Társoldalunk:

Botrányok sorozata Salt Lake Cityben

Rendes körülmények között most Hayley Wickenheiserről és kétéves kisfiáról kellene írnom, arról, hogy az olimpiai bajnok kanadai nőihoki-válogatott - és az egész olimpiai hokitorna - legjobbja könnyezve tartotta ölében a csöppséget, miközben a nyakába akasztották az aranyérmet. Ehelyett a modernkori ötkarikás történelem talán legnagyobb horderejű - jelentőségben még az 1988-as Ben Johnson-doppingskandalummal is vetekedő - botrányáról vagyok kénytelen beszámolni, miközben Francois Carrard, a NOB főtitkára, mint egy betanított papagáj, egyre csak azt hajtogatja: micsoda nagyszerű téli olimpia közeledik a befejezéséhez Utah állam fővárosában. Ch. Gáll András, az [origo] munkatársa jelenti Salt Lake City-ből.

Csütörtök reggel mit sem sejtve (?) készülődtek Soldier Hollow-ban a 4x5 kilométeres női sífutóváltó tagjai versenyre. Megtartották a szúrópróbaszerű hemoglobinszint-ellenőrzést, s már csak tíz perc volt hátra a rajtig. Ekkor a Nemzetközi Síszövetség illetékesei közölték az orosz csapat vezetőjével, hogy Larisza Lazutyina hemoglobinszintje 16,8 egység, ami nyolctizeddel meghaladja a megengedett maximumot, a 16-ot.

Magas hemoglobinszint

Következésképpen a pályafutása során eddig kilenc olimpiai érmet szerzett sportolónő nem állhat rajthoz. A verseny elindult - az oroszok nélkül, ugyanis tíz perc alatt már képtelenek voltak helyettest állítani Lazutyina pótlására. (Egyéni tragédia, hogy ha a csúcsfavorit orosz staféta felállhatott volna a dobogóra, akkor Lazutyina befogta volna a téli olimpiai örökrangsor élén tíz éremmel álló Raisza Szmetanyinát.)

Ez volt délelőtt, s hogy ezt követően mi történhetett a kulisszák mögött, arról csak az este hétkor rendezett sajtóértekezleten alkothattunk fogalmat. Dióhéjban ugyanis ennyit tudtunk meg:

Fotó: EPA
Tigacsev és Szmirnov az orosz válaszlépésről tanácskozik
1. Leonyid Tigacsev, az Orosz Olimpiai Bizottság elnöke közölte Jacques Roggéval, a NOB elnökével, hogy a játékok hátra lévő versenyeitől visszalépteti az orosz sportolókat, ha nem változik meg a velük szemben - a jégkorong-, sífutó- és műkorcsolya-versenyeken - tapasztalt elfogult bíráskodás. (Tegnapi tudósításomban említést tettem Jurij Luzskov moszkvai polgármester felháborodásáról az egyébként megnyert (!) orosz-cseh hokimeccs után.) "Csapatunk kész arra, hogy elhagyja az olimpiai falut" - jelentette ki drámai hangon az orosz sportvezető. Az oroszok a páros műkorcsolyázásban a kanadaiaknak is megítélt aranyérmet, az orosz-cseh (1-0) hokimeccsen tapasztalt részrehajló bíráskodást, s a csütörtöki női sífutóváltó rajtja előtti diszkvalifikálást hozták fel állításuk bizonyítékául.

2. Vitalij Szmirnov, a NOB orosz alelnöke gyakorlatilag csatlakozott saját nemzeti olimpiai bizottsága álláspontjához, jóllehet az olimpiai charta kimondja, hogy a NOB tagjai nem hazájukat képviselik, hanem magánemberként vannak jelen a testületben. "Nehéz döntés lenne ez Oroszország részéről. Különösen azok után, hogy George W. Bush amerikai elnök a nemrégiben velem folytatott megbeszélésen hangsúlyozta a két ország közötti kapcsolatok szívélyes jellegét. Oroszország távollétében az olimpia ügye elveszett ügy lenne" - mondta Szmirnov.

Értsük, ahogy akarjuk. Magyarán: Szmirnov mossa kezeit, ő nem tudja megakadályozni a visszalépést, ha ez bekövetkezik, Rogge magára vessen.

