Janics Natasa Athénról álmodik

Janics Natasa a hazai sportélet legnagyobb szenzációját produkálja ezen a tavaszon: előbb a szolnoki válogatón legyőzte a kajakkirálynőt, Kovács Katalint, majd vasárnap a poznani kajak-kenu világbajnokság ötszázas döntőinek napján megnyerte az egyest. Jelenleg neki áll az indulás 500 egyéniben az athéni olimpián. A tizenegyszeres világbajnok Kovácsnak azonban elegendő legyőznie Janicsot a két és fél hét múlva esedékes második, szegedi válogatón ahhoz, hogy mégiscsak ő képviselje színeinket a görög fővárosban.

Az 1982. június 24-én, a vajdasági Bácskapalánkán született szőke hölgy még csak január óta magyar állampolgár, négy éve, Sydneyben jugoszláv színekben végzett a negyedik helyen K-1 500 méteren. Most ennél sokkal többre vágyik.

"Amióta letettem az esküt januárban, úgy érzem magam, mintha lebegnék. Ez az igazi dopping! Meggyőződésem, hogy a remek tavaszi szereplésem érzelmi hátterében ez áll. Mármint a magyar állampolgárság megszerzése" - mondta a DÉMÁSZ-Szeged világ-és Európa-bajnoknője, aki már a tavalyi, gainesville-i vb-n is a dobogó tetejére állhatott a magyar színek képviseletében.

- Hogyan éli meg ezt a varázslatos tavaszt?
- Az egész olyan, mintha egy film peregne. De a happy end még hátra van, és nem is biztos, hogy bekövetkezik.

- Hogyan emlékszik vissza a szolnoki válogatóra?
- Féltávig együtt haladtam Katival, s akkor megéreztem, hogy bennem maradt több erő. Onnan kezdve tudtam, hogy csak én nyerhetek.

- És Poznanban?
- Az talán már könnyebb volt.

- Van kajakos példaképe?
- Van, Birgit Fischer, a hétszeres olimpiai és huszonhétszeres világbajnoknő.

- Milyen benyomásokat szerzett róla Poznanban?
- Jobban néz ki, mint a lánya, aki egyébként tavaly indult is a világbajnokságon. Elképesztő a technikája, úgy kajakozik, hogy szinte muzsikál a kezében a lapát. Szerintem nincs megfelelő partnere, azért lett csak második, illetve harmadik 500 és 200 kettesben. Valósággal behúzta magával a célba Carolin Leonhardtot. Szerintem nem okozna gondot neki az egyes sem. Remélem, nem jut eszébe...

- Mondja, milyen a hangulat a szegedi edzőtáborban? Hiszen egy csapatban lapátol riválisaival, Kovács Katalinnal, Bóta Kingával, Szabó Szilviával, Visky Erzsébettel. Méghozzá Fábiánné Rozsnyói Katalin keze alatt.
- A hangulatról nem beszélnék, az olyan, amilyen. Heten vagyunk a csapatban - ötünkön kívül Dékány Kinga és Móni Katalin -, ráadásul ott van még a Sztaics-féle különítmény is Paksy Tímeával, Benedek Dalmával, Patyi Melindával. Több jelentkező is akad egy-egy helyre...

- Tudja már a magyar Himnuszt?
- Persze, hogy tudom, sőt, már magyarul is gondolkodom és számolok. Állítólag az a legbiztosabb jele annak, hogy az illetőnek milyen az identitása.

- Végtére is miért telepedett át Szerbiából Magyarországra?
- Ennek egyetlen oka van: olimpiai bajnok akarok lenni. Szinte nincs olyan perc, hogy ne jutna eszembe Athén...

Ch. Gáll András