Vágólapra másolva!

Simon Sopronban is hű a Fradihoz

1900. január 01. 00:00

Sokan még ma is a legendás Fradi-szív modern kori megtestesítőjének tartják Simon Tibort, aki nem is olyan régen még a pályán kergette a labdát, ám manapság már az élvonalban, Sopronban edzősködik. A hajdani nagyszerű védő játékosként is fanatikusan készült a mérkőzésekre, s ezt a szokását szakvezetőként is megtartotta. Amikor például a játékosai kivonulnak melegíteni, ő az öltözőben hangolja magát a meccsre, s igyekszik minden idegszálát felkészíteni a 90 perc megpróbáltatásaira. Ugyanis ez a fél év, mint azt beszélgetésünk során Simon is jelezte, meghatározó lehet edzői pályafutására nézve.

- Mikor döntötte el végleg, hogy edző lesz?
- Szívesen futballoztam volna még, hiszen játékospályafutását mindenki kitolja ameddig lehet, ám a Fradi vezetői olyan helyzetet teremtettek körülöttem, mint amilyenben most Keller Józsi van az Üllői úton. Azaz, még aktív játékos voltam, de egyben már Marijan Vlak pályaedzője is. Pedig jó erőben éreztem magam, remekül sikerültek a tesztjeim is, nyáron az orvosok pedig azt állapították meg, hogy tökéletes a szervezetem, de nem erőltettem a dolgot. Finoman visszavonultattak. Igaz, azért korrektebb lett volna, ha a szemembe mondják, hogy már nem kellek játékosként.

- Miként élte meg, hogy éppen egyik korábbi példaképét, Nyilasi Tibort váltották a kispadon Vlakkal?
- Nagyon sajnáltam "Nyílt", hiszen méltatlanul állították fel, s hiszem, hogy a második helyet, ahogy nekünk sikerült, ő is elérte volna. Nyilasi Tibi ideje alatt nekem nem ment a játék, aminek egyértelműen a stressz volt az oka. Bizony, rutinos futballistaként is komoly feszültség volt bennem a pályára lépéskor, de 30-40 perc alatt, amennyi lehetőséget kaptam, nehéz bizonyítani.

- Ez volt a Torgyán József elnök által vezetett időszak. A miniszter idején milyen volt a hangulat a csapaton belül?
- Feszült. Akárcsak Nyilasiék, mi sem voltunk függetlenek az aktuális hatalomtól. Sajnos a politika mélyen beleszólt a klub életébe. 2000 tavaszán nehéz volt motiválni a csapatot, hiszen fizetést és prémiumot sem kaptak a játékosok, mégis 11 mérkőzést nyertünk zsinórban. Ez a fiúk erkölcsi tartását bizonyította, Mátyus, Lendvai, Vincze Ottó, Szabics és a többiek kiváló sportemberként küzdöttek a Ferencvárosért, s joggal várták el, ha nincs pénz, legalább erkölcsileg támogassák őket. Elvárták volna azt is, hogy Torgyán elnök úr néha belátogasson az öltözőbe, amit a veretlenségi széria közepette nem tett meg, viszont az utolsó három forduló előtt igen, ám ezzel csak azt érte el, hogy kezelhetetlenné vált az együttes. Azt mondta ugyanis ekkor, hogy elégedetlen a csapattal, mert stílustalan, és ő személy szerint nem szeret semmiben második lenni. Hangsúlyozom, mindez 11 győztes mérkőzés után hangzott el. Sajnos ezt követően elszabadultak az indulatok a klubnál, sok egykori barátot fordítottak szembe egymással kisstílű emberek. No meg a hátralévő három mérkőzést is elveszítettük.

- Gondolom, a történtek hatására Marijan Vlak, a horvát vezetőedző is boldogan tért vissza Zágrábba.
- Ellenkezőleg, szívesen maradt volna, mert jól érezte magát így is a Fradinál, ráadásul nem igazán tetszett neki, hogy a Dinamo Zágrábnál az argentin Osvaldo Ardiles segítője legyen. Csupán egy gondolat erejéig visszatérve az anyagiakra, az én fizetésem játékosként jobb volt, mint edzőként, márpedig ez a világon mindenütt fordítva van, már csak a kockázati tényezők és a kiszolgáltatottság miatt is. Egyébként később, a REAC-nál is pénz nélkül dolgoztam fél évig, ám ott a kézfogásban is lehetett hinni, abszolút korrekt volt a vezetés, s itt figyeltek fel rám igazán edzőként.

- Soproni trénerként kapott már kemény kritikákat ferencvárosi kötődése miatt?
- Nem is keveset. Újpesten, és a Vidi elleni fehérvári meccsen szidtak, mint a bokrot, csapatomat pedig a legenyhébb kifejezéssel élve is kis Fradiként sértegették, de ennél nagyobb bajom soha ne legyen.

- Milyen érzés volt legutóbb, amikor sikerült legyőzni a Fradit Sopronban?
- Nem tudtam igazán örülni, mert láttam a csapatomon belül is a hiányosságokat, s bevallom, ennyi év után számomra fura volt a zöldek elleni meccs. Őszintén szeretném, hogy a Fradi nyerje a bajnokságot.

- A soproni öltözőben megtartja a három lépés távolságot a labdarúgókkal, vagy közel engedi magához őket?
- Az edzői szakma egyik fontos alaptétele, miként találod meg a játékosokkal a hangot. Az az ideális, ha se túl közel, se túl távol nem helyezkednek el a labdarúgók, azaz vallom, sem a bratyi, sem az ostor nem vezet eredményre. Sopronban tegeződöm a fiúkkal, mégis fegyelem van az öltözőben, igaz, remek a közösség, ezáltal nincs is nehéz dolgom.

- Mit gondol, az edzői pályafutását is ennek a fél évnek a tükrében ítélik majd meg a szakmában?
- Ebben biztos vagyok. Ezért is meghatározó számomra ez a bajnokság, emiatt vagyok olyan ideges a meccsek előtt, és utána is nehezen nyugszom meg. Persze ezt a keretet nem én állítottam össze, igaz, így is felvállaltam a feladatot, mivel remek embereket ismertem meg a soproni vezetőkben, élükön Bodnár László örökös tiszteletbeli elnökkel.

- Ki az edzői példaképe?
- Nincs ilyen. Minden edzőmnek volt erénye és hiányossága is. Szerencsém volt, mert olyan trénerekkel dolgozhattam együtt, mint Dalnoki Jenő, Nyilasi Tibor, Novák Dezső, Mucha József, a válogatottnál pedig nem kevesebb, mint kilenc szövetségi kapitánynál szerepelhettem. Ugyanakkor a hajdani edzőimnél ritkán találkozott a szakmai tudás és a személyes kisugárzás vagy a finom pedagógiai érzék. Természetesen ez nálam sincs még meg, de remélem, idővel meg lesz.

- Bizonyára hallotta ön is, hogy sokan nem nézték jó szemmel a ferencvárosi fanatikusokkal való szoros barátságát, s ezért is tartják nehéznek az Üllői úti visszatérését.
- Persze, hogy hallottam, és bántott is nagyon. Nem tagadom meg őket soha, bár köztük is akadnak vérmesebbek, velük én sem találom meg a közös hangot, ám a klub iránti rajongásuk és ragaszkodásuk csodálatos. Tény, ellenem fordították azt is, hogy sok barátom van azok között a lelkes Fradi-drukkerek között, akik a világ végére is elkísérik a csapatot.

- Az MTK elleni múlt szerdai hatástalan játékot követően mire véli csapata szombati, ZTE elleni javulását és a magabiztos győzelmet?
- A szezon előtt is kijelentettem, amit most is tartok, Sopronból kevés csapat távozik majd pontokkal. Ráadásul megígértem Bognár Gyurinak és fradista barátaimnak is, hogy legyőzzük a rivlisaiknak tekinthető zalaiakat. Ígéretemet betartottam, játékosaimra büszke vagyok, de már a szombati, kispesti fellépésünkre készülünk. Méghozzá kőkeményen, ahogyan eddig is megszokhatták tőlünk.

Bánki József