A magyar focista, aki részegen is egyedül verte meg a Fradit

Aki már a 90-es években is követte a magyar labdarúgást, az egész biztosan emlékszik Váczi Zoltánra, a Békéscsaba és a Vasas korábbi bronzérmes támadójára. A kétszeres válogatott focista az egyik legjobb volt a posztján, de káros szenvedélyei és sorozatos balhéi miatt nem tudta befutni azt a pályát, amire a tehetsége alapján hivatott volt. Új sorozatunkban a 80-as és 90-es évek magyar labdarúgó botrányhőseit mutatjuk be.

Amikor a 90-es években elkezdtem NB I-es meccsekre járni, óriási karakterek fociztak az NB I-ben. Sokan azt mondják, hogy akkor sem volt jobb a foci, csak az idő megszépíti az emlékeket, de én mégis úgy érzem, hogy akkoriban olyan focisták játszottak, akik miatt érdemes volt kimenni a meccsekre. Persze, könnyen lehet, hogy a régi nagyok semmivel sem voltak jobbak a mostaniaknál, csak kamasz fejjel sokkal nagyobb hősnek láttam őket, mint a maiakat.

Az egyik zseni, akit imádtam, Váczi Zoltán volt, aki a Vasas támadójaként őrületbe kergette a védőket. A 170 centis támadót leírhatatlan élmény volt nézni, mert boszorkányos gyorsasággal cikázott a védők között, a technikai tudása pedig annyira magával ragadta a szurkolókat, hogy az omladozó Fáy utcai stadion épségéért kellett aggódni, mert a közönség tombolt. Ha Váczi Zoli játszott, minden más lényegtelenné vált.

Váczi Zoli tündöklését élőben követni gyerekként olyan volt, mintha egy fiatal Barcelona-szurkoló hétről hétre csodálhatná Lionel Messi játékát.

Csakhogy az argentinra azt mondják, hogy minden idők legjobb futballistája, a kétszeres magyar válogatott focistára pedig sokan úgy emlékeznek, mint egy olyan zsenire, aki azért nem lett szupersztár, mert fontosabb volt neki ivás, a cigarettázás és a pecázás.

Váczi Zoltán az új Illovszky Rudolf Stadionban Forrás: Nemzeti Sport/Mediaworks Hungary Zrt./Török Attila

A debreceni születésű Váczi Zoltán a cívisvárosból indult, de a Békéscsaba játékosaként mutatkozott be az NB I-ben, és már a Viharsarokban is elképesztő történetek keringtek róla. Azt szinte mindenki tudta, hogy Váczi Zoltán nem könnyű eset, ám a honi szakemberek többsége úgy látta: Váczi Zoli nagy értéke lehetne a hazai futballéletnek, annak ellenére, hogy csak 27 esztendős korában mutatkozott be az NB I-ben a Békéscsaba játékosaként.

Amikor Váczi Zoltán 1993 januárjában először jelent meg a Kórház utcában, edzés után arról faggatták, mi szél hozta, milyen tervekkel került Békéscsabára?

„Belgiumban jártam próbajátékon, de megsérültem,

így kútba esett a külföldi szerződésem. Most két első osztályú hazai klub is hívott, Papp Laci bácsi (a Békéscsaba akkor szakosztály-igazgatója – a szerk.) tanácsára voksoltam az Előre mellett."

Arra a kérdésre, hogy életvitele miért volt zűrös Debrecenben, és hogy miért hagyta ott Hajdúság fővárosát, azt válaszolta:

A Lokitól mindenképpen el akartam jönni, hiszen a vezetők állandóan velem foglalkoztak, így nem tudtam a játékra koncentrálni. De ez már a múlté. Megnősültem, van egy kislányom, igyekszem minél több időt velük tölteni."

1994. augusztus 20-án a Békéscsaba 5-2-re kiütötte a Fradit, Váczi Zoltán pedig három gólpasszt adott a meccsen. A legenda szerint a Békéscsaba támadója részegen érkezett a meccsre, majd kis túlzással egyedül verte meg a fővárosi sztárcsapatot.

„Ez így történt, akkor már eldőlt, hogy a Vasashoz igazolok,

nem is akartam játszani, mire a társak eljöttek értem a presszóba, és két-három órán át győzködtek, hogy gondoljam meg magam"

– nyilatkozta Váczi egy, az Origónak adott korábbi interjúban.

1994 októberében aztán büntetést kapott. A békéscsabai klub fegyelmi bizottsága három hónapra eltiltotta a labdarúgástól, amit 1995 nyaráig felfüggesztettek, továbbá – utolsó figyelmeztetésként – 150 ezer forint prémiummegvonással sújtották. A Nemzeti Sport beszámolója szerint az azt megelőző öt hétben Váczi hol edzett, hol nem, jobbára sérülésre hivatkozva. Igaz, olykor váratlanul – edzések nélkül – feltűnt a csapatban, rúgott egy fontos gólt, aztán megint eltűnt.

Egy alkalommal pedig horgászni ment edzés helyett. Ez utóbbi volt a "vád" ellene, no meg az, hogy rendszeresen éjszakázik, italozik, és nem él sportemberhez méltóan.

Az eset után Váczi azt nyilatkozta, hogy egy ideje már nem iszik, napi cigarettafogyasztását pedig leszorította öt-hat szálra. A büntetés után kisebb fajta szenzáció volt, hogy egy Bundesliga-csapat érdeklődött az akkor 28 éves játékos iránt, de a külföldi lehetőségből nem lett semmi.

A Bundesligában játszó München 1860 csapatának a menedzsere felhívott telefonon, és felkért, hogy menjek ki próbajátékra. Sajnos, a térdsérülésem még nem jött teljesen rendbe, ezért abban maradtunk, hogy csak gyógyulásom után, előreláthatólag januárban utazom majd ki"

– mondta Váczi Zoltán, aki aztán 1995 januárjában München helyett Angyalföldön kötött ki kölcsönben.

A Békéscsaba kezdettől fogva Váczi végleges eladása mellett kardoskodott, a Vasas viszont csak kölcsönbe szerette volna a csatárt, hiszen az előélete miatt volt oka a bizalmatlanságra.

Egy olyan Váczit nem is kell pótolni, mint amilyen Zoli az utóbbi fél évben volt. Pedig nagyszerű adottságú labdarúgó.

Ha észnél van, bármely csapat legjobbjai közé tartozik. Ha tiszta a feje, és külső körülmények sem zavarják, akkor nagyon jó teljesítményre képes, s egy ilyen labdarúgó jól jönne Békéscsabán is. De az elmúlt ősszel alig számíthattam rá, ha pedig mégis pályán volt, két meccstől eltekintve, nem alkotott valami maradandót. A gólokkal is adós maradt, hiszen az ősszel mindössze egyszer talált be az ellenfél kapujába" – mondta Váczi távozása után Pásztor József, a Békéscsaba akkori edzője, aki hangsúlyozta, hogy ha a támadó a futballra koncentrál, akkor nincs hozzá fogható.

„Csatárként, szervező középpályásként egyaránt használható volt, amíg csak a focival törődött.

Ha támadni kell, akkor remekül cselez. Ráadásul előre, azaz az ellenfél kapuja felé, amit ma Magyarországon szinte senki sem tud. Ha meg kell tartani a labdát, akkor képes eldugni a leggyorsabb, legkeményebb védő elől is.

Ilyen játékosunk nincs. Kiss János nagy ígéret, gólerős is, de még nem tud annyit a labdával, mint Váczi" – tette hozzá a lilák edzője.

A robbanékony támadó 1994-ben bronzérmet nyert a Békéscsabával, de a legjobb éveit a Vasasnál töltötte Gellei Imre edzősködése idején. Váczi Zoltán 111 meccsen 34 gólt lőtt a Vasasban, az 1997/98-as szezonban bronzérmes lett a csapattal, a góllövőlistán pedig holtversenyben a második helyen végzett csapattársával, a szintén 17 gólos Hámori Ferenccel.

Váczi Zoltán a Gellei Imre vezette Vasasban Forrás: Nemzeti Sport/Mediaworks Hungary Zrt./Török Attila

„Ötéves voltam, amikor először beleslukkoltam egy cigarettába. Édesapám adta a kezembe, gondolta, beleszívok, és nyomban eldobom, megfulladok majd a füsttől. Hát nem lett igaza. Bejött a cigi, azóta is szívom. Tudom, nem a legjobb szokás, de ez van. Nem tagadom, annak idején sokszor a kispadon is rágyújtottam.

