Társoldalunk:

Ekkora csalást még a szovjetek sem láttak soha

2022.08.10. 05:57

Az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságon a szovjet válogatott nyolcaddöntőjét a magyar szurkolók többsége duplán is kárörömmel nézte. Egyrészt az országunkat megszállás alatt tartó nagyhatalom válogatottja természetesen nem örvendett nagy népszerűségnek nálunk, másrészt még nagyon friss volt az a 6-0-s megsemmisítő csapás, amelyet a szovjet csapat Irapuatóban a magyarokra mért. A szovjetek csoportbeli teljesítményét látva sokan azt hitték, hogy Valerij Lobanovszkij csapata akár a legjobb négy közé is eljuthat. Aztán a nyolcaddöntőben jöttek a belgák és a kor egyik legjobb bírója, a svéd Fredriksson.

A szovjet válogatottat előzetesen senki nem sorolta a vb meghatározó csapatai közé. Bár igazából kevesen tudták megítélni valós tudását. Játékosai közül mindenki otthon játszott. Egy olyan bajnokságban, amelyből nem sok hír jutott el a leendő ellenfelekhez. Ám a „Szbornaja" – ki ne tudná ezt nálunk?— elég hangosan „rúgta be" a világbajnokság ajtaját, hiszen első meccse, negyedik percében már 2-0-ra vezetett. És meg sem állt hatig Magyarország ellen.

Ettől az eredménytől megnyugodva (mert ezzel gyakorlatilag továbbjutott) 1-1-et játszott az Európa-bajnok Franciaországgal, majd a papírformának megfelelően 2-0-ra legyőzte a csoport leggyengébb tagját, Kanadát. Vagyis diadalmasan, csoportelsőként masírozott a legjobb 16 közé. Mindezt azok után tette, hogy a szovjetek közvetlenül a vb kezdete előtt rúgták ki akkori szövetségi kapitányukat, Eduard Malofejevet és nevezték ki a helyére a Dinamo Kijev akkori sztáredzőjét, Valerij Lobanovszkijt. Bár annyi előjele mégiscsak volt a szovjetek jó szereplésének, hogy a Lobanovszkij vezette Dinamo Kijev az Atlético Madrid elleni KEK-döntőben valami elképesztően jól és elsöprően focizott.

A csoportmérkőzések során a szovjeteknek volt több okuk az ünneplésreForrás: AFP/-

Jött tehát a szovjeteknek a nyolcaddöntő, a Belgium elleni mérkőzés. A belgáknak már nem volt ilyen könnyű a csoportkör. Kikaptak a házigazda Mexikótól, 2-2-t játszottak Paraguay-jal, és csak Irakot tudták legyőzni 2-1-re. Igaz, a házigazda, Mexikó elleni találkozón az ellenfél játékosain kívül a körülményekkel is fel kellett venniük a harcot. Erről ezt mondta annak idején a csapat ifjú reménysége, az Anderlecht akkor 20 éves játékosa, Enzo Scifo:
Sajnos, Mexikó ellen nemcsak a házigazdákkal, de az argentin Carlos Esposito nevű játékvezetővel is meg kellett küzdenünk. Ha nincs a plusz segítség a közönség mellett, egészen biztosan minden másképpen alakul. A végén már azért is izgulnunk kellett, hogy egyáltalán továbbjussunk. Őszintén szólva, mi abban reménykedtünk, hogy a csoportban megszerezzük a második helyet, ez több szempontból kedvező lett volna számunkra. Elkerültük volna a nagyon erős szovjet válogatottat és nem kellett volna költöznünk Mexikóvárosból. Ráadásul a harminc évnél idősebb játékosaink fáradtságra panaszkodnak."

Ellenben a szovjetek kirobbanó erőben voltak, a csapat tatár származású kapusa, Rinat Daszajev is tudta, hogy ők az esélyesek:
Gyakran teszik fel a kérdést nekünk: melyik a jobb szovjet válogatott, az 1982-es spanyolországi vagy a mostani? A négy évvel ezelőtti csapatunk is komoly játékerőt képviselt, ám a szerencsével hadilábon állt. Remélem, a mostani gárda ebben a vonatkozásban túllép elődein. Egy tény: a csapatunk együtt van és rendkívül bizakodó a légkör."
Csak ezen, és a két következő vb-n lehetett csoportharmadikként továbbjutni, vagyis Belgiumnak óriási szerencséje volt a kiírással. Persze azt mindenki pontosan tudta, mindegy, ki milyen pozícióban jut a legjobb 16 közé, ott új esemény kezdődik. Ahol nem lehet hibázni. Itt már nem számított, mi történt az elmúlt két hétben.

