A Jézuskára várva - Rátgéber-blog Moszkvából

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a jövő évi, lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt tizenhetedik blogbejegyzését vidnojei lakásából keltezte, de már csak órák vannak hátra a hazatérésig.

Két okból nem írhatom meg, hogy pontosan mikor érkezünk a Ferihegyi repülőtérre, az egyik titkos, a másik - a sokkal fontosabb - pedig, hogy nem szeretném, ha rajongók százai bénítanák meg a légikikötő forgalmát.

Béna az most rajongók nélkül is, csak remélni merem, hogy simán hazaérünk. Persze bízom benne, hogy senki sem érti félre önteltnek tűnő soraimat, az öngúny a lételemem, bár akik ismernek, azok tudják, hogy ebben a "kamu" dicsekvésben azért van némi valóságos elégedettség is.

Hogyisne lenne, amikor legutóbbi találkozásunk óta egy laza ötvenessel levertük a Kassát Euroliga-meccsen, majd kétszer egymás után szentpétervári testvércsapatunkat, az ottani Szpartakot. Szombaton és vasárnap zavartuk le a két bajnokit, mindkettőt a vidnojei Dvorec Szportában, a "pityeriek" feladták pályaválasztói jogukat.

Ezzel egyfelől spóroltak némi pénzt, másfelől elkerülték azt, hogy saját közönségük előtt kelljen fejet hajtaniuk a fővárosiak előtt. Amúgy az eredmény - először 101-77, aztán 101-81 - nem valami fényes, mentségünkre szóljon, hogy sokat játszattam az oroszokat, és keveset Sue Birdöt, Diana Taurasit, Sylvia Fowles-t és Lauren Jacksont.

Hadd kosarazzanak a hazaiak is, más kérdés, hogy ha kiveszem a fenti négy világsztárt, akkor semmivel sem vagyunk erősebbek az alsó régióba tartozó pityerieknél. Sabtaj, a tulajdonosunk - aki segédedzőként szerepel a jegyzőkönyvben, s nem is alaptalanul, hiszen rendelkezik edzői papírral - folyton ott mászkál, vagy üldögél az oldalvonal mellett, s megállás nélkül kommentálja a történéseket. Nem könnyű kedvére cselekedni, hol az oroszokat követeli a parkettre, ha pedig velük nem megy a játék, akkor az amerikaiakat.

Még szerencse, hogy ezeknek a hazai bajnokiknak nincs túlzottan nagy jelentősége, annyival erősebbek vagyunk a szerényebb képességű riválisoknál. Azért ezek a "szerény képességű riválisok" simán dobogósok lennének a magyar NB I-ben...

A gazdasági válság szele a Szpartakot is meglegyintette, habár lehet, hogy ez csak puszta racionalizáció, mert Sabtajtól semmi olyasmit nem hallottam még, hogy elfogyóban lenne a pénze... Mindenesetre megválunk a török Saziye Karslitól, aki nem sok vizet zavart, és az orosz Anna Petrakovától. Jekatyerina Gyemagináról is le kell mondanunk, de róla más okból: kisbabát vár. Akárcsak az ausztrál fitneszedzőnk.

Sabtaj olyan, mint egy gyerek, minden alkalmat megragad arra, hogy idegesítsen. Amikor Gyemagina bejelentette, hogy várandós, a főnök sejtelmesen rám sandított - természetesen az egész csapat előtt -, és megjegyezte, hogy a "coach" remek munkát végez, és ez nem csak szakmai téren értendő. Majd amikor a fitnesztrénerünk is szólt, hogy gömbölyödik a pocakja, a góré elsütötte ugyanazt a poént. Én már azt sem tudom, hová nézzek ilyenkor, még a végén azt hiszik a játékosok, hogy kétgyermekes apa létemre tényleg szívügyemnek tekintem a vidnojei népszaporulat fellendítését.

Azért maradjunk még egy gondolat erejéig az orosz Szuperligánál. Szinte hihetetlen, de a haló poraiból feltámadó CSZKA vasárnap Jekatyerinburgban leverte az UGMK-t, méghozzá 73-50-re! Nagy baj lehet az uráliaknál, otthon ekkora zakót elszenvedni nem mindennapi dolog. Pedig az ex-CSZKA-center, Marija Sztyepanova már pályára lépett náluk, de nem osztott, nem szorzott. Aztán kedden este az Euroliga B csoportjának éllovasát, az olasz Umana Reyert is lenyomta 80-72-re a CSZKA, ezzel befogta a Sopront a második helyen, most minden azon múlik, mit csinálnak Honti Katáék Brnóban az alapszakasz utolsó körében.

Itt, Moszkvában már minden és mindenki a karácsonyra, a Rozsgyéniére készül, csakhogy az a pravoszláv naptár szerint két héttel később van, mint Magyarországon. Mi meg a hazautazásra, csakhogy addig szerda este még meg kell vernünk a Montpellier-t, az egész Euroliga leggyengébb csapatát - majd csak sikerül valahogy. Akkor viszont minden más eredménytől függetlenül az első helyen zárjuk az alapszakaszt, és mivel az orosz bajnokságot is veretlenül vezetjük, ennél jobban nem is sikerülhetett volna ez a szemeszter. Amúgy az Euroligában a tizenhat között vagy a Prága, vagy a Gdynia következik, egyik sem nyeretlen kétéves.

Ja, még valami: a két magyar csapat helyezése olyan szerencsésen alakul, hogy simán eljuthatnak a legjobb nyolcig, de egyikük talán a négyes döntőbe is! Számoljunk csak! A Pécs ugyan negyedik lesz az A csoportban, és így a másik hatos éllovasát kapja, az Umana Reyert, a velenceiek azonban meglehetősen kutyaütők, idegenben is verhetők. Utána pedig akár a Sopron is jöhet... És a magyar bajnok? Akár a Bourges-zsal, akár a Salamancával kerül össze, bármelyik kiejthető, miként a következő körben a Pécs is. Szóval, akkor lehetnek Final Four-résztvevők a magyarok, amikor a legkevésbé számítanak rá...

Persze vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint a kosárlabda, például a Kiscsillag zenekar következő cédéje. Szerencsére időben hazaérek, így elvégezhetem az utolsó simításokat, az utómunkálatokat a korongon, nem kell attól tartani, hogy kontárok - Lovasi, Leskovics-Lecsó, stb. - adják ki a kezükből a nyilvánvalóan korszakos jelentőségű opuszt. Január 24-ére tervezzük a megjelenést, addig még sok mindenre van idő.

Például december 27-29. között Pécsen egy jó kis összetartásra a válogatottal. Alig várom már...