Vágólapra másolva!
A KHFC sorsa Zalaegerszegen pecsételődött meg a hét végén, amikor is Kenesei mesterhármasával a "Zete" legyőzte a fővárosiakat, eközben pedig a Békéscsaba győzni tudott a hajrára teljesen leeresztett Sopron vendégeként, a szépszámú kispesti szurkolósereg pedig Egerszegen el is siratta csapatát. A zalai 90 perc során a hazai publikum harsányan ünnepelte a csapattal tavaly, a klub történetében első ízben, bajnoki címet nyert trénerét, Bozsik Pétert, akivel a ZTE vezetői nem hosszabbítottak szerződést. A távozó szakvezetővel a Kispest elleni meccsen tapasztalt hangulatról, és csapata utóbbi hetekben mutatott jó formájáról beszélgettünk.

- A ZTE szurkolóinak szeretet megnyilvánulása után elképzelhetőnek tartja, hogy évek múltán visszatér a zalai klub kispadjára?
- Elvileg ez nem kizárt, ám ne feledjük, gyakorlatilag a világon sehol sem a szurkolók döntik el, ki legyen a csapat edzője. Ettől függetlenül nagyon jól esett, sőt, megható volt, ahogy a ZTE-drukkerek a nevemet skandálták.

- A csalódást okozó alapszakaszt követően, a rájátszásban miként lehetett motiválni a csapatot?
- Elsősorban lelkileg kellett felrázni a társaságot. Igyekeztem sokat beszélgetni velük, s ekkor éreztem azt rajtuk, hogy van némi lelkiismeret-furdalásuk velem szemben. Talán emiatt játszottak remekül a későbbiekben, amiért köszönet és elismerés jár nekik, hiszen erkölcsileg nem volt mindegy, hogy milyen eredményt érünk el a kiesés ellen hadakozó csapatok ellen. A rájátszás előtt olyan szituációba kerültünk, mint amikor egy teljes melankóliába zuhant ember pillanatokon belül kap még egy hatalmas pofont.

- A Siófokon elvesztett meccsre gondol, ami után a mezőny második felében végeztek az alapszakaszban?
- Természetesen arra a 90 percre gondoltam, no meg arra is, hogy a szezon során fokozatosan veszítettük el a motivációnkat. Hamarosan rá kellett ébrednünk, hogy a Fradi és az MTK olyan előnyre tett szert, miszerint képtelenek leszünk megvédeni a bajnoki címünket. Maradt a Magyar Kupa, ahol pedig kifogtuk a Ferencvárost az Üllői úton, így ez a lehetőségünk is elveszett a nemzetközi kupaindulást illetően. Innentől kezdve azt hittük, azért az első hatba simán bekerülünk, no ekkor kaptuk a nagy pofont, amikor ez mégsem sikerült. Ki emlékezett már ekkor, hogy idehaza legyőztük a Manchester Unitedet, vagy hogy a horvát bajnok, NK Zagrebet idegenben ütöttük el a továbbjutástól. Szerencsére aztán az alsóházi rájátszásra mégis összekapta magát a csapat, a győzelmek visszaadták a játékosok önbizalmát is, továbbá nekem is örömteli, hogy emelt fővel távozhatok Zalaegerszegről. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy a ZTE-hez szerződtem két évvel ez előtt, sőt, eddigi edzői pályafutásom legszebb emléke köt a zalaiakhaz.

Bánki József