Társoldalunk:

Herczigék a rali új oldalát ismerték meg Lettországban

2019.05.29. 14:35

Az elmúlt egy hétben egy hullámvasúton ültünk. Még most, a verseny után néhány nappal is csalódás, hogy csak a 14. helyen végeztünk a Liepaja Ralin. Főként azért, mert kedden a teszt után még nagyon optimisták voltunk. Először utaztunk Lettországba, de bíztunk abban, hogy a tavalyi évben szerzett rutinnal, jól fel tudjuk írni a pályákat.

Herczig Norbert negyedik 2019-es blogbejegyzése.

A keddi privát tesztünk is nagyon jól sikerült, a Volkswagen Polo GTi R5 álomszerűen viselkedett, és a Michelintől kapott új gumikkal szinte ragadt a murvára, kis túlzással azt csináltam az autóval, amit csak akartam. Ott állt meg, ahol elképzeltem, oda fordult ahová gondoltam, az ilyen talajon eddig is remekül teljesítő autónk még tovább fejlődött.

Ennek jónak kell lennie, gondoltuk Ramónnal, és így gondolta a csapat is. Ráadásul a hangulat is remek volt, a tesztre kilátogatott a helyi iskola egyik osztálya is. Tanóra helyett a versenyautókat rajzolgatták, pihenésképpen pedig néhány helyi ügyességi játékba is bevonták a csapatot. 

A legfiatalabb helyi ralirajongókForrás: Herczig Norbert

Nagyon jó volt látni, hogy nem a telefonjukat nyomkodták, hanem a klasszikus fagolyós játékot játszották, amikor egy pohárba kell belebűvölni az alján lógó madzagra kötött golyót. Utólag visszagondolva, talán ez volt az első figyelmeztetés, mert hiába szerepel ez a feladat a Fit4race képességfejlesztő felkészülési programjában, és hiába gondoltam, hogy ez nekem biztosan jól megy, a helyi kisdiákok alaposan megvertek. 

Herczig Norbert is beszállt a mókábaForrás: Herczig Norbert

Kiderült, hogy Lettországban szeretik az autóversenyt, ugyanis az ERC mellett Autocross Eb-t és Rallycross-vb-t is rendeznek. Megérkezésünkkor már a város bejáratánál egy hatalmas üdvözlő felirat fogadott minket, aztán pedig lépten-nyomon mosolygó arcokkal találkoztunk. No meg persze magyar szurkolókkal, mert természetesen ide is elkísértek minket, és megint nagy erőt adott, amikor a gyorsasági rajtjánál ott lobogott mellettünk a magyar zászló.

De vissza a lettekhez, és úgy általában az északi nemzetek fiaihoz. Ralis körökben mindenki tudja, hogy nagyon gyorsak. Persze könnyű dolguk van, mert sok helyen csak a településeken aszfaltozzák az utakat, két falu közt pedig széles, murvás utakat láttunk, ahol még a nagymamák is húzós tempóban mennek át szomszédolni. 

Itt aztán lendületesen lehet kocsikázniForrás: FLAT-OUT media agency/Sven Kollus

Sajnos mi a teszthez egyáltalán nem ilyen pályát kaptunk a szervezőktől. Szűk volt, kevés igazán tempós szakasszal. Kedden még örültünk, mert úgy éreztük, hogy remek autóval, és az eddigi murvás tapasztalatunkkal, még az ismeretlen pályákon is jónak kell lennünk. A másnapi pályabejáráson azonban meglepődve láttuk, ez nem az...Kiderült, hogy a szakaszok nagy része - ralis nyelven - lobogósnak hívott szakasz, ahol a feladat az, hogy nagy gázzal, hatalmas tempóval száguldjunk. Igyekeztünk ennek megfelelően, becsülettel elkészítettük az itinert. A felkészülésünk ennek tudatában tehát rendben volt, még ahhoz a lettországi sajátossághoz is egészen jól hozzászoktunk, hogy korán hajnalban kel a nap és csak este 11 tájban kezd sötétedni. Pokrócokkal, kartonpapírokkal próbáltuk letakarni az ablakokat a hotelben, vagyis némi hazai leleménnyel orvosoltuk a problémát.

