Vágólapra másolva!
Csank János jó néhány csapatnál megfordult már a magyar élvonalban, most azonban úgy tűnik, gyökeret verhet Zalaegerszegen, ahol három év után ugyanennyivel meghosszabbította a szerződését. Csankot nem zavarná, ha a Videoton szerződtetne egy jó nevű külföldi edzőt, mert szerinte ezzel legalább feltornásznák a fizetéseket, Fergusonról viszont azt mondja, semmire sem menne a ZTE-vel, mert két perc múlva elmenne innen. Hosszú edzői karrierjéből nemcsak a bajnoki címekre büszke, hanem az NB II-ből való feljutásra, mert ahogy mondja, "az még nem a mostani nokedli NB II volt".

- Az ön csapatai kiváló védekezésükről híresek. Mi történt a Fradi ellen kedden, amikor 4-1-ről 4-4-et játszottak?
- Nehéz ügy, magam is nehezen tudom megemészteni. A szituációs védekezés híve vagyok, amikor vannak játékosok, akik tudják, hogy adott alaphelyzetekben mit kell csinálni, és szabadon döntenek. Ebben hibázgatnak a mostani játékosaim: sok légiós van például, aki más kultúrából jött, nehéz velük kommunikálni, ezenkívül nagy a fluktuáció, fiatalok is jönnek. Különben téveszme, hogy a jó védekezésről híresek a csapataim. Mindig is a támadó szellemű játékot szerettem, Vácon volt csak, hogy a jobb ellenfelek beszorítottak minket, ezért nagyobb hangsúly esett a védekezésre.

- A Fradi ellen miben hibáztak?
- A keddi lélektani vereség volt a második félidőben, amelyet 3-0-ra elbuktunk. Érthetetlen volt számomra, hogy nem tudtuk megtartani a labdát. A meccslabda Kamberé volt, aki mellé-fölé rúgta nagy helyzetben, ott ment el a meccs amellett, hogy az első gólnál illett volna kijönnie Vlaszáknak. A három hátsó emberem nem akart játszani, mikor a labda náluk volt, nem szűkítették a területet, nem akartak beavatkozni, nem volt összjátékunk. A Fradinak nem kellett megküzdenie a labdáért, odaadtuk neki magunktól. Az alapvető baj nem a hibákkal van, hanem azzal, hogy amikor igazából passzolni és játszani kellene, nem vállalnak be pluszmunkát, futást a játékosok, illetve a pszichés nyomást, amely a labdabirtoklással jár, nem bírja a csapat. Ez egyéni probléma, csak játékoscserével lehet megszüntetni, bármilyen durván hangzik is. Aki fél a labdától, és nincs alkotásvágya, azzal nem lehet labdabirtoklásra játszani.

- Azt nyilatkozta, hogy már félidőben érezte: gólt fognak kapni. Ha ilyen megérzései voltak, nem tehetett volna valamit ez ellen?
- Két-három emberem fizikálisan kifáradt, ha nem így lett volna, nem is cserélem le őket. A gond az volt, hogy a friss emberek nem azt hozták, amit vártam tőlük.

- Manapság egy 4-4-es meccs után felmerül a bundagyanú. Mit tenne a játékosaival, ha megtudná, hogy sárosak?
- A bundázás büntetőjogi felelőséggel jár, biztos, hogy felnyomnám őket, de nem feltételezek ilyesmit. Ebben a csapatban ez eszébe sem jut senkinek, és egyébként is nagyon komoly szervezés kellene hozzá.

- Mit gondol a magyarországi bundázásról? A téma szakértője, Declan Hill szerint az ázsiai maffiózók már Kelet-Európában is megjelentek.
- Azért vannak górcső alatt a keleti csapatok, mert ott kevés a pénz. Németországban is a Bundesliga kettőben, illetve ennél lejjebb volt bunda, nem az egyben. Mindig van ok és okozat. A keleti blokkban jobbak a csalási lehetőségek, mint ahol rendesen kifizetik a pénzeket, és nagyobb jövedelmek vannak. Ez az erkölcsi norma errefelé nem csak a sportban alacsonyabb, mindenki jobban akar élni, de nincs rá lehetősége: ha rendesen megfizetnék, nehezebben lenne megvásárolható bárki.

