Kárpáti György: Peking után nagy zuhanást várok

Olimpiai sorozatunkban egykori ötkarikás bajnokainkat és érmeseinket keressük fel, hogy mondják el a véleményüket a játékok és saját sportáguk változásairól, illetve beszéljenek Pekinggel  kapcsolatos várakozásaikról. A mai részben Kárpáti Györgyöt, az 1952-es, '56-os és '64-es olimpiai aranyérmes vízilabdázóját kérdeztük.

- Milyen az élete, mivel foglalkozik manapság?
- Nyugdíjas vagyok, ennek ellenére több dologgal foglalkozom, mint amikor még nem voltam az. Vízilabda, olimpia bizottság, FTC, a Fidesz sportszekciója és sokféle kereskedelmi tevékenység - ezek az elfoglaltságok több helyen összekapcsolódnak, például ha üzleti összeköttetéseim révén segíthetek a MOB-nak szponzorokat szerezni.

- Mennyiben változott meg az olimpia az ön idejéhez képest?
- Az igazi olimpia légkör az 1972-es tragikus eseményekkel megszűnt. Azóta nem ugyanaz az olimpiai falu, hatalmas házakban lakunk szigorú biztonsági intézkedések mellett, fegyveres őrök felügyelete alatt. A másik fontos változás, hogy ma már sokkal több ország képviselteti magát.

- Hol tartja az olimpiai érmeit?
- Hacsak el nem kérik egy-egy ünnepségre vagy kiállításra, otthon vannak a vitrinben. A olimpiai aranyakat egy helyen tartom, de a többi trófea körülbelül nyolc vitrint tölt meg. Mivel ötven négyzetméteres a lakásunk, tulajdonképpen csak ágyból és vitrinekből áll. Csupán egy elismerés hiányzik, a Nemzet Sportolója cím, de azt az ismert okokból egyelőre nem kaphatom meg...

- Milyen változásokon ment keresztül a sportága a visszavonulása óta?
- Már az én időmben is többször változtak a szabályok, azóta is négy-öt évenként átírják őket. Ezek a módosítások általában előrevivők, a felgyorsult a játékot próbálják követni, persze lehet rajtuk vitatkozni. Keményebbnek nem lett keményebb a vízilabda, mert már akkor is a kétméteres, százkilós emberek sportja volt, a játék felgyorsulása ugyanakkor a technika rovására ment.

- Ha most lenne abban az életkorban, mint olimpiai sikerei idején, hogyan boldogulna a jelenlegi mezőnyben?
- Mivel százas gyorsúszó voltam, rendelkeztem azzal a sebességgel, mint a maiak. Akkor ezt még kevesen mondhatták el magukról, és elég jól ki is tudtam használni. A fő gondom most is az lenne, ami akkor volt: általában harminc kilóval nehezebb és fél méterrel magasabb ellenfelekkel kellett felvennem a versenyt. Ezt kellett a gyorsasággal, technikával és némi ravaszsággal ellensúlyoznom. Olyan ez, mintha egy bokszoló három súlycsoporttal magasabb kategóriában indulna, ezért azt szoktam mondani, hogy nekem minden olimpiai aranyérem mellé járt volna egy bónusz. A nemzetközi mezőny összetétele nem sokat változott, nekünk ugyanúgy három nagy ellenfelünk volt, mint a maiaknak, és még néhány válogatott, akikre azért oda kell figyelni.

- Milyennek látja a magyar sport, illetve sportolóink helyzetét?
- Rossznak. Az utóbbi évek drasztikus pénzkivonása a tízéves gyerekek képzésétől az élsportig érezteti a hatását. Pekingig ezt még el lehet bírni, a szponzorok segítenek, de utána nagy zuhanást várok, az utánpótlás pedig tragikus helyzetbe kerül.

- Hány magyar aranyérmet vár az olimpián?
- Hetet.

- Olimpikonjaink közül kiknek a szerepléséhez fűzi a legnagyobb reményeket?
- A magyar érmek hetven százalékát a kajak-kenutól várom, a maradék harminchoz pedig egy kis szerencsére is szükség lesz. Nyerhetünk férfi- és nőivízilabdában, esetleg vívásban vagy birkózásban, de ezek mind többesélyesek. Természetesen külön szorítok a férfi pólósoknak, az ellenfelek azonban most nagyon erősek.

- Mit gondol, ki okozhat meglepetést a magyar csapatból?
- Talán Igaly Diána, de egy jó sorsolással valamelyik ökölvívónk vagy birkózónk is felérhet a csúcsra.

- Jelenleg kit tart sportágában a világ legjobbjának?
- Kásás Tamást.

- Milyen újdonságokra számít Pekingben?
- Szerintem minden idők legszínpompásabb olimpiáját láthatjuk majd augusztusban. Ez presztízskérdés a kínaiaknak, már a 2000-es játékokra is pályáztak, egy ponttal csúsztak le róla, azóta készülnek rá, hogy bizonyítsanak. De nemcsak a rendezés terén készülnek meglepetésekre, biztos vagyok benne, hogy a legtöbb aranyérmen Kína és az Egyesült Államok osztozik majd.

- Mit a véleménye Tibet helyzetéről?
- Nem ismerem annyira, hogy véleményem legyen róla, de azt gondolom, hogy ez a probléma az olimpiáig le lesz rendezve, hogy politikai vagy pénzügyi eszközökkel, azt nem tudnám megmondani. Több kormányfő jelezte, hogy a történtek miatt távol marad a megnyitó ünnepségtől, szerintem a felük azt sem tudja, hogy merre van Tibet.

- Mi foglalkoztatja éppen a legjobban?
- Elsősorban az egészségem. Az orvosaim azt mondják, könnyebb felsorolni, hogy hány beteségem nincs, mint hogy mennyi van. De nem panaszkodom, mert olyan csodálatos volt a sportpályafutásom, hogy ha ebben az pillanatban el kéne hagynom ezt a világot, akkor is elégedett lennék az életemmel.