Társoldalunk:

Herczig Norbert reflexein múlt, hogy nem lett tragédia a Lengyel Ralin

2019.07.02. 14:29

Nyolcadik helyen fejeztük be a Lengyel Rallyt, amivel értékes pontokkal, és még értékesebb tapasztalatokkal jöttünk haza. Pici szerencsével lehetett volna egy hatodik hely is, de talán most fontosabb, hogy egy folyamat végére is elértünk ezzel a versennyel. Szakmailag egy csoportba sorolnám a tavalyi és az idei lengyelországi futamot, valamint az előző lettországi versenyünket, és ha azt nézzük, hogy most végeztünk a legelőkelőbb pozícióban, már akkor is nyilvánvaló, hogy mennyit tanultunk ezeken a pályákon, de a gyorsasági szakaszok részeredményei is megmutatják, hogy az itteni gyorsaságik tempójához hasonló ütemben gyűlnek az információk ezekről a pályákról.

Herczig Norbert ötödik 2019-es blogbejegyzése.

Adódik a kérdés, hogy miért kell a mi évtizedes ralis tapasztalatunkkal egy új stílust megtanulni? Ebben a blogban is beszéltem már arról, hogy ezek az északi murvás pályák semmihez sem hasonlíthatók azok közül, amivel eddig találkoztunk. 

Herczig Norbert és navigátora, Ferencz Ramón még tanulják az északi murvás pályákatForrás: Herczig Norbert

Az elején még a Veszprém Rally gyorsaságijait gondoltuk hasonlónak, de aztán hamar ráébredtünk, hogy mekkora a differencia, sőt azt gondolom, hogy ha havas pályákon is lenne ERC futam, azokat is könnyebb lenne megtanulni. Ezt mi is nehezen fogadtuk el Ramónnal, de a versenyautónkat szállító BRR Team tulajdonosa, a 14-szeres osztrák bajnok Raimund Baumschlager is meggyőzött minket, hogy ezek mennyire különleges helyszínek, és az egyetlen lehetőségünk az, hogy minél több versenykilométert tegyünk meg ezeken a pályákon. Mert a versenyben megtett kilométereken tanuljuk meg a jó itiner írást is. Ugyanis a gyorsasági szakaszokon versenytempónál éli meg azt navigátor és pilóta, hogy az utcai tempójú pályabejárásnál egy-egy kanyart hogyan kell pontosan felírni. Nem véletlen, hogy az északi pilóták ennyire gyorsak ezeken a pályákon, gyerekkoruktól fogva ilyeneken edződnek. Nekik viszont aszfalton kell megtanulniuk versenyezni, így ők Rómában lesznek majd hátrányban egy kicsit, mi pedig ott profitálhatunk majd az aszfaltos rutinunkból. Igen Rómában, mert a lett verseny után még a repülőn eldöntöttük Ramónnal, hogy mindent megteszünk azért, hogy ott lehessünk az olasz fordulón is. Egész egyszerűen azért, mert a jövő évi jó ERC szereplés érdekében nem engedhetjük meg magunknak, hogy ismeretlen helyszínek maradjanak a naptárban. Szerencsére ezt a támogatóink is így látták, a csapat is tud autót biztosítani, így Lengyelországba már úgy utaztunk, hogy biztos volt az olaszországi indulásunk.

A programunk a szokásos menetrend szerint alakult, azaz teszttel kezdtünk. Ez azonban már felért egy rövidebb versennyel, annyi munkát el tudtunk végezni. Már ekkor felhasználtuk a lettországi tapasztalatokat, sok olyan dolgot kipróbáltunk, aminek a versenyen nagy hasznát vettük. Figyeltünk arra is, hogy hogyan változik a pálya a második körre, hiszen egy gyorsaságit általában kétszer is teljesítünk egy futamon, és másodjára már kialakul egy gyorsabb nyomvonal, amin sokkal jobb időket autózunk, mint elsőre. Most a tesztszakasszal sem volt gond. Olyan felülete volt, mint ami a versenyen várt minket. Sőt, még egy pozitív élmény ért minket. Már a tesztnapon láttuk a tankoló zónában, hogy egyre több helyen állnak MOL üzemanyagos hordók a csapatoknál. 

A MOL-hordókForrás: Herczig Norbert

Ez nem csak azért öröm számunkra, mert a MOL a csapatunk névadó szponzora, hanem azért is, mert büszkék lehetünk arra, hogy ez a hazai fejlesztésű termék ott áll helyt, ahol komoly versenytársakkal kell megküzdenünk.

Sajnos a tavalyi évhez képest a gyorsaságik alaposan megváltoztak a lengyel versenyen is, csak egyes részszakaszok ismétlődtek. Kimaradt az a rész is, ahol tavaly meglátogattunk egy kiskertet, így most csak viccelődtünk vele, hogy idén legalább megússza a termény. Nem így volt, kiderült, hogy hiányzunk a gazdának, olyannyira, hogy meg is keresett bennünket a célceremónia alatt. Elmondta, hogy azóta mi vagyunk a kedvencei, nagyon szurkol nekünk, no meg persze a lengyel-magyar barátság okán is odafigyel ránk. Ezt a többi szurkolón is éreztük, a hazai versenyzők mellett, komoly buzdítást kaptunk tőlük mi is.

A gyorsasági szakaszok kapcsán érdekesség, hogy mi is próbáljuk megkülönböztetni valami egyedi sajátosság alapján ezeket a pályákat. Egy évben körülbelül ötven ilyen pályát dolgozunk fel, és mindig kell valami egyedi jellemző, amivel azonnal tudjuk, hogy melyikről beszélünk. Ebben az évben a szervezők is segítettek, mert egy gyerekkori mesére utaló fából faragott szobrot láttunk az egyik szakasz előtt a nagyra nőtt répáról és az azt kihúzni próbáló családról. 

Az egyik szakaszt erről a szoborról jegyezték meg HerczigékForrás: Herczig Norbert

Egy másik szakasz egy falucska mellett haladt, amit így a szervezők a faluról neveztek el, így a gyorsasági Stare Juchy lett. Mi persze rögtön elneveztük Stahl Juditnak, ezt a majd 14 kilométeres, izgalmas pályát. Ezúton is elnézést kérünk a névhasználatért, de cserébe igyekeztünk mindig jó időket autózni ezen a szakaszon.

Ezen a szakaszon nem sokon múlt a tragédiaForrás: Herczig Norbert

Bár elsőre ez sajnos nem sikerült, mert itt volt az egyik kalandunk a versenyen. Ez volt a harmadik gyorsasági, ahol egy helyi házőrzőt nagyon felbosszantottak a versenyautók, így úgy döntött, kicsit megkergeti őket. Több pilóta is mondta, hogy látták futni a pályák szélén, és ugatta az autókat, de sajnos épp előttünk döntött úgy, hogy be is rohan a pályára. Hatalmasat kellett fékeznem, aztán egy picit cikázott előttünk, majd leszaladt az útról. Jó néhány másodpercünkbe került az eset, de legalább az eb megúszta a kalandot.
Előtte szintén veszítettünk néhány másodpercet egy defekt miatt, amit rögtön a szombati első szakaszon kaptunk. Az út szélén egy kisebb szikla éles pereme kivágta a gumi oldalát, de szerencsére csak másfél kilométert kellett defektes gumival jönnünk.

Így jártunk vasárnap is, amikor az aznapi harmadik szakaszon ismét a gyors végén kaptunk egy defektet. Utólag már jobban bosszant az eset, mert a két defekttel nem csak időt veszítettünk, hanem a gumistratégiánk is felborult, és a záró gyorsaságikra már csak három új gumink maradt. Ez végül két pozíciónkba került, mert ugyan folyamatosan faragtuk a különbséget a hatodik helyezett lengyel duóhoz képest, de a végére így is maradt pár másodperc, ami talán épp a gumikon múlt.

