A nyestek köszönés nélkül távoztak - Rátgéber-blog Pécsről

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a 2009-es lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt huszadik blogbejegyzését még mindig havihegyi házából keltezte.

Szomorú vagyok: vége a karácsonyi szünetnek, a szabadságnak, két hét és két nap jutott osztályrészül, vasárnap reggel a 7.20-assal irány ismét Moszkva, a domogyedovói repülőtér, onnan meg családi sofőrünk, Roman Mitsubishijével Vidnoje, a tizenegyedik emelet a tóparti toronyházunkban.

Ugyanakkor büszke és boldog is vagyok, mert a nagy edzők azt szokták mondani: aki januárban még a csapatánál szolgál, akit addig nem rúgtak ki, az valamit jól csinálhat. És hogy ez mennyire nem törvényszerű - mármint, hogy az edzők még januárban is ott dolgoznak, ahol szeptemberben elkezdték -, arról a csapatorvosunk győzött meg, aki a minap felhívott, és informált az orosz Szuperliga legfrissebb edzőváltásairól.

Nos, a két legnagyobb riválisunknak, a Jekatyerinburgnak és a CSZKA-nak már nem ugyanaz az edzője, aki akkor volt, amikor december tizennyolcadikán elhagytam Moszkvát. Az már nem vadonatúj hír, hogy a moszkvai katonaklubtól menesztették a lett Gundars Vetrát - Igor Grugyin lett az utódja -, az viszont igen, hogy a bajnoki- és Euroliga-szezonnak vérmes reményekkel nekivágó uráli klub, a leggazdagabb orosz nőikosárlabda-csapat éléről leváltották a francia Lauren Buffard-t! A doki úgy tudja, éppen Vetra kerül majd a helyére.

Ezek a fejlemények azt támasztják alá, hogy nem mi voltunk az orosz bajnokság legnagyobb esélyesei, hanem az említett két csapat - máskülönben miért menesztenék a két szakvezetőt azért, mert a Szpartak Moszkva vezeti veretlenül a tabellát?!

Erről jut eszembe, hogy mielőtt hazajöttem volna karácsonyozni és szilveszterezni, még volt egy kellemes estém Moszkvában néhány amerikai sztáredzővel, akik eljöttek megnézni a Montpellier elleni Euroliga-mérkőzésünket. (Nem emlékeznek, mi volt az eredmény? Nekem úgy rémlik, hogy 103-48...) Szóval, ott volt Brian Agler, a WNBA-ben szereplő Seattle Storm vezetőedzője - aki kilenc éve el akarta vinni Újvári "Nyuszit" Pécsről a Minnesota Lynxhez, aztán Richie Adubato, aki a nyolcvanas és a kilencvenes években a Detroit Pistons, a Dallas Mavericks és az Orlando Magic trénere is volt, most meg a Washington Mystics WNBA-csapatáé.

A meccs után együtt vacsoráztunk, azt találták mondani, hogy ők még nem láttak ilyen szépen és eredményesen játszó nőikosárlabda-csapatot, mint ez a Szpartak. Most lehetnék álszerény, mondhatnám azt, hogy nincs jelentősége, de nem mondom, mert az ilyen kijelentések legyezgetik a hiúságomat.

Ünnepi svábtalálkozó II.

Azért elbízni nem szabad magam, messze nincs még a zsákban az Euroliga-cím vagy az orosz bajnoki elsőség, már csak azért sincs, mert a Jekatyerinburghoz talán már meg is érkezett az a Candace Parker, aki nemcsak, hogy olimpiai bajnok és zsákol (akárcsak nálunk Sylvia Fowles), hanem az Egyesült Államokban 2008-ban az év női sportolójának választották.

Figyelem: nem kosárlabdázójának, hanem sportolójának!

Majd' elfelejtettem: nem kellett volna mérleget vonnom 2008-ról? De bizony - hát akkor most vonjunk. Két dologra vagyok kimondhatatlanul büszke: az egyik az amerikai sztáredzők elismerése, a másik, hogy kijutottunk a válogatottal az Európa-bajnokságra.

Már csak egy apróság kellett volna ahhoz, hogy felhőtlenül boldog legyek: az év végi röpke edzőtáborozás a válogatott kerettel. Ez azonban nem jött össze, s még most sem értem, hogy miért. Ha ugyanis igaz a Sopron érvelése, miszerint nincs megfelelő biztosításuk a válogatottaknak, akkor súlyos mulasztást követett el a szövetség. Ha viszont rendben van a biztosítás - amint azt a szövetségben állítják -, akkor valaki Sopronban nem mond igazat, s ha nem mond igazat, akkor el kellett volna járni vele szemben. De tudják, mit? Megértem a soproniakat, ha nem akarják elengedni a játékosaikat.

Remekül állnak az Euroligában, kikövezett útjuk van a Final Four felé, úgy hiányozna nekik egy esetleges sérülés, mint a púp a hátukra...

A legutóbbi blogbejegyzésemre érkező rekordszámú komment arról győzött meg, hogy kedves olvasóim szívükön viselik a havihegyi házam, s a padlás lakóinak sorsát. Természetesen derék nyestjeimről van szó, akik - némi meglepetésemre - a minap köszönés nélkül leléptek. Pedig még be sem vetettem a csodafegyvereket, a "rádiós" és a "riasztós" trükköt. Valószínűleg megérezték, hogy valami galádságra készülök, és önként, angolosan távoztak.

Rockrajongó olvasóimnak küldök egy exkluzív ajándékot, egy számot a még meg sem jelentetett, legújabb Kiscsillag-lemezről, Örökre szívembe zártalak az album címe, remélem, megérinti majd az ő szívüket is, a számé pedig "Légy szíves" - rockrajongó Rátgéber-fanok katt!.

Igazi téli szám, erről jut eszembe, hogy Moszkvában még egyszer sem volt olyan hideg ott-tartózkodásom alatt, mint most itthon, Pécsen. Mindegy, vasárnap hajnalban indulok vissza, most még csak egyedül, mert Laci fiam vizsgázik a suliban, a család két hét múlva jön utánam.

Kedden vagy szerdán már Vidnojéból jelentkezem, 14-én játsszuk az első "tavaszi" bajnokinkat Cseljabinszkban.

The show must go on.