Vágólapra másolva!
Lehetett volna hangulattalan, unalmas szezonbúcsúztató is. A körülmények adottak voltak: hideg idő, korai, hétköznapi kezdés, kevés néző, és két, az utóbbi fordulókban kevés sikerélményt szerző csapat. Akár úgy is gondolhatták volna a felek, jobb gyorsan, békésen túlesni a kötelezőn. Nem így történt, a meccs magyar szinten színvonalas és gólgazdag volt.

Borsodi Liga, 22. forduló:
Videoton-Újpest 4-1 (2-1)
Székesfehérvár, 2000 néző
vezette: Ábrahám
Videoton: Végh - Tímár, Pomper, Vilotic, Szlezák (Bekő, 66.) - Némedi, Tóth B., Komódi, Hamar - Földes (Csató, 62.), Terjék (Szalai, 89.)
Újpest: Posza - Kunzo, Galaschek (Vanczák, 86.), Tamási, Pető - Erős, Poljakovic, Dvéri, Lőw - Tokody (Medgyesi, 72.), Vágner
gól: Hamar (7., 45.), Komódi (73., 11-esből és 77.), illetve Vágner (44.)
sárga lap: Vilotic (9.), illetve Galaschek (21.), Kunzo (45.)

Támadó focival kezdtek a csapatok, s a kezdeti újpesti fölényre, hamar góllal, pontosabban Hamar-góllal válaszolt a Videoton. A nyáron szerződtetett, volt válogatott adósa volt már a fehérvári publikumnak, a hetedik percben pont jókor érkezett Tímár beadására, melynek útjából a vendégvédők gondosan eltakarították a - nem csak általuk - leginkább veszélyesnek tartott csatárt, Terjéket. Pechükre Hamarról elfeledkeztek, neki meg így nem volt nehéz dolga.

Nem lehet azt mondani, hogy rettentően megfogta a gól az Újpestet. Vágner már egy perc múlva kis híján egyenlített, és mezőnyben is higgadtan adogattak, lendületesen játszottak a lilák. Igaz, ezzel a Vidinek is kedveztek, hiszen a zártan védekező hazaiak a középpályán gyorsan átvitték a labdát, amikor támadtak. Galaschek egy ízben Terjék elől tisztázva mentette meg csapatát a góltól, bár eközben a szívbajt hozta sajátjaira, hiszen kis híján saját kapujába talált. Aztán Komódi veszélyes fejese jelezte, egy góllal nem elégszik meg a szép búcsúra törekvő Vidi. Mégis inkább a Dvéri Zsolt irányította Újpest dominált, a Sóstói stadionban otthonosan mozgó középpályás labdái rendre veszélyes szituációt teremtettek. Leginkább az a negyven méteres indítása volt tetszetős, amellyel Tokody lódult meg, akinek a centerezését Vágner három méterről tudta mellé lőni. A két csatár azonban nem adta fel, s egy perccel a félidő vége előtt összehozták az egyenlítést: Tokody szépen fordult le védőjéről, Vágner pedig ezt a passzt már nem szúrta el.

Lélektanilag a legjobbkor jött - szoktuk ilyenkor mondani -, csak hát Tokody Tibor túlságosan belelendült a gólpassz-osztogatásba, s a félidő hosszabbításában ismét adott egyet. Ez pedig újpesti szempontból nem jól sült el, az egyszeres válogatott támadó ugyanis saját kapujánál Hamart lepte meg forintos labdával, ő pedig kapásból kilőtte a bal alsót. Ennyit a lélektanról.

A második félidőben harminc percig becsülettel darált Kisteleki István csapata, melyet a mester, szűk játékosállománya miatt nem tudott kellően felfrissíteni. Ettől még egyenlíthettek volna, de a sok labdabirtoklás nem járt együtt helyzetekkel, a Vidi védelmében pedig mindig volt, aki döntő pillanatban kisegítette esetleg hibázó társait. Pető távoli lövésénél, illetve Tokody közeli, lecsúszott fejesénél állt legközelebb a gólhoz a látogató, ám Végh mindkétszer helyén volt. Az első, pontosan végrehajtott piros-kék kontra viszont eldöntötte a meccset: Terjék ugratta ki Tóth Balázst, akit az elé csúszó Tamási ledöntött a lábáról, a megítélt büntetőt pedig Komódi váltotta gólra. Sőt, négy perc múlva az alacsony irányító gyönyörű csúsztatott fejessel a kegyelemdöfést is megadta, egyszersmind utolérte Hamart a meccs góllistáján.

Így tehát hiába volt hetvenöt percnyi újpesti igyekezet, a taktikusan és hatékonyabban játszó Vidi megérdemelten nyert. A fehérváriak összességében szép őszi szezont zártak, Újpesten viszont, a Sopron elleni, vasárnapra halasztott évzáró eredményétől függetlenül, aligha az elégedett hangok lesznek többségben.

Somos Zoltán

Ajánlat:

A Borsodi Liga állása, mesterlövészei, további eredmények