozónak a dirigálását. Páratlan bírói bravúr volt például, hogy Vágner László sárga lappal figyelmeztette Rojast műesésért, pedig csak a visszajátszásban látszott, hogy szó sem volt szabálytalanságról és helyesen büntette meg a játékost. A két piros lap ellenére sem lehet azt mondani, hogy brutális meccs volt, de ezúttal „benne volt a játékban" a két kiállítás. Nem tudok olyan szituációt említeni, amelynél nagyot hibázott volna a játékvezető, egyedül a kameruniak második meg nem adott góljáról nem merek állást foglalni, mert a televízió közvetítése alapján nem lehetett megállapítani, hogy milyen szabálytalanság előzte meg a találatot.

Természetesen felmerül, hogyha az illetékesek ennyire szépnek és jónak találtak mindent, akkor miért nem kapott újabb vezetőbírói feladatot Vágner az 1998-as világbajnokságon? Egyrészt tudjuk, hogy a világbajnokságok alatt a FIFA illetékesei a lehető legritkábban ismerik el, hogy az általuk kijelölt bíró rossz teljesítményt nyújott. Másrészt viszont mindennél többet mond, hogy Vágner ezen a vb-n már csak a Brazília-Chile nyolcaddöntő mérkőzésen lehetett tartalékbíró, több küldést nem kapott. A magyar játékvezető amúgy 1998 végén befejezte a bíráskodást. Utolsó válogatott meccse az 1998. október 10-én a londoni Wembley-ben lejátszott Anglia-Bulgária Eb-selejtező volt. A nemzetközi kupáktól pedig 1998. december 10-én a Real Madrid-Szpartak Moszkva BL-mérkőzésen búcsúzott. Mindezt 43 évesen, két évvel a 45 éves korhatár előtt.

A mérkőzés másnapján maga Vágner László is elmondta a véleményét saját ítéleteiről:
Megnéztem a mérkőzésről készült felvételeket, úgy érzem, a góloknál, a kiállításoknál, a meg nem adott találatoknál és a műesést büntető sárga lap megadásánál is jól döntöttem, mert például ez utóbbinál láttam, szó sem lehet büntetőről.Úgy érzem, a kameruni szövetségi kapitány, Claude Le Roy véleménye túlfűtött hangulatban született, az afrikaiak mestere nyilván nem hallotta az általa vitatott esetet megelőző sípszót."

Vágner László remek teljesítménye ellenére elsőszámú közellenség lett KamerunbanForrás: AFP/Jacques Demarthon

Ezek a szavak kicsit sem érdekeltek senkit Kamerunban. A találkozó után az emberek az utcára tódultak, és már-már forradalmi hangulatban törtek-zúztak. A fővárosban, Yaoundéban többszáz fékezhetetlen szurkoló kövekkel és üvegekkel dobálta meg a külföldiek házait, szétverték a kocsijaikat. Az európaiakat „rasszista disznóknak" titulálták, és követelték azonnali távozásukat az országból. Egy külföldiek által használt bevásárlóközpont parkolójában tömegverekedésre került sor, a rendőrség vízágyúkkal és gumibotokkal oszlatta szét a tömeget. Az európaiak által lakott városrészekben a biztonsági szervek alakulatait készültségbe helyezték. Olyan jelentek szemtanúi lehettek a világ híradóinak nézői, melyeket egy forradalom, lokális háború idején szoktak látni. Egészen döbbenetes, hogy egy játék, egy szórakozás és szórakoztatás miatt létrehozott sport micsoda szélsőséges indulatokat gerjesztett a Magyarországnál ötször nagyobb területen elhelyezkedő, az egyenlítőhöz közeli ország fővárosában.
A másnapi yaoundei újságok „rasszista magyarnak" nevezték Vágnert. És ami a nemzetközi diplomácia világában kicsit szokatlan, az ország sportminisztere, Joseph Owona is érzelmektől fűtött nyilatkozatot adott:
A bírók eddig is ellenünk fújtak, de most tették fel a koronát a ténykedésükre. Nem csak kiállították a játékosainkat, de két szabályos gólunkat sem adták meg.A kameruni szövetség egyébként Vágner példás megbüntetését, és anyagi kárpótlást követelt a FIFA-tól. A kérés indoklása szerint a válogatott a vitatható, részrehajló és a nagy világeseményhez méltatlan bíráskodás miatt volt kénytelen befejezni világbajnoki szereplését. A beadvány megfogalmazói szerint a bíró szándékosan érvénytelenítette Omam-Biyik gólját, pedig szerintük minden kameraállásból látszik, hogy az szabályos volt. Több afrikai szövetség is támogatta a kameruniak azon kijelentését, hogy a futball irányítói szándékosan gátolják a kontinens válogatottjainak előbbre jutását. A FIFA akkor még „zöldfülűnek" számító elnöke, Sepp Blatter egyébként a helyszínen tekintette meg a találkozót, és azt mondta, nem tartja vitathatónak a magyar bíró döntését, amellyel nem adta meg a kameruni gólt, mert azt szerinte is szabálytalanság előzte meg.Kamerun fővárosában, Yaoundéban a mérkőzés után csak nehezen sikerült helyreállítani a rendet, és talán a mai napig nem bocsátottak meg az ottani szurkolók a magyar játékvezetőnek. Chiléből viszont az ünneplés képei járták be a világot. Érthető, hisz az 1962-ben ott rendezett világbajnokságon szerzett bronzérem óta a válogatott először jutott túl a csoportkörön. Az öröm megnyilvánulásai majdnem olyan fékevesztett érzelmekről árulkodtak, mint az elkeseredésé Afrikából. Szerencsére ezzel kapcsolatos halálesetekről onnan sem érkeztek hírek. Chile egyébként a következő találkozóján sima, 4-1-es vereségert szenvedett a címvédő Brazíliától, és ő ezzel fejezte be a küzdelmeket. Kamerun azóta soha nem jutott tovább a csoportkörből. Előtte is csak egyszer, 1990-ben.