Társoldalunk:

Célban a magyar négyesbob

Park City mellett, fönt, a hegyekben van a Utah Olympic Park. A síugrósánc már messziről látszik, pár napja még fenséges látványt nyújtott, most viszont az elmúlás szimbóluma: a hatalmas építményt borító, harmincszor negyven méteres monumentális "freskó" - vászonlepedőre felvitt, síugró alakot ábrázoló fénykép - függőlegesen kettéhasítva, úgy lebeg az egyre erősödő szélben, akár egy szemérmetlenül kitárt fürdőköpeny két szárnya. Hiába: szombat van, másnap véget ér a XIX. téli olimpia, könyörtelenül megkezdték a már funkciójukat betöltött építmények lebontását. Ch. Gáll András, az [origo] munkatársa jelenti Salt Lake City-ből.

Persze a bobpályához még nem nyúltak hozzá, itt rendezik a férfi négyesek viadalának harmadik és negyedik futamát, benne a mieinkkel. Nicholas Frankl, Gyulai Márton, Pintér Bertalan, Zsombor Zsolt az első nap után a 27. helyen áll a 33 csapat közül, ha a kapitány, Gyulai Miklós - Marci bátyja - által kitűzött célt, a naganói 24. hely megismétlését el akarják érni, akkor lesz dolguk éppen elég.

Szombaton a csapatvezető - példaértékű, előre bejelentett gesztussal - kiveszi a négyesből Marci öccsét, s helyére a 39 éves, vélhetően utolsó olimpiáján szereplő Pallai Pétert ülteti be a bérelt, kanadai illetőségű járműbe. "Nincs jogom elvenni az olimpiai indulás lehetőségét Pétertől, ő is egyenrangú tagja a csapatnak, helyesebben fogalmazva ennek a baráti társaságnak. Mindnyájan komoly pénzt öltünk a felkészülésbe, az utazásba, a bobbérlésbe, a szó szoros értelmében amatőrök vagyunk, az összes induló csapat közül a legkisebb költségvetéssel" - magyarázza Miklós a döntést.

Közben a szél egyre erősebben süvít a hó is elkezd szállingózni,  behúzódom a versenyzők, edzők részére fenntartott sátorba. Hogy, hogy nem, sikerül "megdumálnom" az ajtónál strázsáló hölgyet, pedig újságíró nyakbavalóval épp előttem hajítottak ki innen egy kollégát. A forró tea igazán jól esik, egy mackós testalkatú, negyven körülő német férfi mellől nézem az egymást követő indulókat a tévé képernyőjén. Látom, szakmabeli - nem firkász, bobos -, kérdezgetek tőle ezt-azt, ő szűkszavúan, de szakszerűen válaszol.

Egy asztalnál bob-herceggel

Amikor éppen a mieinket néhány hellyel megelőző monacói bob rugaszkodik neki az 1350 méteres távnak, tekintetem asztaltársam akkreditációjára téved: Wolfgang Hoppével ülök szemben. Most nyilván nem ájul el a tisztelettől az olvasó, pedig nyugodtan megtehetné: ő minden idők legnagyobb bobosa - a bob királya, vagy ha úgy tetszik: bob-herceg -, kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros ezüst- és egyszeres bronzérmes, párosban Schauerhammerrel, majd Musiollal aratta sikereit, s ez a két toló az NDK, majd később Németország négyesében is sztenderd tag volt.

Hamarosan megtudom, Hoppe most a német női csapat edzője - de mielőtt folytathatnám a diskurzust, mindketten rémülten látjuk, hogy az Albert Grimaldi, hétköznapi nevén Albert herceg kormányozta monacói bob előbb felszalad a pálya oldalfalára, majd onnan lecsúszik a jégcsatorna aljára, de nem a korcsolyáin, hanem felfordulva. A herceg sisakja szinte szikrát hány a jégfalon, a 134 kilométer/órás sebességgel száguldó járgány kíméletlenül odavágja a négy sportolót a jéghez, oldalán csúszva ér célba a jármű.

Egy végtelennek tetsző másodperc elteltével elsőnek Albert kászálódik ki az acélszivarból, majd utána a többiek - látszatra, hál' Istennek, sértetlenül.

"Most te is láthatod, hogy a bobsport veszélyes üzem" - mondja jelentőségteljesen Hoppe. "Attól, hogy valaki herceg, még akár ki is törheti a nyakát."