Belanovék is tudták, hogy az addigi eredmények a nyolcaddöntőben már nem számítanakForrás: AFP/-

36 év távlatából nehéz megmondani, hogy milyen hangulat uralkodhatott a szovjet keretben, mert akkorra már az elődeihez képest sihederkorú vezető, Michail Gorbacsov meghirdette az „átépítést", oroszul a „peresztrojkát". A tagköztársaságok egyre inkább vérszemet kaptak, és próbáltak az önállóság felé lavírozni. Nem lehetett könnyű megtalálni a hangot a négy tagköztársaságból összeverbuvált keret tagjaival, ráadásul többen mindenfelől származó felmenőkkel rendelkeztek. A Szovjetunió hamarosan bekövetkező széthullása után a Mexikóban szereplők közül 13 választotta Ukrajnát hazájának, öt Oroszországot, Szergej Alejnyikov Belorussziát, Alexander Csivadze Grúziát, nyilván ezekhez az államokhoz fűzték a gyökereik. Azt se feledjük, hogy Rácz László magyar volt, továbbá Iván Jaremcsuk is kárpátaljai. Bár ekkor még semmi nem utalt a politikai változásokra, látszólag békésen megfértek egymás mellett a különböző államok képviselői. Gondot csak az okozhatott, hogy a csoportkör második részében a keret „atyja" (vagy kevésbé szalonképes szóval: diktátora) Valerij Lobanovszkij komoly egészségügyi problémákkal küszködött. A hivatalos verzió szerint szívgondjai voltak. A belgák elleni nyolcaddöntőben viszont már ismét ő irányíthatta a csapatot.

A meccs
Belgium-Szovjetunió 4-3 (0-1, 2-2, 2-0) - hosszabbítás után
1986. június 16, Leon, 38 000 néző. Vezette: Fredriksson (svéd). Partjelzők: Socha (amerikai), Sanchez (spanyol).
Belgium: Pfaff — Gerets, Renquin, Vervoort — Scifo, Grun, Demol, Ceulemans, Vercauteren — Veyt, Claesen.
Szovjetunió: Daszajev — Bal, Besszonov, Gyemjanyenko —Jakovenko, Jaremcsuk, Zavarov, Kuznyecov, Alejnyikov — Belanov, Rác.
Csere: Zavarov helyett Rogyionov a 72., Jakovenko helyett Jevtusenko a 79., Grun helyett Clijsters a 100., Gerets helyett L. van der Elst a 113. percben.
Gólszerző: Belanov a 29., Scifo az 56., Belanov a 70., Ceulemans a 77., Demol a 102., Claesen a 109., Belanov (11-esből) a 111. percben.

A szovjetek úgy nekiestek a belgáknak, mint nekünk néhány nappal korábban. A negyedik percben már vezethettek volna, ha a Rácz László elleni nyilvánvaló Scifo-szabálytalanságért tizenegyest ad a svéd Erik Fredriksson játékvezető. Ez volt a svéd sporttárs első, de nem utolsó hibája azon a napon. Ráadásul mind a szovjeteket sújtotta.

A Rácz László elleni szabálytalanságért 11-es járt volna a SzovjetuniónakForrás: AFP/-

Ez egy darabig nem zavarta őket. Továbbra is őrült tempóban rohamoztak, sorban dolgozták ki a helyzeteket. Aztán negyedóra múlva kissé megpihentek, de ez nem gátolta a világsztár Igor Belanovot, hogy még az első félóra előtt bombagólt szerezzen 18 méterről.

A szovjet csapatkapitány, Anatolj Gyemjanyenko a meccs után ezt mondta erről az időszakról:
Könnyedén, erőlködés nélkül játszottunk, olyan fölénybe kerültünk, hogy csak az volt a kérdés, mikor húzunk el két-három góllal. Ha Belanov és Jakovenko ziccerei bemennek, az első félidőben minden eldől. Amikor Belanov belőtte azt a csodálatos gólt, megnyugodtunk. Ki gondolta volna, hogy ez nem a mi napunk lesz..."

A szovjet Gyemjanyenko szavaival egyetértett a belga Scifo is:
Valóban a szovjet csapaté volt az első játékrész. De már ekkor éreztük, hogy ha fegyelmezetten játszunk és jól osztjuk be az erőnket, nem lehet különösebb baj. Pontosan ezt mondogatta a szünetben Thys mester is."Scifoék szót fogadtak az idős trénernek, és éppen Scifo volt az, aki a második félidő elején egyenlíteni tudott. A rosszul helyezkedő (a fölénytől elkényelmesedő?) két belső védő közül lőtt Daszajev kapujába. A dolog apró szépséghibája, hogy a felvételek alapján úgy tűnik szabálytalan módon, akkor ugyanis az egyvonal még les volt. Ekkor érezték először a szovjetek, hogy baj lehet, és reklamáltak is. Ám akkor még a videó-visszajátszás a tudományos-fantasztikus kategóriába tartozott. Így Fredriksson nem vonhatta vissza a szabálytalan gólt.

