A túraautó-világkupa 2018-as debütálása előtt nagyobb csatákat, látványosabb versenyeket és a WTCC-s korszakénál élesebb küzdelmeket ígért a promóter. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a TC1-es technika helyébe lépő TCR-es szabályzattal és a teljesítmény-kiegyenlítő rendszerrel (BoP) sikerült-e mindezt betartani, az azonban tény, hogy
emlékezetes pillanatokban nem volt hiány az első hat versenyhétvégén.
Ráadásul a WTCC 2017-es ezüstérmes magyarjának, Michelisz Norbertnek – önhibáján kívül – valahogy mindig köze volt ezekhez az eseményekhez. Pedig már önmagában elég izgalom lehetett volna számára az, hogy új autóval – Hyundai i30 N TCR-rel – és új csapattal – BRC Racing – indult az új bajnokságban.
A szezonnyitó marokkói hétvégén aztán mindjárt bele is csöppent a sűrűjébe. Akkor azt írtuk és gondoltuk, hogy az egész idényre előre letudta a balszerencsés eseményeket.
Előbb a szabadedzésen küzdött technikai problémákkal, majd az első időmérőn kigyulladt az autója, de még így is, lángoló versenyautóval sem tudta elveszíteni a második rajthelyet.
De hiába, mert motorcsere miatt a rajtrács végéről indulhatott csak, ráadásul a futamon kiesett a bal első kereke, nem is ért célba. A másik két futamon egy hetedik és egy ötödik helyet szerzett, habár utóbbiból akár harmadik is lehetett volna, ha Yvan Muller nem szorítja falnak rögtön a rajt után.
Jött a hazai verseny és a futamgyőzelemről szóló álmok.
Michelisz mindkét időmérőt magabiztosan megnyerte,
de legnagyobb csalódottságára egyiket sem sikerült győzelemre váltania a Hungaroringen. Hiába volt meg a tempója, rajtjai nem lettek jók, ezzel pedig értékes pozíciókat bukott. Egy hatodik és egy harmadik hely mellé a főfutamon elért második hely volt az első hazai WTCR-es hétvége mérlege a BRC Racing magyar versenyzőjének.
Szintén a hungaroringi hétvége hozta meg Michelisz saját csapata, a M1RA idei első nagy sikerét. A TCR Európa-kupában versenyző M1RA-s Nagy Dániel ugyanis szabadkártyásként második lett a WTCR fordított rajtrácsos futamán, legyőzve ezzel a négyszeres világbajnok Yvan Mullert, valamint saját főnökét, Michelisz Norbertet is.
A harmadik versenyhétvégén, a Nürburgringen életbe lépett a teljesítmény-kiegyenlítő rendszer, melynek értelmében az addig a fényévekkel a mezőny előtt haladó hyundaiok 60 kilós pluszsúllyal indulhattak. A legendás Nordschleifén azonban még így is versenyben voltak a koreai gyártó autói, Michelisz egy negyedik és egy ötödik helyet szerzett. A főfutamon a harmadik helyről indult, de előbb Mullerrel, majd Guerrierivel akadt össze szerencsétlenül.
Végül Huffal találták meg egymást, aminek a vége az lett, hogy a Sebastien Loeb Racing versenyzőjével együtt feladták a versenyt.
Újabb fontos pontokról kellett lemondania a magyarnak, de még mindig csak a harmadik hétvégénél jártunk. Ekkor még senki nem sejtette, hogy az első magyar WTCR-győzelemre egészen Szlovákiáig kell várnunk.
Sőt, ekkor még szó sem volt szlovákiai fordulóról, a Dunaszerdahely melletti pálya ugyanis váratlanul, június elején került be a versenynaptárba, az eredetileg augusztus elejére tervezett argentin hétvége helyett. A dél-amerikaiak gazdasági okokból mondták le a szervezést, a Budapesttől alig 160 km-re fekvő szlovákiai központ pedig örömmel beugrott. Előtte jött azonban Michelisz-Muller találkozóról emlékezetes zandvoorti hétvége. A 100 mm-re emelt hasmagassággal, a 97,5 százalékra visszatekert motorerővel és a mezőny legnehezebb, 1325 kg-os autójával a Hyundaiok nem sok mindenre voltak képesek, szinte fájt az addig szárnyaló autókat a versenytársak után kullogva látni. Michelisz az első futamon a 19. helyről indult, és amilyen hamar csak lehetett, azonnal megtalálta öröknek mondható mumusát, Yvan Mullert.