Sikerpropaganda és sötét valóság

Ezek után a sajtóértekezlet felettébb feszült hangulatú. Carrard, a dörzsölt öreg róka folyton azt hangoztatja, hogy Lazutyina kizárása nem a NOB, hanem a Nemzetközi Síszövetség döntése volt, nekik ehhez semmi közük. Na, itt már mindjárt megbicsaklik a logika: a páros műkorcsolyázásban is a sportági szakszövetség, az ISU bírói hozták ki győztesnek Jelena Berezsnaját és Anton Sziharulidzét, aztán Rogge mégis Ottavio Cinquanta ISU-elnök feje fölött átnyúlva hozta ki társ-aranyérmesnek a kanadai Jamie Salét és David Pelletier-t. (Bár kifelé Cinquanta döntésének tüntették fel a salamoninak szánt döntést.)
Carrard azt is próbálja nyomatékosítani: Lazutyina nem doppingteszten bukott meg, ennek a hemoglobinszint-mérésnek éppen az a lényege, hogy megvédje a sportoló egészségét. Igen ám, csakhogy mindenki tudja: a magas hemoglobinszint az eritropoietin, a teljesítményfokozó csodaszer, az EPO jelenlétére utal. Még ha az oroszok arra is hivatkoznak, hogy Lazutyina éppen menstruál, és ezért szaladt fel hirtelen az érték 16,8 egységre.

Megjegyzem, nem egészen világos, mit is akarnak az oroszok. A váltó megismétlését. Erre már nincs idő, különben is, mit szólna ehhez, mondjuk, az aranyérmes német staféta. Vagy még egy készletnyi aranyérmet? Mert bizony ad abszurdum ez is felvetődött. Úgy, hogy az oroszok le sem futották a versenyt!

Annyiban persze feltétlenül igazuk van, hogy nem tíz perccel a rajt előtt kell közölni a pozitív teszt tényét, hanem két órával előbb. Amikor még van lehetőség a személycserére.

Most már sarokba szorított vadként küzd Carrard az újságírókkal, akik nem ismernek kegyelmet. A Reuters tudósítója kőkemény: "Ön itt csodálatos játékokról papol, arról,  mekkora siker az olimpia, de én csak azt látom, hogy botrányok sorozata ez a két hét." Carrard megpróbál szarkasztikus lenni: "Ne haragudjon, mi a kérdés?" A Reuterses kolléga megismétli: "Hát az, hogy mit szól ehhez?" "Semmit, ez nem kérdés" - zárja le Carrard a vitát.

De most már nincs megállás. Egy orosz zsurnaliszta kér szót. "Amióta Jacques Rogge a NOB elnöke, fél év alatt több szenny mocskolta be az olimpiai mozgalmat, mint Samaranch teljes 21 éves uralkodása alatt."

Carrard nem zökken ki a szerepéből: "Mi a kérdés?" Az orosz feje már lila, de mire megfogalmazná a kérdést, Carrard már másnak adja a szót...

A főtitkár még elmondja, hogy levelet - nyilvánvalóan e-mailt - küldtek Vlagyimir Putyin orosz elnöknek az üggyel  kapcsolatban. Hogy mi van benne, azt Carrard nem hajlandó elmondani - majd csak akkor, ha Putyin is elolvasta, és reagált rá -, de nem kell különösen éles elme ahhoz, hogy kitaláljuk: Putyin közbenjárását kérik a fenyegető orosz bojkott megakadályozása érdekében.

Meg kell adni, Tigacsevék jól gondolkodnak: az egész olimpia legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye a péntek délutáni orosz-amerikai férfi hoki elődöntő. Ha az elmarad, az csak a kiesett jegybevételben legalább egymillió dolláros veszteség, és akkor még nem is beszéltünk a találkozót közvetítő NBC káráról...

Ezzel bizony lehet zsarolni a NOB-ot. Megmondom őszintén, amikor késő este Az amerikai Sarah Hughes óriási meglepetésre - de teljesen megérdemelten - megelőzte a női műkorcsolyázásban Szluckaját, rögtön arra gondoltam, hogy most megint csalást kiáltanak az oroszok...

Egyébként Rogge-ék meg is érdemlik, hogy főjenek a saját zsírjukban. Amit főztek, azt most egyék is meg. Amikor két pár aranyérmet adtak az orosz és a kanadai kettősnek, megállíthatatlan lavinát indítottak útjára. Most már a koreaiak is fenyegetőznek, amiért a versenyzőjüket kizárták rövidpályás gyorskorcsolyázásban. (Igazuk is van, Apolo Ohno rájátszott arra, hogy feltartották, valahogy úgy, mint amikor a kosárlabdában valaki imitálja a támadó faultot.)