- Hill szerint sok csapat így dobja meg a költségvetését.
- Ismétlem: én nem hallottam semmi ilyesmiről, bár elvben lehetséges volna. Ahhoz viszont nagy szervezettség kellene, hogy egy csapat a vezetőivel együtt megbeszélje, mi hogyan történjen. Érdekes, hogy kosárlabdában, kézilabdában vagy teniszben nincs ilyen. Régebben még kajak-kenura is fogadtak, ott is lehetne gyanú. Furcsa eredmények a futball kiszámíthatatlansága miatt is születnek, de nem hiszem, hogy Magyarországon ezt a maffia szintjén működtetnék. Van viszont, amit nagyon nem értek, és már sokszor nyilatkoztam róla, de még sehol nem olvastam vissza: milyen alapon teszi fel egy szlovák fogadóiroda a mi csapatunkat a kínálatába? Miért használhatja a Zalaegerszeg nevet? Akkor lenne ebben logika, ha adnának érte iksz forintot az MLSZ kasszájába. Ez nekem totálisan magas, ugyanis mindig mindenki a magyar focit üti, miközben mindenki ebből él. A fogadási pénzeket és a totó bevételeit sem osztják vissza a futballba, pedig azt is a labdarúgás termeli meg. Másfelől a Real Madriddal is baj lehet, mert egy fogadóiroda a mezszponzora, ami élből összeférhetetlen szerintem.

- Mit szól ahhoz, hogy Magyarországon egy edzőnek nem mindig elég dupláznia? Pintér Attilát a bajnoki arany és MK-siker után kirúgták a Fraditól, és valószínűleg Mezey György sem marad a Videoton kispadján.
- Mezey benne van az edzőképzésben, ennyiből le van védve. A pontos körülményeket nem ismerem, de nem hiszem, hogy szégyenkeznie kellene, miután megnyerte a bajnoki címet. Pintérnél, úgy tudom, a játékosok lázadtak fel. Nem egyszerű az edzők helyzete, mert a játékosoknak, a vezetőknek és manapság már a szurkolóknak is meg kell felelniük, és még akkor is nyomás alatt lehetnek, ha van eredmény. Külföldön is történik ilyesmi, nem látni bele egy csapat belső életébe, nem tudhatjuk, miért van szükség váltásra, az meg csak utólag derül ki, hogy helyes volt-e a döntés.

Forrás: MTI/Kollányi Péter

- Mit gondol a külföldi edzőkről? A hírek szerint Paulo Sousával, a korábbi Juventus- és Dortmund-játékossal is tárgyal a Videoton. Mire lehet képes ott a portugál?
- Az nem nagyon számít, hogy hol játszott, az számít, milyen edző. Az igazi nagyok közt sok olyan van, aki nem volt ismert futballista, Mourinhónak például minden megmozdulásán látszik, hogy még futballista sem volt. Matthäus és Erwin Koeman focista volt, de ide szövetségi kapitány kellett. Ez a kettő teljesen más szakma. A sikeres külföldi edzők alá egy sokfős stáb dolgozik, mindenki máshoz ért nagyon. Ez a fickó is ide fog jönni vagy hat emberrel, ha egyedül érkezne, három és fél nap után mehetne haza. Ettől függetlenül hozzák ide, örülök neki, mert feltornásszák a fizetéseket. Engem a külföldi edző nem zavar, de akkor legyen olyan, akitől tanulhat az ember, aki emeli a szintet. Nem mindegy, hogy Capello jön ide, vagy valaki az olasz negyedosztályból.

- És, mondjuk, Ferguson mire menne a ZTE-vel?
- Semmire. Ide jönne, elmenne két perc múlva. Ahol ők vannak, az már egy nagyon más kávéház, mi oda harmadik-negyedik ligás szinten kapcsolódnánk be. Mondok egy példát: a 78-as vébére tőlünk kiment egy orvos a válogatottal. A németekkel tizenkilenc, azaz ott egyénileg foglalkoztak mindenkivel. Ugyanilyen különbség van a szakmai stábok között is. Úgy viszonyulunk egymáshoz, mint lovas kocsi a Forma-1-hez.

