Szeretem, ha mosolyog a kamionom

A kétszeres kamion Európa-bajnok Kiss Norbert 2018-ban harmadik bajnoki címére hajt a Tankpool24 csapat Mercedes versenykamionjával. A szezon alatt az Origón vezetett blogjában osztja meg érzéseit és gondolatait a versenyhétvégék előtt és után. Az idény első fordulója május 25-e és 27-e között zajlik Misanóban, a szombathelyi versenyző leírta, milyen hangulatban készül a szezonnyitóra.

Hosszú hónapok teltek el azóta, hogy befejeződött a 2017-es versenyszezon. Az évad vége nálunk mindig nagyon zsúfolt, mert szeptemberben és októberben másfél hónap alatt négy-öt versenyhétvége is lemegy. A sok munka és a terhelés miatt kicsit kiégek én is, a csapat is, olyankor már mindenki nagyon várja a szezon végét, és amikor ez eljön, szinte egyszerre lélegzünk fel. Aztán ez pont két napig tart.

Utána már úton hazafelé hiányzik, és már azt nézem a naptárban, hogy milyen messze még a május, amikor kezdődik a következő szezon,

mennyire sok idő telik el addig, és hogy milyen nehéz ezt kivárni. Az egész tél ilyen, főleg, hogy nem gyári csapatban versenyzünk, nem 5-10 évre előre biztosított programmal és pénzzel. Amíg össze nem áll az anyagi háttér, addig várni kell a technikiai dolgokkal. A fejlesztések október végén, novemberben, decemberben csak fejben vannak meg. A gyakorlatban várunk arra, hogy biztos legyen a költségvetése, és ezáltal az indulása a csapatnak, január környékén kezdődik el a tényleges munka.

Ilyenkor a csoki- és cukorfüggőségem a tetőfokára hág, teljes letargiába kerülök, amikor már három hónapja nem ültem versenyautóba, napi két tábla csokit is képes vagyok megenni.

Nemcsak a cicák, hanem én is túltoltam kicsit a bejglit karácsonykor Forrás: Kiss Norbi

A hosszú téli szünetben sokszor végiggondoltam az előző évadot, és azt kell, hogy mondjam, abszolút elégedett vagyok vele. Összetettben harmadik lettem, erre nagyon büszke vagyok, de amire még inkább elégedetten gondolok vissza, azok a részeredmények: a Szlovákiaringen, a Hungaroringen, a Zolderben elért sikerek.

Tavaly sikerült futamot nyerni a Hungaroringen, idén is ez a cél Forrás: Kiss Norbi

Zolderben az időmérőn második lettem, ami önmagában is nagy dolog volt, ráadásul az első két kanyarban meg tudtam előzni a későbbi bajnokot egy olyan pályán, ami nem feküdt nekünk. Szlovákiában önerőből voltunk a leggyorsabbak, a dominanciánk a 2015-ös éveket idézte,

a Hungaroringen meg akkora volt az előnyöm a befutónál, hogy 20 km/h-ra lassítottam a kockás zászlónál, és még akkor sem jöttek mögöttem a többiek.

Ezek mind jól mutatják azt, hogy ha jó emberekkel és jól dolgozunk, akkor sikereket tudunk elérni.

Zolderben nagyot mentünk Forrás: Kiss Norbi

Persze a mélypontok is eszembe jutottak, technikai problémák, ütközések, emberi mulasztások, amik az én hibámból is adódtak.

Például amikor a Hungaroringen megfőztem a motort, vagy spanyolországban a kormánygondok.

Ezek mind olyanok, amiket ha ki tudunk javítani, lesz lehetőségünk idén előrelépni.

Imádok a Hungaroringen, a magyar szurkolók előtt versenyezni! Forrás: Kiss Norbi

Ezzel együtt nem számítok könnyű menetre idén, főleg a kezdés lesz nehéz. Nemrég sikerült megkötni az új támogatói megállapodást a Mercedes-szel, de még nagyon az elején vagyunk, a "nagy hajó lassan kanyarodik" elv érvényesül. A későbbiekre nézve viszont biztató ez a partnerség: fizikai és hardveres változtatásokkal készülnek, ami meghozhatja a nagy áttörést. Azt az ígéretet kaptuk, hogy akár 80-90 lóerőt is rá tudnak tenni a motorra.