Itt a kérdés, hogy ha a hatodik helyért harcoltunk, akkor hogyan lettünk nyolcadikak? Egy fura íratlan szabály miatt. Az előttünk végző svéd duónak technikai gondja támadt az utolsó előtti gyorsaságin. Elment az autójuk első hajtása, így csak egyetlen tizedmásodpercre voltak előttünk az utolsó, több mint 22 kilométeres szakaszon. Kétkerékhajtással biztos, hogy tovább csúsztak volna hátrafelé, de a mi pechünkre, épp előttük szenvedett balesetet egy páros, akik az autójukkal elzárták az utat. A pályán levő versenyzők ilyenkor megállapított időt kapnak, és az íratlan szabály az, hogy ezt az időt úgy adják, hogy az ne befolyásolja az előző gyorsasági végén kialakult pozíciókat. Mivel egy tized volt csak köztünk a különbség, nem volt más lehetőség, minthogy pontosan a mi időnket kapják, így ezzel az egy tizeddel végeztek előttünk. 

Tizedeken múlt Herczigék jobb helyezéseForrás: Pedro Carvalho

Sajnos ilyen pechből van bőven a raliban. Kijut a szerencséből és a balszerencséből is. A versenyzők úgy tartják, hogy ez hosszú távon kiegyenlíti egymást. Mi ebben a szezonban inkább rosszabbul jöttünk ki ezekből a helyzetekből, de ha jövőre visszakapjuk ezt, akkor azzal akár ki is egyeznénk. Tipikusan ilyen balszerencse a pályatakarítói szerep. Az év három murvás versenyéből mindhármon mi takarítottunk a zárónapon. A szabály úgy szól, hogy még a verseny előtt kihirdetik, hogy az utolsó vagy az utolsó előtti gyorsasági szakasz lesz az, ami után az első tíz helyezett fordított sorrendben indul a második napon. Persze ez azt jelenti, hogy őrült taktikázás kezdődik a pályán, izzanak a vonalak a csapatvezetők és a versenyzők között.

Mi is figyeltünk rá, hogyan lehetne elkerülni a cseppet sem vágyott tizedik helyet, de most is az történt, hogy a defekt és a vakmerő házőrző miatt visszaestünk, és épp újra felzárkóztunk. Az utolsó előtti gyorsaságin az a versenyzőpáros, amelyik a mi szempontunkból fontos volt, annyival mögöttünk rajtolt, hogy pontosan tudta a mi időnket, így nem tehettünk semmit. Az őt követő páros pedig már akkora hátrányban volt, hogy ha mögötte végzünk szombaton, akkor azt vasárnap nem tudjuk ledolgozni. Kényszerhelyzetben voltunk, így nyomtuk a gázt és igyekeztünk jó időt menni. 

Féltávnál jár az ERC idei sorozata, következik az olasz futamForrás: zila@email.cz/Zilinsky Zdenek

Szerencsére a vasárnapi első rajtpozíció itt nem jelentett akkora hátrányt, mint Lettországban. Azt pedig, hogy a raliban mennyire kell a szerencse is, jól mutatja Lukasz Habaj példája. A lengyel pilótának az idei négy futamon mindig kedvezett a sors, és vezeti is az összetett értékelést, holott például a Kanári-szigeteken épp a defektünk után tudott csak megelőzni minket, és ért fel a dobogóra.

Féltávnál vagyunk az idei ERC szezonban, most jön az olaszországi futam, ami számunkra szintén új élmény lesz, de aszfaltos futamként bízom a rutinunkban, és egy jó eredményben. Utána a Barum Rally következik, majd az a ciprusi verseny, ahol tavaly dobogósak lettünk. Az évet pedig a hazai ERC futam zárja majd, amit már mindannyian nagyon várunk!