Ezután Belanov ismét vezetéshez juttatta a szovjeteket, ám a svéd spori ismét egyenlített. Hivatalosan persze a gólszerző Ceulemans, de játékvezetőnek legalább annyi köze volt hozzá, mint neki. Demol a kezdőkörből a rátámadó szovjet játékostól szinte megijedve előrevágta a labdát. A játékszer 30 méteres légiút után a többméteres lesen álló Ceulemans mellén „landolt", aki 12 méterről a jobb alsó sarokba lőtt. Gyemjanyenko így emlékezett erre az esetre:
Ceulemans legalább háromméteres lesen kapta a labdát, nem akartunk hinni a szemünknek, amikor Fredriksson gólt ítélt. Meggyőződésem, hogy Ceulemans is érezte a turpisságot, olyan félszegen ünnepelte önmagát."Fredriksson 90 perc alatt nem adott meg egy nyilvánvaló 11-est a Szbornajának, és megítélt két lesről született találatot a belga válogatottnak. Többet tett azért, hogy ne 90 perces legyen ez a nyolcaddöntő, mint Scifoék.

Utóbbiak viszont voltak olyan profik - ha már a dolgok így alakultak, és ellenfelük többször is övönaluli ütést kapott - hogy a ráadásban tiszta eszközökkel padlóra küldjék. Elhúztak 4-2-re, és a mérkőzés során kétszer is vezetést szerző Belanov már csak szépíteni tudott. A vb-k történetében kevés mesterhármast szerző focista volt olyan szomorú, mint az éppen abban az évben Aranylabdát kapó sztár.

A sorozatos bírói tévedések padlóra küldték a szovjet válogatottatForrás: AFP/-

A győzteseknek persze mindig igazuk van, utólag már okos volt a belga kapus, Jean-Marie Pfaff is:
Az első perctől kezdve hittem a társaimban, még akkor is, amikor a szovjetek vezettek, tudtam, hogy itt ma nem veszíthetünk. Kristálytisztán láttam, hogy van tartása a csapatunknak, hallatlan akarás és lelkesedés fűti játékosainkat."Szövetségi kapitánya, Guy Thys ennél visszafogottabban értékelte a meccset:
Azt hiszem, emlékezetes mérkőzést vívtunk, és a nézőknek életre szóló élményt szereztünk. A vb egyik legjobb csapatát győztük le, azt a szovjet válogatottat, amelyik eddig elkápráztatta a szakembereket és a közönséget. Játékosaim akarásból és küzdenitudásból jelesre vizsgáztak."

A Fredriksson által kiejtett szovjet válogatott legendás szövetségi kapitánya, Valerij Lobanovszkij szokásához híven nem kereste másban a hibát, és az elvitathatatlan fantasztikus szakmai képességei mellett, ezt is feltétlenül a javára kell írni:
Ez a belga gárda a mai teljesítményével a Mundial nagycsapatai közé lépett elő. Sok sikert a folytatáshoz...A lendületbe került belga válogatott a következő fordulóban Spanyolországot (az előző Eb döntősét) győzte le, és az elődöntőbe jutott. Itt az élete legjobb formájában lévő Diego Maradona által vezetett Argentína ( a későbbi győztes) állította meg.

Belgium az elődöntőig meneteltForrás: AFP/-

A szovjet csapat nem esett szét az igazságtalan kiesés után, két évvel később az Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett.

És Erik Fredriksson játékvezető? Neki semmi hátránya nem származott ezekből a döntésekből. Őt, ahogy mondani szokták, az Isten is focibírónak teremtette. Már 19 évesen, 1962-ben letette a vizsgát, 30 korától pedig a FIFA-kerethez tartozott. Az 1976-os Európa-bajnokság selejtezőjében vezetett először komoly tétmeccset, Lipcsében az NDK-Franciaországot. 1982-es világbajnokságon az Észak-Írország-Jugoszlávia összecsapást dirigálta, ezt követően ő kapta az 1984-es BEK-döntőt. Egy évvel később Székesfehérváron a világszenzációt hozó Videoton-Manchester United negyeddöntő bírója volt, és senki nem kételkedett abban, hogy helye van az 1986-os világbajnokság játékvezetői csapatában. Az 1990-es vb-n is vezetett, a sors szeszélye folytán ismét a Szovjetuniónak.

A Szbornaja ekkor a második fordulóban kapott ki vele (2-0-ra Argentínától) és már a csoportkörben kiesett.Fredriksson ekkor már túl volt a 45 éves koron, vagyis ezúttal búcsúzott a nemzetközi mezőnytől. Együtt a „Birodalommal", ugyanis a politikai változások miatt az 1990-es világeseményen szerepelt utoljára Szovjetunió nevű válogatott.