Eddig a pályán elért eredmény - még ha igazságtalan is - szent volt. Most már mindenki joggal gondolhatja, hogy van lehetőség az utólagos jogorvoslatra. Teljes komolysággal vetődött fel például, hogy Roy Jones Jr.-nak, az amerikai középsúlyú bokszolónak is adjanak aranyérmet, mert a szöuli olimpián dél-koreai ellenfelét pontozói csalással hozták ki ellene győztesnek. Tizennégy évvel ezelőtt.

Akkor ezzel az erővel mi is követelhetnénk magunknak egy futballvilágbajnoki aranyérmet, ugyanis az 1954-es berni döntőben a bíró nem adta meg Puskás Öcsi szabályos - tévéfelvétellel is bizonyítható - egyenlítő gólját...

Ó, Kanada!

Fotó: EPA
Kim St. Pierre, a kanadaiak kapusa "jégre ült" a boldogságtól
Ja, majd' elfelejtettem, hogy én eközben az E Centerben élveztem - volna - a Kanada-Egyesült Államok női hokidöntőt, csak éppen kénytelen voltam a tévén Monsieur Carrard-t figyelni. Pedig tényleg élvezhető mecset játszott a sportág női változatának két kiemelkedő művelője. Az a két csapat, amely amióta női jégkorong van, senkitől sem kapott ki - csak egymástól.

A minap azt találtam írni - egy tévén megnézett harmad tapasztalatai alapján -, hogy a női hoki igazán piacképes játék, sokkal jobban megközelíti a férfi jégkorong színvonalát, mint például a női vízilabda vagy a kosárlabda a férfi változatét.

Azért egy teljes meccset látva némiképp árnyaltabban fogalmaznék. Főleg azok után, hogy a világ legjobb játékosa, Cammi Granato kétszer is luftot üt a kanadai kapu torkában, majd a harmadik negyedben Hayley Wickenheiser, akit később megválasztanak a torna MVP-jének, két alkalommal is meccslabdát - pardon: meccskorongot - ront ajtó-ablak helyzetben.

Először is: a női hokiban tilos az ütközés, nincs bodicsek, s ez sokat elvesz a játék szépségeiből. Kisasszonyhoki ez a szó szoros értelmében, viszont jóval több benne a passz, az összjáték és a gól, mint a teremtés koronái által művelt jégkorongban. Persze erről meg az a véleményem: amennyiben egy sportág evolúciójának az a félreismerhetetlen jele, hogy egyre csökken a gólok száma - mint a férfi hokiban manapság -, akkor tőlem nyugodtan maradjon meg primitív, őseredeti állapotában.

A lányok-asszonyok még őszintén, hátsó gondolatok nélkül kergetik a pakkot. Hát ki látott már férfi meccsen olyasmit, amit most az amerikai Jenny Pottertól, aki hatalmas igyekezetében tolvajugrásban (!) veti át magát a palánkon a cserepadra?! És azért mégiscsak tessék komolyan venni ezt a sportágat. A folyosón meglett férfiakkal találkozom DeCosta és Mleczko-mezben! Előbbi az amerikaiak kapusa, utóbbi a legkeményebb hátvédje. Ez már az elfogadottság jele. Odahaza hány kosárrajongót láttunk már Balogh Bubu- vagy Iványi Dalma-mezben? De Jordan- vagy Kobe-trikóban annál többet!

Jayna Hefford kisasszony, a 3-2-es kanadai győzelmet megpecsételő utolsó gól szerzője égővörös rúzzsal az ajkán játszik, még a rácsos arcvédőn keresztül is átsejlik a festék. Kérem, itt igazi nők hokiznak, a rács is azért van, nehogy kiverje a fogukat a korong. Bezzeg Fleuryt vagy Dahlent csöppet sem zavarja a foghíj...

A kanadai győzelem minden eddigi statisztika megcsúfolása. Idén nyolc edzőmeccset vívott egymással a két csapat, mind a nyolcat a jenkik nyerték... És az eddigi egyetlen olimpiát is. Viszont valamennyi - szám szerint hét - világbajnokságon kanadai győzelem született.

Most már az olimpiai arany is az övék.

Csak nehogy holnap az amerikaiak is kérjenek maguknak egyet...

Ch. Gáll András

Korábban:

Fórum:

Salt Lake City