Már a nagyok is beszólnak, valamit csak jól csinálunk

A szimpatikus vesztesé nem egy hálás szerep, mégis biztosak vagyunk benne, hogy a magyar jégkorong-válogatott sokakat maga mellé állított Szentpéterváron. A csapat legponterősebb játékosa, Bartalis István arra számított, hogy a világbajnokságon nagyobb lesz a különbség a többi csapat javára, a pályán az ellenfelek viselkedéséből is érezte, hogy sikerült meglepni őket.

Kicsit olyan érzése volt az embernek magyarként az oroszországi hokivébé elején, mint amikor a kisgyerek lemegy a nagyfiúk közé a játszótérre, viszi magával a labdáját, és abban reménykedik, hogy a többiek beveszik maguk közé, miközben a nagyok arcára nagyjából az van ráírva, hogy „hát ez meg mit akar itt?”.

Már nem csak kontrázni tudunk

Nem csoda, hogy némileg kívülállónak tűnt a magyar csapat a többiek számára, hiszen ezen a játszótéren, az A csoportban 2009 óta nem jártunk, de aztán elég volt két meccs, a Szlovákia és a Kanada elleni, hogy a csapat és a szurkolótábor is letegye a névjegyét.

Szó sem volt arról, hogy a kapuja elé sündisznóállásba húzódó kiscsapat lennénk, amely harmadonként két-három ellencsapást próbál végigvinni, hanem vállaltuk a bátor játékot, és hosszabb-rövidebb ideig mindkét csapat ellen dominálni tudtunk.

Bartalis (28-assal) a vébé 12 magyar góljából ötnél szerepet vállalt Forrás: AFP

„Nagyobb különbségre számítottam előzetesen, azt hittem, sokkal erősebbek lesznek az ellenfelek. A vébé legnagyobb pozitívuma számunkra, hogy nem vagyunk messze tőlük, fel tudjuk venni a versenyt olyan csapatokkal, amelyek évek óta az elit tagjai. A világ legjobb játékosai ellen játszottunk, és látszott, hogy

ha sok kisember egy irányba húz, akkor nagy dolgokra képesek.

Úgy mentünk ki, hogy meccset szeretnénk nyerni, ez sikerült, és a bennmaradáshoz is elég közel álltunk, egy kis szerencsénk azért lehetett volna. El kell fogadni, hogy nekünk is be kell járnunk az osztrákok, kazahok, szlovénok útját, akik föl-le ingáznak az A csoport és a divízió I között, ezt a lépcsőfokot nem nagyon lehet kihagyni” – mondta az Origónak Bartalis István, aki a magyar válogatott pontkirálya lett a vébén egy góljával és négy gólpasszával.

A végén már köszöntek is nekünk

A 25 éves fehérvári csatár érezte, ahogy a csapat fokozatosan kivívta a tiszteletet a pályán, és azon kívül is. „A végén már köszöntek is nekünk” – mondta a hokis csarnoknál szolgálatot teljesítő őrökről. Az ellenfelek pedig a jégen jelezték a nem mindig szalonképes beszólásokkal, hogy nem tetszik nekik, amit a magyarok művelnek – ez pedig szintén felér egy elismeréssel.

A finnek minket 3-0-ra vertek, Kanadát 4-0-ra Forrás: MTI/EPA/Anatolij Malcev

Érdekes volt olvasni, hogy megosztotta a válogatott szereplése az embereket: a vereségek után a csapat tartását és harcosságát méltatók mellett mindig voltak, akik az írták-mondták, hogy semmi keresnivalónk a legjobbak között, és úgyis kiesünk. Pedig külföldön abszolút pozitív volt az összkép, a rivális szövetségi kapitányok rendre dicsérték a magyarokat, úgyhogy azt mondhatjuk, jogosan kapta meg a válogatott a legszenvedélyesebb csapatnak járó plakettet.

A lelátón verhetetlenek voltunk

A szurkolók már az első napokban elvarázsoltak a svédeket és a kanadaiakat: a világ nagy hokinemzetei rácsodálkoztak arra, hogy itt egy kis ország csapata, híres játékos nélkül, viszont egy elképesztően hangos és lelkes közönséggel a háta mögött, amely a vereségek után is elénekli a himnuszt.

Márpedig a hétből hat meccs vereséggel zárult, de hiányérzetünk talán csak a franciák és az amerikaiak elleni játék miatt lehet, a játékosok nem is tagadták, hogy mindkét esetben több volt bennük. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van a finnek és a németek elleni teljesítmény, és persze a fehéroroszok elleni 5-2, 77 év után az első győzelmünk a legjobbak között.

Akik hazai pályát teremtettek minden meccsen Forrás: AFP

Bartalis azt mondta, ő már a szlovákok elleni meccsnek is úgy ment neki az első fordulóban, hogy érzett esélyt egy meglepetésre, ezért nehezen viselte, hogy sokáig késett az igazi sikerélmény.