A Vasasnál például rendszerint úgy álltam be a második félidőre, hogy a szünetben hoztak nekem egy cigarettát a játékoskijáróhoz, elszívtam, majd beszaladtam a pályára. Mondhatni, én így készítettem fel a tüdőmet a nagyobb igénybevételre.

Szerintem nem az a fontos, hogy az ember mit csinál a pályán kívül, hanem hogy a zöld gyepen hogyan teljesít. Hát én így, füstösen is lefutottam mindenkit" – mondta a Nemzeti Sportnak a korábbi támadó, aki az 1997/98-as szezonban a Videoton elleni meccsen pont úgy lőtte be az év gólját, hogy a félpályáról elindulva lefutotta a teljes székesfehérvári védelmet, és minden útjába kerülő emberből bohócot csinált.

„Békéscsabán és később a Vasasban sem tudtak betörni. A Fáy utcában mindössze annyi történt, hogy Illovszky Rudi bácsi megtalálta velem a közös hangot, rávezetett, mit hogyan kellene csinálnom. De akkor is a saját fejem után mentem.

Sokszor edzés helyett a horgászatot választottam, aztán vele megegyeztem, hogy a csütörtök lesz az én horgásznapom. Ahhoz, hogy szombaton tiszta fejjel tudjak pályára lépni, csütörtökön le kellett vezetnem a feszültséget.

Dunakeszire jártam ki, korábban csabai játékosként bejártam a környező bányatavakat, a Fekete- és Kettős-Köröst" – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Váczi Zoltán.

Váczi igazi hős volt az angyalföldi szurkolók szemében, 1999 nyarán azonban botrányos körülmények között távozott a bajnokesélyes csapattól.

Egy keddi napon a Vasas csatára észrevette, hogy egy korábbi büntetése miatt kevesebb pénzt kapott, kikelt magából és majdnem verekedést provokált, ezért mennie kellett Angyalföldről.

Az akkori vezetőedző, Komjáti András azt mondta, nagy veszteség Váczi távozása, hiszen a játékos adottságaival, tudásával nincs gond, a viselkedésével viszont annál inkább.

„Nagyon nehéz volt döntenem, de ennek egyszer megálljt kellett parancsolni. Váczi viselkedésével már többször is volt gond, a fegyelmezetlenségeknek azonban véget kellett vetni.

Korábban szinte baráti viszonyban voltam Zolival, tehát én nem várom, hogy bocsánatot kérjen tőlem. Tudja ő jól, hogy kitől kell elnézést kérnie."

Váczi Zoltán azt mondta, nagyon sajnálja csapattársait, a szurkolókat, a klub vezetőivel azonban nem tud tovább együtt dolgozni.

„Ha most lenne az eset, ugyanazt tenném, mint kedden. Korábban kétszer is beszéltem telefonon Gellei Imrével, és jeleztem neki, hogy ezt nem fogom bírni. Érett az összetűzés, mert elkezdtek velem szórakozni. Tudom, hogy nem vagyok szent, de ezzel mindenki tisztában volt.

Harmincnégy évesen engem már nem lehet megváltoztatni, ezt nagyon jól tudta Komjáti András is. Mégis megpróbálták. A legjobban a módszer bánt. Olyanokat mondtak, hogy még egy dobásom van, meg ez volt az utolsó lehetőség.

Négy és fél évig voltam a Vasasban, ennyi közösen eltöltött év után nem ezt vártam, különösen nem Komjátitól. Egyébként amióta Bandi lett a vezetőedző, megváltozott a viszonya a csapattal, pálforduláson ment át" – mondta a Gellei Imrét 1999 nyarán váltó Komjáti Andrásról Váczi Zoltán, aki ezt követően szerződést bontott a Vasassal és ingyen igazolt a Honvédhoz.

Váczi nagy reményekkel érkezett a Honvédhoz, de csak öt meccsen lépett pályára a kispesti csapatban, majd novemberben távozott a klubtól. A rutinos támadó ezúttal Reszeli Soós István vezetőedzővel keveredett konfliktusba.

Váczi Zoltán azt állította, hogy "kreált balhé" áldozata lett. Akkor, amikor nyáron Angyalföldről kellett távoznia, legalább tudta, mi a helyzet, valóban volt összeütközés, ám most nem történt semmi.