- Nem lehet, hogy Alberték nem igazán profik ebben a sportágban? Hogy nincs meg a megfelelő óraszámuk, amint az például a repülőpilótáknál is feltétele a szolgálatnak?
- Ehhez én nem tudok, és nem is akarok hozzászólni, de azt tudom, hogy nem a legszínvonalasabb versenyeken szerezték meg az olimpiai kvalifikációt.

- Mondhatni, törvényszerű volt a bukásuk?
- Erre megint nem tudok határozott igennel vagy nemmel felelni. De az nyílt titok a mi köreinkben, hogy Albert összekülönbözött az édesapjával, az öreg ugyanis nem örül fia sportszenvedélyének, veszélyesnek tartja a bobozást. Van is némi igazsága...

Albert Grimaldi ötödik olimpiája

Fotó: EPA
Albert hercegnek örök álom marad a monacói sport legjobb olimpiai eredménye
Pedig Rainer herceg egyetlen fia - a hétszáz éves trón örököse - nem ma ismerkedett meg a sportággal, a Salt Lake City-i olimpia már az ötödik volt, amelyiken részt vett. 16 éve ült először bobba, ahogy azt a Sports Illustrated pénteki számában önvallomásában leírta. Akkor, 1986-ban 28 éves volt, ebből ki lehet számolni, hogy ma már 44, egy kicsit öregecske ehhez az embert próbáló sporthoz. (Meg is figyeltem, a betolásnál csak "kamuzik", két-három lépés után már beugrik a kormányülésbe, s hagyja, hogy másik három társa gyorsítsa fel a járművet üzemi sebességre...) Amúgy minden kétséget kizáróan sportcsalád sarja a herceg, nem azért, mert NOB-tag, hanem mert anyai nagyapja, John B. Kelly evezésben képviselte az Egyesült Államokat az antwerpeni olimpián, a nagybátyja, Jack pedig szintén evezett, de nem egy, hanem négy olimpián! S Jack bácsi a kis Albertet 1972-ben - amikor 14 éves volt - bevitte a müncheni olimpiai faluba, s bemutatta Jesse Owensnek. Albert a mai napig is ezt a találkozást tartja meghatározó sportélményének.

A herceg Nagano után vissza akart vonulni, de aztán mégis maradt, azzal a szándékkal, hogy Park City-ben talán sikerül megjavítani nemcsak eddigi legjobb olimpiai helyezésüket, a huszonötödiket, hanem a monacói sport legelőkelőbb olimpiai eredményét, a tokiói játékokon egy atléta által megszerzett 16. helyet is.

Hát, ez most már örökre csak álom marad, hacsak a trónörökös nem áll rajthoz 2006-ban, Torinóban is. 48 évesen...

Magyarország-Monaco 3-0

Alberték négy másodpercet veszítenek bukásukkal, a mieink viszont feljönnek a huszonhetedikről a huszonharmadik helyre! Néhány borulás - beleértve a monacói bobét - is besegít a magyaroknak, a 16. helyen álló norvégok pedig egyszerűen megfeledkeznek a rajtról, s értelemszerűen kizárják őket.  S miután a negyedik futamban sikerül megtartani ezt a helyezésünket, hatalmas örömujjongás közepette kormányozza be Nicholas Frankl - Frankl Miklós - a magyar bobot a célba. Nicholas kezében kis amerikai lobogó - az embernek óhatalanul Kiss Balázs kalapácsvető olimpiai bajnokunk atlantai produkciója ugrik be -, ezt a közönség hatalmas ovációval fogadja, meg is kérdem rögtön, miért nem a magyar zászlót lengette a célban.

"Természetesen magyar vagyok, a szívem is "magyarul" dobog, de valahogyan ki akartam fejezni nagyrabecsülésemet, szolidaritásomat és szeretetemet az amerikai nemzetnek" - mondja angolul. "Tudod, szeptember 11-én ott voltam New Yorkban a World Trade Centerben, ha nem vagyok elég gyors, magam is ott vesztem volna a romok alatt. Azóta sem tudok szabadulni a megrázó élmény hatása alól."

- Mit éreztél most a célban?
- Hatalmas boldogságot.

