Vágólapra másolva!

Hajdu: Csatár van elég, az már nem kell

2009. január 30. 16:49

Története során mindössze ötször végzett a világbajnokság legjobb hat csapata között a magyar férfikézilabda-válogatott, amely 2003 után ismét a 6. helyen zárt. A horvátországi világbajnokság tanulságait leszűrte a szakvezetés, Hajdu János szövetségi kapitány szerint a csapat 30 százalékkal jobb teljesítményre is képes lehet, ha kihasználja kiaknázatlan lehetőségeit. Ebben az esetben jövőre, az ausztriai Eb-n már a négy közé jutás sem lenne irreális elvárás.

A nyolc közé jutást célozta meg, végül a hatodik helyen zárta a világbajnokságot a magyar férfikézilabda-válogatott a horvátországi világbajnokságot. A csapat 9 mérkőzést vívott, Ausztrália, Románia, Argentína, Svédország és Dél-Korea ellen nyert, Szlovákiával döntetlenre végzett, míg a házigazda horvátoktól, az olimpiai bajnok franciáktól és a címvédő németektől vereséget szenvedett.

"Az eredménnyel majdnem elégedett vagyok, a csapat ezen az ágon, ahol a házigazda horvátok és az olimpiai bajnok franciák voltak maximum az 5. helyet célozhatta meg. Az igaz, hogy ha több pihentebb emberem van, akkor meglephettük volna a németeket, ehelyett az ő pihent játékosaik döntötték el az 5. hely sorsát" - értékelte a szereplést Hajdu János szövetségi kapitány.

"Az biztos, hogy ebben a csapatban sokkal több potenciál van. A legutóbbi vébén a 9. helyen zárt, a tavalyi Eb-n a 8. lett, remélem, a mostani 6. hely azt jelenti, felszálló ágban vagyunk, s jövőre az ausztriai kontinensviadalon bejutunk a négy közé. Ha azt mondtam, az eredménnyel elégedett vagyok, akkor a játékkal egyáltalán nem, hiszen maradtak kiaknázatlan lehetőségek. Úgy vélem, a mostaninál 30 százalékkal jobb teljesítményre is képesek vagyunk."

A statisztikákat böngészve az tűnt fel, hogy amíg az elődöntőbe jutott ellenfelek komoly lövőerővel rendelkeztek, addig a magyar válogatottnál mindössze 40 százalékos hatékonysággal dolgoztak az átlövők, míg szélsőink elenyészően kevésszer lőttek kapura, 9 meccsen mindössze 36-szor.

Az adatsor hallatán Hajdu kapitány elmosolyodott. "A statisztika nagyon szép dolog, de sokszor félrevezető. Hiszen az is kitűnik, hogy beállós posztról 61 százalékosak voltunk, ami jó eredmény, ám nem jelzi például, hány rossz bejátszásunk volt. Az értékelésnél én ezt nem poszt szerint nézem, játékmegoldásokban gondolkodom. Az tény, kevés próbálkozásunk ment szélen, szélesebben kellett volna játszani, nagyobb átlövőerőt felvonultatni."

Azt a szakvezető is elismerte, hogy a rendkívül kevés felkészülési idő, illetve a bajnokságokból, BL-ből kizsigerelten érkező játékosok miatt nem lehetett mindent megvalósítani. Ám a tavaszi Eb-selejtezők, illetve a klubedzőkkel, játékosokkal való egyeztetés során a hiányosságokat, lemaradásokat lehet orvosolni. De milyen kiaknázatlan lehetőségek maradtak még?

"A leglényegesebb dolog a kézilabdában a támadás és védekezés egysége. Sajnos sok olyan emberünk van, aki jól támad, de védekezésben már képtelen ezt a szintet hozni, ilyen Császár, Mocsai vagy Putics. Nem véletlen, hogy a kulcsjátékosaink - Gál, Ilyés, Nagy - ennyi időt töltöttek a pályán. Szegény Nagy Laci minden meccs után teljesen leamortizálódott, eszeveszett energiákat veszített."

Amíg a kapuskérdésben már próbáltunk dűlőre jutni, s felvázoltuk a lehetséges megoldásokat, addig mezőnyjátékosok terén nehezebb a dolgunk. Azt Hajdu is elismerte, egy jó formában lévő Laluska Balázsnak és Nagy Kornélnak helye van a keretben, hiszen ők tudnak védekezni is.

"Csatár van elég, az már nem kell. Csak olyan játékost fogok behívni a válogatottba, aki tud védekezni is. Ha kell, akkor nem nagy nevekben gondolkodom. Abban biztos vagyok, hogy meg fogjuk találni a megfelelő embereket, akár már tavasszal is, de a londoni olimpiáig tuti."

Legközelebb márciusban, Bécsben lép pályára a válogatott, azt még a kapitány sem tudta megmondani, milyen keretet hirdet, pihenteti kulcsjátékosait vagy sem. Saját munkájával kapcsolatban azonban határozott véleménye van: "A szerződésem nyáron lejár, akkor tényleg befejezem a munkát. Furcsa helyzetbe csöppentem bele, a segítő szándék szakmai igazgatóként a kötelességem volt, de meg kell találni a megfelelő utódot."

Hajdu az olimpia előtt hasonló utat járt be a női válogatott élén, akkor Imre Vilmost, a Dunaferr és Konkoly Csabát, a Győr edzőjét vette maga mellé, Peking után ők vették át a stafétát.

Most is ez jelentheti a megoldást, kérdés, Vladan Matics vagy Csoknyai István lesz a befutó.

"Mindkét srác tehetséges, Matics edzőként is bizonyított, noha csak két éve dolgozik Szegeden, már nyert bajnokságot és Magyar Kupát is. Jól lát, sokat tud. Csoknyainak szüksége lenne egy csapatra, ahol ő a főedző, ott meg tudná mérettetni magát. De úgy érzem, mindketten alkalmasak lehetnek a feladatra."