Szakmailag elismerem Reszelit. Ám emberileg soha senkiben sem csalódtam akkorát, mint éppen őbenne. Nem tagadom, haragszom rá."

Reszeli azt mondta: nem akar ezzel az esettel foglalkozni, sokkal nagyobb gondjai vannak a csapatépítéssel, mint ezzel a történettel. A szakvezető arról beszélt, ő számított volna Váczira, épített volna rá, ám számára egyértelműen kiderült, hogy nem bízhat benne, az elviselhetőnél sokkal kiszámíthatatlanabb, így semmi értelme sincs annak, hogy Kispesten maradjon.

Ezt követően Váczi Zoltán megpróbált külföldre szerződni, ám az izraeli és görög ajánlata is kútba esett, majd 1999 decemberében bombameglepetésre aláírt a Ferencvároshoz.

A szabadon igazolható támadó egy, a Magyar Nemzetnek adott interjúban elmondta, hogy Görögországba szívesen ment volna, de visszahívták a próbajátékról, mondván, hogy a Torgyán leszólt: kell a Fradinak.

Utáltam a Fradit, de profiként igent mondtam, csak az érdekelt, hogy a pályán lehessek. Azonban a vezetőség behívatott, és mondták, hogy ha a fizetésemből leadok 100 ezret, akkor kezdő leszek, ha nem, ülök a padon. Nem vagyok madár, az utóbbit választottam"

– elevenítette fel az akkori időket Váczi Zoltán, aki végül csak nyolc meccsen lépett pályára a Fradiban, de egy, az Origónak adott interjúban hangsúlyozta, hogy sehol nem kapott annyi szeretetet a szurkolóktól, mint a IX. kerületben.

Váczi Zoltán nagy reményekkel érkezett, megújulást, villogást, gólokat ígért, de sehogyan sem találta a helyét a Fradiban.

Áprilisban már a Ferencváros tinédzsereivel játszott, a juniort erősítette, és láthatóan nem csupán a hőségtől szenvedett.

A szakvezetők szerint nem száműzték, csupán edzéshiány miatt tették át a tarcsiba. Csütörtökön jelentkezett csak tréningre, az pedig kevés ahhoz, hogy valaki az Fradiban játsszon a hétvégén.

„Most úgy érzem, a nyáron távoznom kell az Üllői útról, mert nem számítanak rám. Valószínűleg ezért kerültem a fakóba. Mandulagyulladásom volt, kihagytam néhány edzést, de tudtam volna vállalni a játékot.

Csalódott vagyok, és nemcsak azért, mert a tartalékok között kellett futballoznom, harmincnégy évesen a kis srácok között, hanem azért is, mert egyszer sem szerepelhettem az igazi posztomon.

Sztanko Poklepovics (az akkori vezetőedző – szerk.) állandóan visszavont centert akar játszatni velem, az meg nem az én világom. Állandóan ívelgetik a többiek a fejem fölött a labdát. Jó lenne, ha a hátralévő meccseken legalább egyszer kipróbálnának a középpályán, hátha tudnék segíteni a csapatnak" – nyilatkozta Váczi Zoltán, aki az utolsó ferencvárosi meccsén gólpasszt adott egy Siófok ellen 4-2-re megnyert mérkőzésen.

A 90-es évek egyik legjobb képességű focistája ezt követően az NB II-es Kecskeméthez igazolt, majd 2002 januárjában visszatért a kiesés elől menekülő Vasashoz, de 36 évesen már nem tudta megváltani a világot, így az angyalföldi csapattal kiesett az NB I-ből.

Váczi Zoltán pályafutásában sokkal több is benne lehetett volna Fotó: Hajdú D. András - Origo

Váczi Zoltán ezt követően még játszott Ózdon, Dabason és Enyingen is, majd 2007-ben a békés megyei másodosztályban szereplő Kaszaperhez igazolt, ahol 40 fölött is csapata húzóembere volt.

Váczi Zoltán a képességei alapján világsztár lehetett volna, a neve mellett mégis csak 153 NB I-es meccs szerepel.

Az 56 éves korábbi klasszis napjainkban vállalkozóként hő- és vízszigeteléssel foglalkozik, és építkezéseken dolgozik a barátaival.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.