- Itthon mennyire működik az angliai menedzserszisztéma? Ha ön azt mondaná, hogy kellene X a Vasasból meg Y a Kecskeméttől, és van is rá pénz, akkor megkapná?
- Ez Magyarországon soha nem működött. Ehhez költségvetést kell csinálni, de itt nem lehet előre tervezni. Nem tudni, mennyi jön majd a tévétől, lesz-e szponzor, kint viszont van egy tulajdonosi kör, amely vállalja, hogy ad mondjuk 300 milliót, és megmondja, hogy ebből öt vagy tíz játékost lehet venni. Ezt a vezetési stílust mi sosem tanultuk meg. Meglepődnék, ha egyszer azt mondaná valaki, hogy letesz ide százmilliót, igazoljak valakit érte. Mi nem tudjuk két hétre előre, hogy mikor játszunk, mert a tévé ideszól, hogy ne pénteken, hanem szombaton legyen a meccs. Külföldön ezt percre pontosan tudják egy évre előre.

- Pedig nemrég három évvel meghosszabbították a szerződését a ZTE-nél, lehetne tervezni. Legutóbb Vácon töltött ennyi időt egyhuzamban egy csapatnál, mit jelent ez önnek?
- Az edzőségnél teljesen mindegy, mennyi időről szól a szerződés, ebben a teljesítménycentrikus világban nem lehet megcsinálni, amit Keszthelyi Mihály, aki tizenhárom évig nyomta a Csepelnél. Önbizalmat ad az embernek, de ez még nem garancia a szerződés kitöltésre. Én próbálok majd építkezni, például helyi embereket beépíteni, bár ez nem mindig egyszerű. Sokszor mondják, hogy az edzők nem szeretik a fiatalokat, én ebben nem vagyok biztos. Néha a szurkolók nem szeretik őket, mondjuk, amikor nem lesz egyből eredményes - nem várható el mindig egy fiataltól, hogy átjátszhatatlan védőgátat alkosson a társaival. Ha pedig egy fiatal hibázik, és megtalálják, akkor könnyebben elveszíti a fonalat. Azzal tönkre lehet tenni egy karriert, hogy még abból is negatívum lesz, ha valaki rúg egy gólt a Manchester Unitednek. Ilyen volt a Koplárovics Béláról írt gúnyos dal.

- Milyen konkrét célokat fogalmaztak meg a klubvezetők?
- Mindig azt mondom, egy csapatot úgy kell felkészíteni, hogy bajnokságot akarjon nyerni, mindegy, mit vár a vezetőség. Így lazábban és könnyedébben lehet eredményt elérni, mintha a vezetőség rengeteg pénzből összevásárolna egy csapatot, és közölné vele, hogy idén márpedig bajnokságot meg kupát kell nyerni, amitől egyből görcsben remeg mindenki. Az elvárást mindig önmagunkkal szemben kell meghatározni, persze a vezetők is mindig bemondják: itt az első hat hely valamelyike a cél.

- Hosszabb távon ezek szerint nem is tervez?
- Sosem voltam tervező típus, sosem tudtam, hová megyek edzőnek. A Fradira álmomban sem gondoltam, kétszer vissza is utasítottam az ajánlatát, ahogyan a szövetségi kapitányi posztot is. Vácon a jóisten mentett meg a kirúgástól az első évemben, amikor majdnem kiestünk, egy vezető pedig nagyon nem akart ott látni. A következő idényben negyedikek lettünk, aztán két ezüst- és egy aranyérem következett. Ha akkor kipörgetnek, más lett volna a karrierem is.

- Melyek a legszebb emlékei a hosszú pályafutásából?
- Sok van szerencsére. Bajnokságot nyertem a Váccal és a Fradival, kupát a Békéscsabával, ezenkívül felkerültem az NB II-ből, ami akkor elég nagy élmény volt, mert az még nem a mostani nokedli NB II volt, hanem egycsoportos bajnokság. A Vácon töltött négy kemény és sikeres év viszont nagyon meghatározó, feledhetetlen emlék.