Nemrég a szemébe kapott injekciót, majdnem pontszerzéssel tért vissza

415 napot töltött gyógyulással és rehabilitációval, miután horrorbalesetében majdnem meghalt. A túraautó-világkupa (korábban világbajnokság) mezőnye szerint ő lett volna a világbajnok 2017-ben, ha a több mint egy évvel ezelőtti tesztbalesete nem történik meg. Tiago Monteiro kőkemény munkával hozta vissza magát nemcsak az életbe, hanem az autóversenyzésbe is. A WTCR szuzukai fordulóján két tizenötödik hely után a főfutamon 11. lett, vagyis éppen csak lemaradt a pontszerzésről. A helyszínen az Origónak elmondta, mit vár magától a továbbiakban, és mi volt a legunalmasabb a felépülésében.

Amikor a szemembe kaptam injekciókat.

Gyűlöltem azt a kezelést, négyszer kellett kibírnom.

Aztán a nyomáspróba, ezalatt hosszú-hosszú órákon át nem mozdulhattam meg, nem csinálhattam semmit, csak néznem kellett előre.

És volt még egy infúziós kezelés, minden alkalommal nyolc órát kellett várnom, amíg az öt liter folyadék lecsöpögött. Ezeket untam és utáltam egyszerre.

Minden versenyautóban töltött percet élvezett Forrás: Francois Flamand / DPPI/Francois Flamand

Ami pedig a legrosszabb volt, mikor a kórházi kezelés után hazamehettem, de nem tudtam csinálni semmit, minden zaj fájt, szinte szétrobbant a fejem" - visszatérése napján tényleg már csak rossz emlékként idézte fel a portugál Tiago Monteiro az Origónak az életveszélyes balesete utáni időszakot.

Humorérzéke és pozitivitása nemhogy nem veszett oda a gyógyulással töltött 415 nap alatt, hanem csak erősödött,

büszkén mutatta például, hogy habár már nem állnak keresztbe a szemei, de bármikor könnyedén tud bandzsítani.

Majd jönnek az öröm pillanatának újraélései, kérdezni sem kell, milyen volt az autóban töltött első napja, szinte magától mondja.

A pillanat, amikor versenytársai sorfalat álltak Monteirónak Forrás: Francois Flamand / DPPI/Francois Flamand

"Fantasztikus volt, fantasztikus. Egyszerre volt érzelemgazdag és izgalmas. Amikor a többiek megütögették, megsimogatták az autómat, hát... azt megkönnyeztem.

Az autóban aztán csak arra koncentráltam, hogy élvezzek minden egyes versenyben töltött percet.

Éreztem, hogy körről körre egyre jobb vagyok, lassan megtaláltam a ritmust, és nagyon boldog vagyok, hogy nem fájt sem a nyakam, sem a szemem, a vállam sem. Nem is gondoltam az egészre, tényleg csak élveztem, hogy újra a pályán vagyok."

Korábbi, nürburgringi beszélgetésünkkor, a szezon elején azt mondta, a visszatérése nem kérdés, csak a visszatérése időpontja. Szuzukában elárulta, hogy szinte az utolsó pillanatokban dőlt csak el biztosan, hogy elindulhat Japánban.

Felépülése alatt a Honda nagyköveteként a Boutsen Ginion Team versenyzőjét, Benjamen Lessenes-t mentorálta Forrás: Honda Europe / David Noels/David NOELS/David Noels

"Három héttel ezelőtt még nem tudtuk, mi lesz. Sőt, még Kína előtt két héttel sem. Akkor pont egy évvel voltunk a baleset után, és hivatalosan 12-14 hónappal utána térhettem volna vissza.

Az orvosok nem tudták, hogy Wuhan utcai pálya, nem mondtam meg nekik, de így sem engedték, hogy autóba üljek.

Újabb vizsgálatok jöttek, megint meg kellett nézni, milyen állapotban vagyok, azok után bólintottak rá a szuzukai indulásra.

Makaóban viszont megint nem állhatok rajthoz, mert a szűk utcai pályán nagy a sérülésveszély.

Tudom, hogy a saját egészségem a tét, tizennégy hónapot vártam rá, hogy megint versenyautót vezessek, semmin nem változtat, hogy ott leszek-e Makaóban vagy sem. A mostani, szuzukai indulásom is a felépülés része egyébként, hiszen

nem lehet modellezni, hogy a testem hogyan reagál a versenykörülményekre, most ezt is figyeljük, aztán télen folytatjuk a munkát, a felkészülést a következő szezonra."

Nem csoda, hogy őszinte a mosolya, a főfutamon majdnem pontot szerzett Forrás: Francois Flamand / DPPI/Francois Flamand

Monteiro terveiben semmi meglepő nincs: újra teljes értékű pilóta akar lenni, aki főállásban versenyez. "Élő szerződésem van a Hondával, sok minden függ tőlük, hogy mit szeretnének, hogy melyik sorozatra mekkora figyelmet fordítanak.

Ami biztos, hogy Makaóban Honda-nagykövetként leszek jelen, és a helyemre beugró Ma mentoraként dolgozom majd."

Az irtózatos baleset, a kőkemény gyógyulási folyamat legnagyobb tanulságának a portugál versenyző azt tartja, hogy megtanulta élvezni a pillanatot. "Máshogy állok hozzá mindenhez, tényleg átértékelődött az életem.

A gyógyulásom kulcsa az volt, hogy folyamatosan voltak céljaim.

Az első az volt, hogy rendbe jöjjek, a második az, hogy visszatérjek."

A WTCR évadzáró fordulóját november 15-18-a között rendezik Makaóban.