Társoldalunk:

Rajtra kész a nagy távolságok olimpiája

2006.02.10. 10:04

Szűk hét esztendővel ezelőtt a svájci Sion városával szemben magabiztos fölénnyel nyerte el Torino a 2006-os olimpia rendezési jogát, hogy február 10-26. között 85 ország hozzávetőleg 2500 versenyzőjét lássa vendégül (éppen negyedét az athéni nyári játékok mezőnyének). Összeállításunkban bemutatjuk az olasz város létesítményeit, a legnagyobb éremesélyeseket s természetesen kitérünk a legnagyobb izgalommal várt jégkorongtornára, amelynek minimum négy aranyesélyese van.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1999. június 19-i szöuli kongresszusán hivatalosan, alfabetikus sorrendben Helsinki, Klagenfurt, Poprád, Sion, Torino és Zakopane pályázott a 2006-os ötkarikás játékok rendezésére, az erősorrend viszont egészen másképpen nézett ki. A NOB kiválasztóbizottsága csupán két kandidálót terjeszthetett a közgyűlés elé szavazásra, és afelől szemernyi kétség sem lehetett, hogy valójában csak Sion és Torino esélyes.

Utóbbi szervezőbizottságában ott volt ugyan a Nemzetközi Atlétikai Szövetség kiterjedt kapcsolatrendszerrel bíró első embere, az azóta elhunyt Primo Nebiolo, ám a sioni pályázatnak is megvolt a maga erős patrónusa Joseph Blatter FIFA-elnök személyében.

Utólagos elemzések szerint Torino aztán azért nyerhetett a szavazáson 53:36-ra, mert a svájciaknak pechjükre akadt még egy "erős embere". Jelesül Marc Hodler, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság régi garnitúrájának prominens tagja, aki akkoriban kirobbantotta a NOB-ra árnyat vető korrupciós botrányt. S eközben az is kiderült, hogy Salt Lake City sem teljesen tiszta eszközökkel nyerte el a 2002-es téli olimpia rendezését. A sorozatos vizsgálatok után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megtisztult ugyan - a vesztegetési ügyekbe tíz NOB-tag bukott bele -, de Hodler ténykedését a körön belül nem mindenki nézte jó szemmel, és ez sokak szerint Sion győzelmébe került.

Az már akkor egyértelmű volt, Piemont tartomány székhelye - amely a FIAT és a Juventus mellett leginkább még a híres torinói lepel kapcsán van a köztudatban - nem a kis távolságok olimpiája lesz, mert Torinóban, illetve annak közvetlen környékén csak a jeges sportágak versenyeit lehet megrendezni. S akkor nézzük a jelen helyzetet! A város délkeleti részén, Lingotto kerületben áll a legimpozánsabb olimpiai létesítménynek tartott, 50 millió eurós költséggel épített Palavela-csarnok.

Tavaly itt rendezték a műkorcsolya Európa-bajnokságot, s az olimpián a rövid pályás gyorskorcsolyázók is itt versenyeznek. A csarnok befogadóképessége csupán 6400 fős, ami nem sok, hogy legyen viszonyítási alapunk, négy éve a Salt Lake City-i Ice Centerben 17 300-an tekinthették meg az említett két sportág versenyeit, az E-Centerben pedig 10 500-an a jégkorongtorna mérkőzéseit.

Torinóban a hokimeccsekre a Palasport Olimpicóban 8500-an, a Torino Esposizioniban, amely az Agnelli kiállítási központ egyik átalakított csarnoka, 4320-an férnek a lelátókra. A 85 millió eurós költséggel felhúzott Palasport Olimpico az olimpiára épített legdrágább létesítmény, de ezen a listán az Oval Lingotto is az elsők között található, a gyorskorcsolyázók 8500 fős befogadóképességű csarnoka 59 millióba került.

Forrás: EPA
 

Szergej Bubka


A várostól délnyugatra 32 km-re, Pinerolóban egy 3200 fős csarnokban rendezik a curlingtornát, a további versenyhelyszínek pedig 80-110 km-re találhatók Torinótól. Szerencsére nem a szélrózsa minden irányában, csak nyugatra kell indulni. Mégpedig a Torino-Bardonecchia vonalon vasúton vagy autóbuszokkal, ugyanis a Torinón kívüli létesítményekhez vezető utakat lezárják a közlekedés elől, azokat csupán az engedéllyel rendelkező járművek vehetik igénybe. Az olimpiai közlekedés meggyorsítandó a magángépjárművek használata gyakorlatilag kizárt.

Az alpesi sí Sestrierében és San Sicario Fraitevében, az északi sí és a síugrás Pragelatóban, a biatlon Cesena San Sicarióban, a bob, szánkó és szkeleton Cesena Pariolban, a hódeszka Bardonecchiában, a síakrobatika Sauze d'Ouix-ban kerül megrendezésre. Legmagasabban a sestrierei férfi lesiklópálya található, itt a rajt 2800, a cél pedig 1886 méterrel lesz a tengerszint felett. Az ijesztően nagy, 914 méteres szintkülönbséget 3299 méteres pályán kell leküzdeni. A sífutók és a biatlonosok 1500-1600 méteren versenyeznek, a síugrók középsáncon 1635, nagysáncon 1650 méterről indulnak repülőútra az 1528 méteren levő célig.

Torino városa és az egyes versenyszínhelyek közötti, az elmúlt téli olimpiákhoz képest lényegesen nagyobb távolságok miatt három olimpiai falut alakítottak ki: Torinóban, Sestrierében és Bardonecchiában. A legnagyobb természetesen a torinói, amelyet az 1934-ben megnyílt központi vásárcsarnok 137 millió eurót felemésztő teljes átépítésének eredménye. Az egymás mellett levő többemeletes épületekben 750 apartman található. Az olimpián egyébként 85 ország hozzávetőleg 2500 versenyzője vesz részt, ami negyede az athéni olimpia mezőnyének, ám a média képviselői ugyanúgy tízezren lesznek, mint két éve a görög fővárosban.

Maradva a számok világában, Torinóban nyolcvannégy versenyszám szerepel az olimpia műsorán, hattal több, mint Salt Lake Cityben. Biatlonban bejön a férfi 15 és a női 12 km-es tömegrajtos verseny, gyorskorcsolyában a férfi és női üldöző csapat, hódeszkában a férfi és női krossz. Ugyanakkor sífutásban is változik a program, mert a férfiaknál és a nőknél is megrendezik a sprint csapatversenyt, a 30, illetve 15 km-es egyénit pedig elhagyják. Újdonság továbbá, hogy az üldözéses számban a 10+10, illetve az 5+5 km-es távot megemelték 15+15-re és 7,5+7,5-re. S említsük még meg, hogy Salt Lake Ciyhez képest a leghosszabb távokon, azaz férfi 50 és női 30 km-en nem klasszikus, hanem szabadstílusban rendezik meg a versenyt.

A nyolcvannégy versenyszám közül ötvenöt dobogósainak amúgy esténként Torino szívében, a Piazza Castello téren kialakított Medal Plazában adják át az érmeket, elsőként szombaton 20 órakor a férfi biatlon 20 km-es számában. Vagyis nagy távolságok ide vagy oda, nem is kell feltétlenül száz kilométert utaznia annak, aki az olimpiai bajnokot akarja látni.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK