Vágólapra másolva!

Osztozkodás a vidéki rangadón

1900. január 01. 00:00

Az első félórában szervezettebben játszott a Zalaegerszeg, több helyzete volt, s ekkor el is dönthette volna a találkozó sorsát. A szünet után viszont a Videoton volt aktívabb, s ennek eredményeként hamar egyenlített. Igazságos eredmény született.

Borsodi Liga, 20. forduló:
Videoton - Zalaegerszeg 1-1 (0-1)
Székesfehérvár, 2500 néző, V: Szabó Zs.
Videoton: Végh - Tímár, Pomper, Vilotic, Szlezák (Tóth B., 72.) - Szalai (Csató, 55.), Némedi, Komódi, Bekő - Földes (Hamar, 63.), Terjék
Zalaegerszeg: Turi - Kocsárdi, Balog, Csóka, Szamosi - Bonchis, Molnár B., Nagy L., Egressy - Kenesei, Waltner (Babati, 83.)
gól: Terjék (60.), illetve Kenesei (24.)
sárga lap: Terjék (32.), illetve Egressy (21.), Csóka (39.), Nagy L. (52.)

24. perc: Egressy sarokkal jó ütemben indította Keneseit, aki ügyesen fordult le Viloticról, majd 15 méterről a kapu jobb oldalába lőtt (0-1).

60. perc: Némedi jobb oldali beadását követően Terjék kapásból, 14 méterről kísérletezett, a labda a bal felső sarokban kötött ki (1-1).

A második és a harmadik helyezett találkozója mindenképpen rangadó, még akkor is, ha a Videoton előkelő helyezése sokak szemében meglepetésnek tűnik. A fehérváriak korábban több "nagycsapat" ellen bizonyították, hogy méltók a táblázaton elfoglalt helyükre, éppen ezért az utóbbi hetekben pazar góllövő formát mutató zalaiak sem mehettek biztosra ellenük.

Nem is mentek: kezdetben, bár az iramra nem lehetett panasz, inkább óvatosság jellemezte a küzdő feleket. Nagy hangsúlyt fektettek a csapatok a középpálya felügyeletére, szerzett labdákat visszaszerzettek követtek. A zalaiak ügyesen adogattak, a Vidi pedig inkább egy-egy gyors indítással próbálta átjátszani a pálya közepét, amiből tetszetős, de kapura veszélytelen játék alakult ki. Az első negyedóra végére aztán Waltnerék elérkezettnek látták az időt, hogy megmutassák, miből is született nyolc gól két legutóbbi meccsükön. A váratlanul kezdőcsapatba került Liviu Bonchis életerős lövését második szándékkal tudta csak fölé tornázni Végh, aztán Egressy rövidsarkos próbálkozására kellett leérnie a hazaiak kapusának. Leért, ám az akaratát mind erőteljesebben a piros-kékekre erőltető Zalaegerszeg következő helyzeténél már a jó formában röpködő hálóőr sem segíthetett. Kenesei vállalta a főszerepet az esetnél (statisztált: Vilotics hátvéd) - remek csellel lefordult, és rövid labdavezetés után bombázott a kapu jobb oldalába.

Megérdemelt előnye még inkább megnyugtatta a Zetét, melynek labdarúgói igazán otthonosan mozogtak a kombinatív, rövid passzos játékban. Waltner a félpályáig visszalépve nyitott olykor helyet a társaknak, akik közül főleg Bonchis agilitása volt szembetűnő. Fejese, majd remek cselsorozata is magában hordozta az előny növelésének lehetőségét. A túloldalon egyedül Túri kapus érdekes magánszáma hordozta a veszély csíráját, midőn kirúgás helyett Földest ajándékozta meg labdával, aki viszont nem tudta ugyanezt tenni Terjékkel, pedig a sérüléséből felépült csatártárs igyekezett nagyon elérni a kapu előtt keresztbe lőtt passzt. A félidő tehát egerszegi fölénnyel zárult, s ha a végén Végh nem védi bravúrosan Kenesei ziccerét, a fölényhez megnyugtató előny is társult volna.

Bár a nyugalommal így sem volt gond zalai oldalon. Legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy a második félidőben már "kevésbé hevesen" támadott Bozsik Péter társulata. Önbizalmuk jól tetten érhető volt néhány szép cselben, keresztlabdában, de átengedték a területet a Vidinek, alighanem kontrákra játszva. A hazaiak támadójátéka viszont nem igazán működött, többet birtokolták ugyan a labdát, de kapuig, sőt, legtöbbször lövésig sem jutottak. Várhidi Péter már a félidő első negyedórájában cserélt, a pálya jobb oldalán ezúttal alacsony hatásfokkal munkálkodó Szalai helyett a rutinos Csatót dobta harcba. S hogy milyen jól tette, hamar kiderült, hiszen éppen Csató mesteri, védők mögé emelt labdájával indult az egyenlítést eredményező hazai támadás, melyhez Némedi pontos centerezéssel tette hozzá a magáét, Terjék pedig a tizenegyes pont közeléből, óriási góllal igazolta, jelenleg ő Fehérvár első számú mesterlövésze.

Az egyenlítéstől kapott nagy lendület még jónéhány percig repítette Komódiékat, akik a meccsen ekkor tudták először igazán beszorítani a látogatót, igaz, helyzetig már nem jutottak. Tulajdonképpen egyetlen, sikerrel végig vitt támadásuk volt a találkozón, a gól előtti...

A második játékrész mégis inkább róluk szólt, mert feljavult középpályás védekezésük miatt Keneseiék már nem fickándozhattak úgy, mint az első félidőben, s idővel érezni lehetett: a kék-fehérek meg tudnák becsülni az egy pontot is. A játékosok hozzáálláására, ambíciójára egyik oldalon sem lehetett panasz - az első félidőben ez zalai, a másodikban fehérvári fölényhez, illetve gólhoz vezetett. Erre mondják, hogy igazságos döntetlen.

Somos Zoltán