1995-96: Lipcsei bajnok lett a Portóval

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Az 1995-96-os pontvadászat több szempontból is érdekes, legalábbis ami a külföldön szereplő magyar focistákat illeti. Ekkor ugyanis ugrásszerűen megnőtt a légiósaink száma, az előző idényhez képest tízzel többen keresték kenyerüket külföldön, ugyanakkor a színvonal egyre inkább csökkent, hiszen az alábbi írásban tárgyalt szezonban már csak egy olyan honfitársunk akadt, aki valamelyik topligában kergette volna a labdát.

Egyedült Mészöly Géza maradt meg hírmondónak, aki továbbra is Franciaországban szerepelt, azonban már nem az AC Le Havre, hanem a Lille OSC együttesében. Itt azonban, korábbi klubjával ellentétben, már nem számított alapembernek, a szezon során összesen 16 találkozón lépett pályára, és mindössze kilenc alkalommal került be a kezdő tizenegybe.

A védelem tengelyében egyébként többnyire az a Pascal Cygan kapott helyet, akit akkoriban még csak egy közepesen tehetséges hátvédnek tartottak - ő jelenleg az Arsenal FC futballistája, de Mészöly csapattársa volt a manapság a Manchester Cityben futballozó Antoine Sibierski is.

A Lille OSC egyébként a szezon végén éppen hogy csak elkerülte a kiesést, mindössze egy ponttal előzte meg a legjobbak közül búcsúzó FC Gueugnont.
A többi topligában még csak a második vonalban sem akadt honfitársunk, egyedül a német Regionalligában, azaz a harmadosztályban, az SSV Ulmban futballozó Bódog Tamást érdemes megemlíteni, aki a harmadik helyen végzett együttesével.