Vágólapra másolva!
Nem túlzás: a Bundesliga Dárdai Pál nevétől hangos. A magyar válogatott középpályás a listavezető Leverkusen elleni szombati bajnokin - akárcsak két hete a Bayern München ellen - ismét győztes gólt lőtt.

- Milyen visszajelzéseket kapott a meccs után a társaktól és a vezetőktől?
- Mindenki gratulált, ám nem arathattam le teljesen a babérokat, hiszen Király Gabival, édesapámmal és Balázs öcsémmel rohantunk Kovács István fellépésére, szerencsére még "Madár" meccsének is elcsíptük még a végét. A bokszmeccsek után Kokóval megittunk egy-egy korsó sört, azt hiszem aznap tényleg mindketten megérdemeltük. Tudom, hogy közhely, mégis csak azt mondhatom, hogy nagyon boldoggá tett az újabb győztes gólom a Leverkusen elleni rangadón.

- Vagyis mondhatnak bármit a pályán tett különböző "hasznos tevékenységekről", a profivilágban is minden a gólszerző körül forog?
- Így néz ki a dolog. Robotolhat az ember kilencven percen át, adhat több gólpasszt is, leginkább a gól adja el az embert, zömében ez adja a legnagyobb elismerést. Az utóbbi hetekben ugyanis lőttem négy gólt, többek között a Bayern München ellen is három pontot érőt, így ebben az időszakban többet írtak rólam az újságok, mint a megelőző egy évben bármikor.

- Milyen volt belülről a Leverkusen elleni kilencven perc?
- Az első félidőben fölényben játszottunk, megérdemelten szereztünk vezetést is, ám egy szerencsétlen találattal egyenlített a Bayer, sőt a szünet után is ők kezdtek jobban. Aztán jött a gólom, ami előtt teli rüszttel jól találtam el a labdát, az meg csak hab volt a tortán, hogy megint ezzel nyertünk. Az öltözőben azért is örültünk ennek az újabb sikernek, mert tavaly éppen az ilyen, rangadónak titulált meccsek "mentek el".

- Mivel édesapja ismét ott ült az Olimpiai Stadion lelátóján, adódik a kérdés: a jelenléte külön motivációt jelent?
- Nem kizárt az utóbbi, de az biztos, apu szerencsét hoz, hiszen akárcsak a Bayern ellen, ezúttal is a lelátón ült. Jelezték is a csapattársaim az öltözőben, hogy tavasszal vissza sem engedik Magyarországra az öreget, s ha kell, összedobják az útiköltséget, csak legyen kinn a mérkőzéseinken. Mivel Kokó meccse után ittunk egy-egy sört, így a fater legendás vörösborából csak másnap kortyolhattunk, s a hazai disznótoroshoz is csak ekkor nyúltunk, aminek legfőbb ideje volt, hiszen három kiló kapásból "leugrott" rólam a Leverkusen ellen. A zárókörben jön a St. Pauli, s bár tele vagyunk sérültekkel, nyernünk kell. Csak így lehet szép és kerek a szezon.

Ajánlat: