Ismerős csapdát kell átugrania az Egervári-csapatnak

A svédek legyőzésével a magyar válogatott megőrizte a minimális esélyt arra, hogy kijusson a 2012-es Európa-bajnokságra. Bár a csoport második helyének megszerzése már nem csak a mi eredményeinken múlik, a hátralévő két meccs megnyerése arra biztosan elég lenne, hogy a válogatott 1986 óta a legjobb mérleget mutassa fel a selejtezősorozatban. Ehhez azonban elsőként el kell kerülnie, ami a kétezres években két elődjének sem sikerült hasonló helyzetben: nem megégni egy szovjet utódállam otthonában a selejtező hajrájában.

Majdnem napra pontosan két éve a magyar válogatott szintén Svédországot fogadta a Puskás Ferenc-stadionban vb-selejtezőn. 2009. szeptember 5-én az Erwin Koeman által irányított csapat 2-1-re kikapott, de még így is megelőzte a svédeket csoportjában: a magyaroknak akkor hét forduló után 13 pontjuk volt, míg az ugyanennyi találkozót játszott svédeknek 12, Portugáliának pedig tíz. Matematikailag tehát akkor is volt esély a pótselejtezőre, sőt, elméletileg még jobban is álltunk, hiszen csak a saját eredményeinken múlott, hogy hányadik helyen végzünk, azonban már csak nehéz ellenfelek voltak hátra. Miután Portugália ellen otthon és idegenben is kikaptunk, az utolsó körben Dánia legyőzésének nem volt sok jelentősége: a magyar válogatott végül 16 ponttal a negyedik helyet szerezte meg csoportjában.

A legjobb eredmény lehet 1986 óta

Most annyiban más a helyzet, hogy csak harmadikok vagyunk, ráadásul az azonos pontszámmal álló (és az egymás elleni eredmények miatt minket megelőző) svédek egy találkozóval kevesebbet játszottak. Ugyanakkor a magyar csapat már túl van a legnehezebb feladatokon, és csak mögötte álló csapatokkal kell játszania. A papírforma alapján a Moldova elleni idegenbeli, majd a Finnország elleni hazai találkozó is nyerhető, és ha ez sikerül, akkor Egervári Sándor csapata 21 ponttal zárna.

Ez a megszerezhető pontok 70 százaléka lenne, ami a közelmúltból egészen kiemelkedő teljesítményt jelentene: az 1986-os világbajnokság selejtezői óta egyszer sem ért el ilyen jó eredményt a válogatott. Ötven százalékosnál jobb eredménysort csak a legutóbbi kvalifikációs sorozatban produkáltunk, akkor Erwin Koeman csapata a megszerezhető pontok 53 százalékát gyűjtötte be. A 2008-as Eb-selejtezők során ez a mutató 33 százalék volt, a 2006-os világbajnokság selejtezőjében pedig 46 százalék. Utoljára a 1998-as vb-selejtezőjében - a legendás finn öngóllal - csípte el a pótselejtezőt érő második helyet a válogatott, ám akkor ehhez a megszerezhető pontok ötven százaléka is elég volt.

Persze könnyen lehet, hogy ezúttal a feltételezett két győzelem is kevés lesz a pótselejtezőhöz, ahhoz ugyanis az is kéne, hogy a svédek - ha feltételezzük, hogy legyőzik San Marinót - a finnek és a hollandok elleni meccsen összesen ne szerezzenek három pontot.

Két volt szovjet tagállam már megtréfált minket

Ha nem foglalkozunk a svédekkel, az elmúlt évtizedek eredményei akkor is óvatosságra intenek, hiszen többször is előfordult, hogy a válogatott kecsegtető helyzetből várhatta a selejtezők utolsó meccseit, ám végül csalódást okozott.

A 2010-es vébé kvalifikációs sorozatát már említettük, igaz, ott azért a szurkolók is tisztában voltak azzal, hogy a végére maradtak a legnehezebb meccsek. A 2004-es Eb selejtezői során azonban joggal volt szinte mindenki optimista: az utolsó két mérkőzés előtt 11 ponttal álltunk a második helyen, eggyel megelőzve a letteket, és néggyel a lengyeleket. Mivel éppen ez a két csapat volt a következő két ellenfél, így a saját kezünkben volt a sorsunk, azonban Gellei Imre csapata 3-1-re kikapott Rigában, majd 2-1-re Lengyelországtól is, így végül negyedik lett - míg a lettek pótselejtezőn keresztül kijutottak az Eb-re. A magyar együttes addig hat meccsen csak négy gólt kapott, Lettországban azonban túlságosan is offenzív taktikát választott, gyakorlatilag három csatárral futballozott, ami végzetesnek bizonyult a Maris Verpakovskis vezérletével villámgyors kontrákat vezető lettek ellen.

A 2002-es világbajnokság selejtezői során szintén egy egykori szovjet tagállam elleni idegenbeli mérkőzésen szálltunk el. Akkor három fordulóval a kvalifikációs sorozat vége előtt nyolc pontunk volt, míg az előttünk a második helyen álló románoknak kilenc - a grúzoknak pedig három. 2001 júniusában hazai pályán 4-1-re nyertünk Grúzia ellen, három hónappal később azonban a grúzok győztek 3-1-re, aminek nem csak az lett a következménye, hogy elszálltak a reményeink, hanem az is, hogy négy nappal később, a budapesti, Románia elleni selejtezőn már nem Bicskei Bertalan, hanem Gellei Imre volt a szövetségi kapitány.

A gólszerző csatárduó

A fenti két mérkőzésben közös, hogy mind Grúziában, mind Lettországban Király Gábor állt a magyar kapuban, aki kedden Moldova ellen is kezdő lesz. Egervári csapata azonban egy szempontból mindenképpen különbözik a korábbiaktól: ezúttal vannak olyan csatáraink, akik képesek a gólszerzésre. A svédek ellen a kezdő tizenegyben szereplő Szabics Imre és Rudolf Gergely is betalált (ráadásul Szabics találatánál Rudolf adta a gólpasszt, míg Rudolfnak a Szabics helyére beállt Priskin Tamás), márpedig az elmúlt időszakban nem nagyon volt jellemző a magyar válogatottra az, hogy két csatára is gólt szerezzen.

Legutóbb ez a San Marino elleni, 8-0-ra megnyert összecsapáson sikerült, ezt megelőzően pedig 2005 decemberében Antigua és Barbuda ellen - egyik csapat sem nevezhető komoly ellenfélnek. A karibi miniállam ellen Lothar Matthäus négy csatárral kezdett (Priskin, Sitku Illés, Rajczi Péter és Feczesin Róbert), az utóbbi évek magyar válogatottjai azonban csak ritkán játszottak egynél több csatárral, sőt, arra is volt példa, hogy a középpályás, Huszti Szabolcs volt a kinevezett ék.

www.global-soccer.eu