- Mi lesz veletek az olimpia után?
- Megalapítjuk a magyar bobszövetséget, Marciból kormányost csinálunk, és elindítjuk kettesben is egy új párral. Egyáltalán: meg akarjuk szervezni a magyar bobsportot, mert az még nem bobsport, hogy egyedül mi műveljük az országban. Ez a mostani eredmény jó alap a terjeszkedéshez.

Gyulai Miklós csapatkapitányból ömlik a szó: "Betartottuk ígéretünket, eggyel megjavítottuk naganói huszonnegyedik helyünket. Amikor a fiúk elindultak a negyedik futamra, olykor eltakartam a szememet, mert annyira izgultam."

- Volt is ok a "félrenézésre", mert bizony neki-nekicsapódott a jármű a jégcsatorna falának...
- Nekem mondod?! De szerencsére "talpon" maradtak, és megtartották a huszonharmadik pozíciót.

- És a külön versenyt is megnyertétek Albertékkel szemben.
- Meg bizony: olimpiákon 3-0 a mérlegünk a monacóiakkal, más kérdés, hogy az ötkarikás selejtezőn megelőztek bennünket. De arra már senki sem emlékszik...

Gyulai Marci a harmadik és a negyedik futamot a pálya szélén nézte végig, de emiatt csöppet sem tűnt elkeseredettnek: "Járt ez a futás Pallai Péternek, nincs ebben semmi sajnálnivaló. Azt feltétlenül szeretném elmondani, mekkora élmény volt nekem ez az olimpia. Ahogy ma jöttünk fel ide a hegyre, elsírtam magam a meghatottságtól. Pénteken pedig, az első két futamban - amikor magam is bobba ültem - két cédulát tettem a sisakomba. Az egyik az édesapámtól volt egy üzenet, a másik a nagyapámtól, aki sajnos már 1994-ben meghalt. Mindig azt mondogatta, szeretne ott lenni az esküvőmön. Hát, az már biztos, hogy nem lehetséges, de én most is éreztem, hogy fogja a kezem."

Nem tudom, ezek után érdekel-e még valakit, de az olimpiai bajnoki címet a németek kettes számú egysége szerezte meg, a két amerikai bob előtt. Az ezüstérmes jenki kvartett kormányosa az a Todd Hayes, aki 1995-ben, élete első járművének megvásárlásához úgy teremtette elő a szükséges 10 000 dollárt, hogy elment Japánba - verekedni. Igen, egy Ultimate Fight nevű pénzdíjas versenyre, amelyen nincsenek szabályok, leginkább a mi utcai harcosaink viadalához tudnám hasonlítani. Nos, Hayes mindenkit hazavágott, elhozta a tíz "lepedőt", s immár semmi akadálya nem volt a bobozásnak.

Hogy mi mindenre nem képesek egyesek azért, hogy életük kockáztatása árán lejöjjenek egy jégcsatornában! Ámbár érthető, mert Gyulai Marci elmondása szerint semmihez sem hasonló érzés egy ilyen futam, a pálya alsó szakaszán már annyi adrenalin és endorfin kering az ember vérében, hogy szinte önkívületi állapotba kerül az illető, mintha kábítószert szívna.

Még szerencse, hogy ezt a fajta doppingot semmilyen szabály nem tiltja...

Bob, négyes:
1. Németország II (Andre Lange, Enrico Kühn, Kevin Kuske, Carsten Embach) 3:07.51 perc
2. Egyesült Államok I (Todd Hays, Randy Jones, Bill Schuffenhauer, Garrett Hines) 3:07.81
3. Egyesült Államok II (Brian Shimer, Mike Kohn, Doug Sharp, Dan Steele) 3:07.86
4. Svájc I (Martin Annen, Silvio Schaufelberger, Beat Hefti, Cédric Grand) 3:07.95
5. Franciaország I (Bruno Mingeon, Eric Le Chanony, Christophe Fuoquet, Alexandre Arbez) 3:08.56
6. Svájc II (Christian Reich, Steve Anderhub, Guido Acklin, Urs Aberhard) 3:08.59
...
23. Magyarország (Frankl Nicholas, Gyulai Márton/Pallai Péter, Pintér Bertalan, Zsombor Zsolt) 3:14.55

Ch. Gáll András

Ajánlat:

Duplázó gyorskorcsolyázók

Korábban:

Az oroszoké az olimpiai hokibronz

Fórum:

Salt Lake City