A hullámzást kell kiiktatni

„Még nem vagyunk képesek arra, hogy hétből hét mérkőzést úgy játsszunk le, mint a finnek ellen. Minél több hasonló színvonalú meccset kell játszanunk, és akkor egy meccsen belül nem lesz akkora hullámzás: a finnek ellen nagyon jók voltunk, az amerikaiak ellen nem ment, de aztán a fehéroroszok ellen megint a topon voltunk.

Még nem vagyunk elég kiegyensúlyozottak,

és ha leeresztünk, akkor túl mélyre süllyedünk. Leginkább ebben vagyunk még elmaradva a nagyoktól. Ne legyen elég, ha három gólt tud csak ütni nekünk a világbajnokság egyik favoritja” – magyarázta Bartalis.

Rossz volt nézni a lelátóról

A csoportkör utolsó játéknapján még alakulhatott volna úgy, hogy a magyar válogatott benn marad, de ehhez a franciáknak nyerniük kellett volna a fehéroroszok ellen. A meccs közben mutatták a magyar játékosokat, akik a fejüket fogták, amikor Fleury 1-0-s fehérorosz vezetésnél hatalmas ziccerben hibázott. "Szinte üres volt a kapu, nagyon idegesítő volt tehetetlenül nézni a lelátón" – emlékezett vissza Bartalis.

A fehéroroszok elleni bravúr még sokáig etalonnak számít majd, ugyanúgy, ahogy az ukránok elleni 2008-as, feljutást érő siker, a 2002-es, norvégok elleni meglepetés. A tavaly és tavalyelőtt is negyeddöntős (!) fehéroroszok ellen mindent összeállt: pazar kapusteljesítmény, önfeláldozó védekezés és hatékony helyzetkihasználás. Ha csak a helyzetkihasználást sikerült volna átmenteni a németek elleni utolsó meccsünkre, akkor most éppen azt boncolgatnánk, mekkora tett, hogy meg tudtunk ragadni az A csoportban.

Éppen az utolsó két meccs mutatta meg,

mennyire nem volt igazuk azoknak, akik úgy okoskodtak, hogy a magyar csapat súlytalan a nagyok között,

hiszen a másik oldalon korábbi és jelenlegi NHL-es, KHL-es játékosok vannak. Miközben igaz, hogy a legmagasabban jegyzett játékosunk a finn első osztályban légióskodó Sebők Balázs, valamint a svéd bajnokságban játszó Galló Vilmos és Hári János (utóbbi sérülés miatt nem is volt ott a vébén, és kreatív, vagány játéka hiányzott is).

Egy NHL-es csapott le a kapusunkra

Ez a helyzet azonban most megváltozhat, hiszen Vay Ádámot szerződtette az NHL-ben szereplő Minnesota Wild, a 22 éves kapus júliusban utazhat az edzőtáborba. Ez persze nem garancia arra, hogy első magyarként debütálni fog az NHL-ben, mindenesetre jó helyen lesz.

Vay berobbant a vébén a hokielitbe Forrás: AFP

„Nagyon örülök neki, a magyar jégkorongnak is jót tesz az ő sikere. Fiatal, ambiciózus, a testi adottságai megvannak, és igazi kapusalkat a gondolkodást tekintve, könnyen el tudja engedni a negatív dolgokat. Innentől csak tőle függ, meddig jut el” – mondta Bartalis a vébén Kanada, Finnország és az Egyesült Államok ellen a lövések 91,1 százalékát védő Vayról. Bartalis úgy tudja, iránta is érdeklődtek, de írásos megkeresés nem érkezett, és egy évig még él a szerződése Fehérváron.

Nem lesz könnyű visszakerülni

Amikor arról kérdeztük, hova kerül az eddigi karrierjében a fehéroroszok elleni győzelem, Bartalis azt felelte, a top háromban a helye, de nagyon reméli, hogy idővel majd kikerül onnan, és még nagyobb skalpok foglalják el a helyét.

Jövőre ismét a divízió I/A-ban kell próbálkoznunk, ahol kőkemény feladat vár ránk, mert

a kazah, koreai, osztrák, lengyel, ukrán ötös egyike ellen sem mehetünk biztosra.

Ettől függetlenül a vb megmutatta, hogy jó évek várhatnak a magyar hokira. Végre van verseny a válogatottba kerülésért, hiszen 76 fős kerettel indult a felkészülés, és az olyan fiatalok, mint a 18 éves Garát Zsombor vagy a 19 éves Stipsicz Bence úgy játszottak, mintha nem is életük első felnőttvébéjén szerepelnének. Aligha tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, látjuk még őket A csoportos vébén.