A kvalifikáció szintén jól sikerült, az első helyezetthez képest, nagyon kis különbséggel, hetedik helyen végeztünk. Aztán az első gyorsaságin szinte el is dőlt a versenyünk. Kb. a harmadik kilométernél volt egy apró hiba az itinerben, és jóval 100 feletti tempóval majdnem eltaláltunk egy öles fát. Ez kibillentett a ritmusból, mert ettől kezdve nem bíztam meg tökéletesen az itinerünkben. Ez annyit jelentett, hogy több kanyarban hajszálnyival hosszabb féktávokat vettem, és néha elemeltem a lábam a gázról ott is, ahol el lehetett volna vállalni padlón is. Ezeken a pályákon ez súlyos másodperceket jelentett. 

A kvalifikáció még jól sikerültForrás: FLAT-OUT media agency/Sven Kollus

A negyedik gyorsaságin is volt egy apró hibánk, és ettől kezdve már csak sodródtunk az eseményekkel. Az első nap végén ráadásul olyan „jól" sikerült az utolsó gyorsasági szakaszunk, hogy pont a tizedik pozícióba értünk. Ez azt jelentette, hogy a szabályok szerint vasárnap mi indultunk elsőként, miután megfordítják az első tíz párost. A 2. versenynapon pályát takarítottunk a mezőny előtt, és sajnos ez most sokkal nagyobb hátrányt jelentett, mint például az Azori-szigetek murvás pályáin. Úgy csúszkált az autó, mintha – kis túlzással - szöges gumi nélkül jégen mentünk volna, miközben szépen lesöpörtük az útról az apró kavicsokat az utánunk következőknek.

Útseprés Herczig-módraForrás: FLAT-OUT media agency/Sven Kollus

Az már csak egy utolsó keserű pirula volt, hogy a végére túl kemény abroncsot tettünk fel, ami mint kiderült, négy gyorsasági szakasz alatt is alig kopott valamennyit, tehát alig volt tapadás. Így a verseny legvégén a lettországi szereplésünket a 14. helyen zártuk. Az nem kérdés, hogy az élmezőnyben autózás a cél, és minden futamon közöttük akarunk menni, dobogós helyen, vagy annak közelében végezni. Ez a hétvége most nem így alakult. A jó hír viszont az, hogy most már ezekhez a típusú pályákhoz is tudjuk, mi a megoldás. 

14. helyen végzett a Herczig Norbert-Ferencz Ramón párosForrás: zila@email.cz/Zilinsky Zdenek

A rali azért szép, és egyben nagyon nehéz sportág is, mert itt nincs lehetőség a futamok előtt a versenyautóval végigmenni a gyorsaságikon. Még egy árva szabadedzés sincs, pályabejárás is csak korlátozottan. De ettől vagyunk sportemberek. Szeretjük a kihívásokat, és minden hibánkból tanulunk, majd felállunk és továbbmegyünk.
Lettországban a rali új oldalát ismertük meg. Ha legközelebb ilyen pályák elé nézünk, már a mostani verseny tanulságaival érkezhetnünk meg. Mindig azt mondom, hogy akkor van nagy baj, ha a verseny után azt érzi valaki, hogy mindent kifacsart magából és az autóból, és mégis ott a lemaradás. Én pontosan tudom, hogy hol vannak még tartalékok, bennem, az itinerben, az autóban, és ezért már most várom a 2020-as futamot. 

2020-ban már úgy térnek ide vissza, hogy ismerik a viszonyokatForrás: FLAT-OUT media agency/Sven Kollus

Most azonban már Lengyelország van a fókuszban. Ismét murvás verseny következik, és ismét tempós gyorsaságik várnak ránk. Nem lesz annyira gyors, mint a lett forduló, de emlékszem, hogy tavaly hasonló meglepetést okoztak a kissé lassabb lengyel pályák is. Oda azonban már másodszorra érkezünk, ezért tudjuk, mire számíthatunk, már átnéztük az elmúlt év itinereit, sőt azt is tudjuk, hogy az autónk is gyorsabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Június végén folytatjuk!