Ha pedig ez megtörténik, akkor fázhat mindenki a mezőnyben, mert nagyon jók leszünk.

Morcosabb is, szebb is, jobb is, mint a tavalyi kamion Forrás: Kiss Norbi

Misanóban talán még nem, de bármilyen eredménnyel is jöjjünk haza, mindig is imádni fogom ezt a pályát. Az egyik legkedvesebb helyszín nekem, az elejétől fogva eredményes voltam itt. Voltak kalandos versenyeim törött rugóval, meg esőben, félig esőben, felszáradó aszfalton, de összessségében nagyon szeretem az ilyen minőségi pályákat. Alacsonyak a kerékvetők, jó az aszfalt, nem érzem azt, hogy sír a kamion, hogy nem akar menni.

Nem szeretem, ha megöljük az autót, amikor magasak a kerékvetők és ugratunk át tökön-babon,

mint például a spanyolországi Jaramában. Ott érzem szinte, hogy megy le az élete a kamionnak, én pedig

nagyon szeretem a kamionomat, azt szeretem, ha mosolyog,

Misano pont ilyen, egy olyan helyszín, ahol mindenki mosolyog.

Misano egy fantasztikus pálya, jól érzi magát rajta a kamion, és benne én is Forrás: Kiss Norbi

Van még előttünk pár száz kilométer, amikor ezeket a sorokat írom. A barátnőm, Márti vezet, hogy én dolgozhassak. Versenyhétvégéken és azok között is rengeteget segít nekem.

Főleg a médiamunkában, a fotózásban, meg minden másban, mintha a személyi asszisztensem lenne.

Profi hozzáállással veszi ki a részét a munkából, hogy minél jobban a versenyzésre tudjak koncentrálni. Jó emberismerő is, sokat adok a véleményére, amikor új emberekkel kerülünk kapcsolatba.

A támogatása nélkül elvesznék a rengetegben.

Márti személyi asszisztensem, fotósom, sofőröm egy személyben Forrás: Kiss Norbert

Aztán ha lepereg az előttünk álló pár száz kilométer, érkezés után beugrunk üdvözölni a csapatot, átbeszéljük a technikai és a versenyzői tennivalókat.

A pályabejárást valószínűleg kihagyjuk, mert idén már hatodszor versenyzem Misanóban, jól ismerem a vonalvezetést.

Két éve volt ugyan újraaszfaltozás, de csak még simább lett a pálya, és kevesebb a látnivaló. Pénteken szabadedzésekkel és médiaautóztatással kezdődik a program, ezt minden csapat tesztelésre használja. Versenytempót megyünk úgy, hogy utasokat is viszünk, óriási a tömege a kamionnak, így az a plusz maximum száz kiló nem igazán számít.

A péntek este elemzéssel és a kamion felkészítésével telik, majd szombaton már jön az igazi buli.

Reggel egy 15 perces szabadedzésen megnézzük, működik-e az autó, hogy az időmérőn aztán minden simán menjen. Ott a leggyorsabb tíz megy tovább a Q2-be, vagy szuperpole-ba, ahol már mindenkinek csak egy gyors köre van általában. Ennek az időmérőnek a sorrendje adja meg a rajtrácsot a délutáni első versenyre. A leggyorsabb indul az első helyről, emiatt ezeken a futamokon nehéz előzni. Ennek a beérkezési sorrendje adja meg a rajtrácsot a szombati második futamra úgy, hogy a győztes a nyolcadik helyről, a nyolcadik helyezett a legelsőről indul. Vagyis azok vannak a rajtrács elején, akik 1-2 másodperccel lassabbak voltak, ott van aztán csihipuhi, a szombat szinte mindig szereléssel zárul, műanyagelemeket, törést javítunk és elemezzük az adatokat. Vasárnap ugyanez a menetrend, azzal a különbséggel, hogy a negyedik verseny maga az igazi pokol.

Ott mindenki tudja, hogy ez az utolsó, mindenki ultra bátor, megy a törés-zúzás, mindenki meg akarja nyerni,

hiszen tudja, hogy van két-három hét szünet összerakni a kamiont, hááát, nem a kedvencem.

Ilyenkor szezon előtt mindig izgatott vagyok, egy kicsit minden és mindenki új, az erőviszonyok is. Remélem, hogy a következő blogbejegyzésemben az élmények mellett jó eredményekről is beszámolhatok.