A francia külső íven került a magyar mellé, összeért a két autó, Micheliszé irányíthatatlanul tolta fel a szalagkorlátra a hófehér Hyundait. Már önmagában a látvány is felejthetetlen, pláne, ha még hozzávesszük Yvan Muller feldúlt szavait, ahogyan ellenfelét szidta csapatának a rádióban. A hétvége további része a magyar versenyző szempontjából eseménytelenül telt: a hyundaios pilóták egykedvűen körözgettek a mezőny második felében a versenyzésre alkalmatlan autókkal.
A portugáliai hétvége előtt az összesítésben 102 ponttal nyolcadik helyen álló Michelisz Norbert lemaradása 44 pont volt az éllovas Yann Ehrlacher mögött, és onnan még úgy is távolinak tűnt az élboly, hogy a főfutam megnyeréséért 30 pont jár az új szabályrendszer alapján. A BRC Racing magyar versenyzőjének pedig minden lehetősége megvolt erre, főleg, hogy az autó jól ment a városi pályán, meg is lett a nyitófutamra a harmadik rajthely. Szerencsétlenségére előle indult a Sebastien Loeb Racing mindkét autója, Rob Huff és Mehdi Bennani pedig már az első körben el akarta dönteni, melyikük vezesse a mezőnyt.
A később versenybalesetté minősített manőver vége a túraautózás történetének egyik legnagyobb balesete lett. Az összetört autókból egymást mentették a pilóták, Michelisz volt az egyetlen, aki el tudta kerülni az ütközést. Autójában viszont olyan súlyosan sérült a bukókeret, hogy a versenyfelügyelők nem engedték rajthoz állni az órákkal később újraindított futamon, pedig a szabályok szerint övé lett volna az első rajtkocka.
Később kiderült, hogy a magyar versenyző csuklója is megsérült, a vasárnapi időmérőn ennek ellenére megszerezte a második helyet,
a fordított rajtrácsos futamon ötödik lett, a főfutamon pedig harmadikként, sérülten dobogóra állhatott.
Amikor már mindenki azt gondolta, hogy Michelisszel minden megtörtént a 2018-as szezonban, ami versenyzővel megtörténhetett, következett az Argentína helyett beugró SzlovákiaRing. A Dunaszerdahely melletti pályán rögtön egy második rajthelyet szerzett az időmérőn, a versenyfelügyelők azonban törölték a BRC Racing magyar versenyzőjének eredményét. Az indoklás szerint a megengedettnél magasabb volt a turbó teljesítménye a Hyundai i30 N TCR-ben. A mindig higgadt és nyugodt Michelisz tekintetében akkor azért már legalább a nyomát látni lehetett némi indulatnak, és ha a rajtrács végéről megkezdett nyitófutam mehetett is a kukába, a második időmérőn minden dühét tempóra váltotta a hímesházi versenyző.
Megnyerte a kvalifikációt, a fordított rajtrácsos versenyen hetedik lett, a főfutamon viszont nem lehetett megelőzni: az élről indult, ott is intette le a zászló.
Családja és rengeteg magyar szurkoló előtt állhatott a dobogó tetejére, és tért vissza a bajnoki címért folyó harcba: 176 ponttal a harmadik összetettben, Muller 199 ponttal a második, az élen továbbra is Tarquini áll 202 ponttal. A hétvége másik túraautós magyar sikere volt Nagy Norbert első WTCR-dobogója: a Zengő Motorsport fiatal versenyzője a fordított rajtrácsos futamon lett második.
Két kínai, egy japán és egy makaói hétvége van hátra a szezonból, melyben a főfutam megnyeréséért továbbra is 30 pont jár. Könnyen kiszámolható, hogy ilyen pontgazdag rendszerben bármi megtörténhet. Főleg, ha még a szerencse is fordul egyet, és az eddigi peches események messziről elkerülik Michelisz Norbertet.
A WTCR 2018-as szezonja szeptember 28-án, a kínai Ningbóban folytatódik.