Vágólapra másolva!
Két nappal Puskás Ferenc halála után az Aranycsapat című 132 perces dokumentumfilmmel folytatjuk az emlékezést minden idők egyik legjobb futballistájára, és magyar labdadúrás aranykorának többi halhatatlan legendájára. A filmet 1981-ben forgatta Surányi András, amikor Puskás 1956 után először tért haza hosszabb időre, s az immár róla elnevezett Népstadionban egy öregfiúk meccsen újra közönség elé lépett.

Arról a mérkőzésről így ír Esterházy Péter az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvében: "Puskás akkor már ötvennégy éves volt, világnagy pocakkal, tulajdonképpen önmaga paródiája, mondhatni, ezen a túlsúlyos módon korszerű, amit, a parodisztikusságot, nem is fedett el a 100 000 ember nosztalgiája, mert ez már a nyolcvanas évek józan vagy ironikus nosztalgiája volt, a csodálat és a csúfondárosság keveréke. Ám amikor Puskás egyszer avval a bizonyos legendás bal lábával úgy indította a szélsőt, hogy a labda negyvenméteres röppálya után, a hátvéd frizuráját borzolva esett a hátvéd mögé, úgy, hogy a szélső éppen akkor ért, lépett oda, s evvel a lépéssel azonnal behozhatatlan előnyre tett szert, akkor a 100 000 fáradt embernek elakadt a lélegzete: színről színre megjelent előttük, akár egy angyal, az emberi zsenialitás."

Az Aranycsapat az együttes kialakulásának, felfelé törésének, világra szóló sikereinek, világbajnoki kudarcának, majd széthullásának történetét meséli el. Puskásék mellett pályára lépnek még a futball nemzetközi és hazai legendái is, megszólal Sebes Gusztáv, Pelé, Franz Beckenbauer, Billy Wright, Di Stefano, Szepesi György.

Az 1981-es népstadionbeli találkozó a film záróeseménye, a kezdetekről pedig így vallott Puskás Ferenc: "Olyan házban laktunk, ahol volt 32 lakó és 132 gyerek, és állandóan rá voltunk utalva a focira, jóllakva vagy éhesen, de mindenünk a labda volt. Bozsik Cucuval, aki a legjobb barátom volt, egymás mellett laktunk, egész nap futballoztunk. Sokan mondták, hogy jól csináljuk. Apám, aki akkoriban már szegre akasztotta a futballcipőt és a Kispest edzője volt, mégis mindig talált kifogást a játékunkban. Ez volt a szerencsénk. Cucu is, én is Neki akartunk mindig jól játszani."