Gyurkovics a győzelembe menekült

A szakbarbárokat leszámítva kevesen hallottak 2004. augusztus 24. előtt Gyurkovics Ferencről, a Tatai Honvéd súlyemelőjéről. Valahogy úgy robbant be a köztudatba a 25 éves, 105 kilós fiatalember, mint négy évvel ezelőtt az akkori kedvenc, Bárdosi Sándor birkózó. Ugyanolyan jó a "szövege", és ugyanakkora vagány, hiszen ahogyan megszerezte kedden a Nikaia sportcsarnokban a 105 kilós kategória olimpiai ezüstérmét, az már-már a legendák birodalmába tartozik. Mindenesetre Dolovai Tamás, a szövetség elnöke úgy fogalmazott: ő még nem látott Gyurkovicséhoz fogható bravúrt hosszú pályafutása során.

Ch. Gáll András helyszíni jelentése Athénból

Sportmúzeum

Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel.

Az összes interjú

Gyurkovics

Gyurkovics előbb teljesítette a 187,5 kilót, majd 192,5-re emeltetett, de ezt elrontotta. Sebaj, maradt még egy kísérlete, s azt 2,5 kilóval feljebb, az olimpiai és magyar csúcsot jelentő 195 kilón végezte el! Méghozzá hogyan! Remekül! Gyurkovics egyébként ezzel meg is nyerte a fogásnemet - milyen kár, hogy olimpiákon csak összetettben hirdetnek eredményt.

Következett a lökés, amelyben a tatai fiú 220 kilóra jött ki. Gyorsan vissza is ment, mert elszúrta a gyakorlatot. Nem kedvetlenedett el, jó szokásához híven emeltetett, de a 222,5-öt is elvették tőle, jóllehet a gyakorlat megadható volt - legalább annyira megadható, mint Dmitrij Beresztov 230-on tett kísérlete, amely végül az olimpiai bajnoki címet jelentette az orosz sportolónak.

Olimpiai háttérké-pek az [o]-mobilon

Olimpiai ajánlatok az [origo] bevásárló-központban

És ezt hibátlanul kilökte, megvolt az olimpiai ezüst, sőt, ha Beresztovval kicsit szőrösszívűbbek a bírók, abból az ezüstből arany is lehetett volna!

"Amikor kijöttem Athénba, legfeljebb a pontszerzésben reménykedtem, az érem csupán álmaimban fordult meg a fejemben" - mondta Gyurkovics szerdán, már az athéni El. Venizelosz repülőtéren, a hazautazásra készülődve.

- Miért volt ilyen kishitű?
- Egyrészt mert még a magyar csúcsot sem én tartottam, hanem Kovács Zoli. Másrészt több világbajnok is volt a mezőnyben, például az orosz Beresztov és Piszarevszkij vagy az ukrán Razoronov. Ők papíron jobbak voltak.

- De a verseny szerencsére nem papíron, hanem a dobogón zajlott...
- Igen, márpedig nekem nem szokott inamba szállni a bátorságom. Igaz, a legjobb eredményem csak egy vb-5. és 6. hely volt, a tavalyi vancouveri kvalifikációs világbajnokságon szakításban és összetettben.

- Hogyan jutott eszébe ilyen vakmerően kockáztatni?
- Eredményt akartam elérni, dupla vagy semmit játszottam, már a szakításban is, amit olimpiai csúccsal nyertem meg. A lökésben pedig mindenképpen annyit akartam teljesíteni, ami elegendő a dobogóhoz. Ha úgy tetszik, előremenekültem - a győzelembe. Mert számomra az ezüstérem felér a győzelemmel.

- Igaz az, hogy egy kis szerencse is kellett az ezüsthöz, amit könnyebb testsúlyával érdemelt ki?
- Igaz. Miközben utaztunk ki autóbusszal a Nikaia sportcsarnokba, rettenetes hűség uralkodott a járműben. Ha lúd, legyen kövér - gondoltam, és még a melegítőfelsőm cipzárját is felhúztam. Izzadtam, mint a ló, és a mérlegelésnél 104,41 kilót mutatott a kijelző, míg az ukrán Razoronovnak 104,60-at. Ez a 19 dekás különbség elegendő volt ahhoz, hogy bronz- helyett ezüstérmet akasszanak a nyakamba.