Vágólapra másolva!
Bár a magyar labdarúgó-válogatott szombati grúziai vereségével újabb mélységet hódított meg, az MLSZ elnöksége vasárnap délutáni döntése legalább "élvonalbeli" volt: a testület azonnali hatállyal felbontotta Bicskei Bertalan szövetségi kapitány szerződését. A határozat jogos és logikus, hiszen ha magából a selejtező kifejezésből indulunk ki, arra jutunk, hogy aki ott kiesik, az selejt, tehát előállítójának felelnie kell.

Igaz, a távozó kapitány büntetése sajátos lesz: értesüléseink szerint húszmillió forint plusz áfa. Tévedés ne essék, nem ő fizeti, neki fizetik. Dr. Bozóky Imre, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke információnkat nem kommentálta, illetve annyit mondott, a szerződésben kikötötték, hogy annak tartalma nem hozható nyilvánosságra. Nem csoda...

Bicskei persze vétlen, csak kihasználja azt az abnormális kontraktust, amelyet annak idején megkötöttek vele (nem a mai vezérkar, nem is az előző, Kovács Attila-féle, hanem a kettő közötti interregnum), előre egészen 2002. június 30-ig, annak a világbajnokságnak a végéig, amelyről most már bizonyosan lemarad az általa vezetett csapat. Olyan sportágban, amelyben a világversenyek, illetve az azokat megelőző kvalifikációs sorozatok ciklikusságot adnak, és amelyben az eredménytelenség dacára még mindig vannak eredményességi elvárások, ez a szerződés teljes abszurdum. Bár mint a bevezetőben említettük, a dokumentum nem publikus, a történtek után nyilvánvaló, hogy semmiféle kiesés, vereség, kudarc nem bonthatja fel a megállapodást.

Ha Bicskei megjelenik az edzéseken és meccseken, nem kési le a buszt, a repülőt, 2002 júniusáig elmozdíthatatlan, illetve csak súlyos milliók fejében mozdítható.

Azt persze számon kérhetnénk tőle, miért nem mondott le magától, ahogy azt a közelmúltban megtette a svájci, a mexikói és a chilei kapitány, de a mai magyar valóságban életidegen feltételezni bárkiről, hogy becsületből, tisztességből eldob húszmillió forintot, ami amúgy törvényesen megilleti. Ezért Bicskei is higgadtan viselte, ha felvetődött a menesztése. Először a tavalyi idénykezdetkor, az ausztrálokkal szembeni 0-3 és a lengyelek elleni 0-0 után, másodszor idén tavasszal, a litvánokkal elszenvedett 1-1-es hazai döntetlent követően, harmadszor most. Az első két alkalommal a neki kifizetendő összeg riasztó nagysága még megmentette a kapitányt, harmadszor azonban az MLSZ elnöksége nem volt hajlandó e szakmai és lelkiismereti kérdést tisztán gazdasági problémaként kezelni.

Bozóky érdeklődésünkre nem véletlenül jegyezte meg: "Bicskei Bertalan szerződését nem minősíthetem, de azt elárulom, a következő kapitánnyal mindenképpen egy kvalifikációs ciklusra szóló szerződést kötünk."

- Eredményességi feltételeket is rögzítenek, amelyek elmaradása esetén a szerződés következmények nélkül felbontható lesz?
- Biztosan.

Ostobaság lenne persze az újabb bukásért, annak minden keservéért kizárólag Bicskeit kárhoztatni, hiszen soha semmilyen kapitány nem befolyásolhatja a nemzetközi, de még a hazai erőviszonyokat sem, mindent nem javíthat ki és nem ronthat el, lehetőségei behatároltak. Amit tehet: adott feladatra a legmegfelelőbb embereket választja ki, a hozzájuk leginkább passzoló taktikát alkalmazza, mindenkinek megtalálja az optimális helyét a csapatban (vagy azon kívül), végül lélekben is felkészíti a csapatát a soros mérkőzésre. Egy pár napos, egyhetes összetartástól több nem várható, de ennyi mindenképpen.

Bicskei viszont egyik alapigénynek sem felelt meg. Kiszemeltjei egyénileg is megbuktak, elég Sebőköt említeni, aki Tbilisziben az első gólnál "téri" cselből kapott kötényt, a harmadiknál pedig úgy vették el tőle a labdát, mint a ruhatáros a vendégtől a kabátot vagy Illést, aki komoly nemzetközi tétmérkőzésen ki tudja, hányadik sorsfordító ziccerét hagyja ki. De ennél is nagyobb baj, hogy e légiósválogatott afféle zsoldoscsapat lett, amelynek lófarkas, bongyori fürtű vagy zselézett hajú tagjai hazajöttek a válogatott mérkőzésekre, mert ez a nagyvilágban így szokás, a játékos piaci értékét is emeli, de láthatóan fogalmuk sem volt, kit, mit képviselnek. Harcias gesztusokat csak akkor mutattak, ha kakaskodni kellett valakivel, a tbiliszi vereség után pedig még meglévő matematikai esélyről, a románok ellen szerdán bebizonyítandó tartásról meséltek.

Nemcsak játszani, érezni és beszélni is megtanultak "bicskeiül". Kapitányuk ugyanis a következő módon kommentálta az idei kudarcokat, Magyarország-Litvánia 1-1: "A döntetlen ellenére küzdőképességünk jó volt." Románia-Magyarország 2-0: "Fantasztikus negyedórát produkált a román válogatott az első félidő elején, szinte atomfutballt játszott, és ez ellen mi nem tudtunk mit kezdeni." Magyarország-Németország 2-5: "A gólkülönbség miatt csalódott vagyok, a mutatott játék miatt már nem annyira." Grúzia-Magyarország 3-1: "Csapatom sokat tett azért, hogy sikerrel szerepeljen." Magyar mondatok, mégis érthetetlenek. Az immár exkapitány persze tud keményen is fogalmazni, amikor az egyik kereskedelmi televízió reggeli hírműsorában a Dunaferr kiesése az UEFA-kupából volt a téma, a "katasztrofális vereség" kifejezést használta. De csak akkor.

Ezek után érthető, hogy a játékosok meglepetten értesültek a döntésről, és nevükben Sebők búcsúzott a kapitánytól. Kérdés, Bicskei utódja - a hírek Egervári Sándor, Nyilasi Tibor és Gellei Imre jelöltségéről szólnak - a Tbilisziben leszerepeltek közül kitől búcsúzik.

Ballai Attila

Korábban: