Társoldalunk:

Moravetz: Ma is a dzsúdóval kelek és fekszem

2008.07.14. 7:22

Hétfőn ünnepli hetvenedik születésnapját a barcelonai aranyolimpia magyar szövetségi kapitánya, dzsúdósportunk elmúlt évtizedeinek egyik meghatározó alakja, Moravetz Ferenc. Aki ismeri, nem csodálkozik rajta: a születésnapját is munkával tölti...

"Napi tizenhat üzletet járok be, keményen dolgozom, most nem lehet leállni, a víznek ilyenkor van a legnagyobb keletje" - mondta az ünnepelt a Judoinfónak, aki a csendes nyugdíjas élet helyett az egyik legígéretesebb magyar vállalkozás alkalmazottjaként tesz meg mindent a Szentkirályi Ásványvíz sikeréért. A dzsúdótól a cégnél sem szakadt el, hiszen munkatársai között egykori versenyzőit is megtalálhatjuk.

De vajon hogyan ünnepli ezt a nevezetes dátumot?

"Dolgozni fogok, ám este valami vár rám. A dzsúdósok valamire készülnek, el kell mennem valahova, nem tudom, hogy mi vár rám, nagyon titkolóznak, többet a nejem sem árulhatott el. Biztosan valamilyen fantasztikus élmény vár rám! Szombaton aztán a családdal elmegyünk valahová, csak a szűk család lesz ott, a gyerekek, az unokáim, a dédunokáim, nagyon szép nap lesz."

Moravetz Ferenc 1958-ban kezdett dzsúdózni a Lőrinci KISZ-ben, amelyből hamarosan Lőrinci Sportiskola, majd Építőgépgyár lett, hogy aztán 1963-ban a Budapesti Spartacus átvegye az egész szakosztályt. Sportolói pályafutását a Szpariban töltötte.

"Tizenhárom éven át versenyeztem, hatszor voltam a bajnokcsapat tagja, egyéniben sajnos nem sikerült aranyat szereznem, de volt ezüst és bronz, meg a Köztársaság-kupából három. 1969-ben lettem hivatalosan edző, de már előtte kaptam Króner Feri bácsitól megbízást. Ráérzett, hogy van ehhez érzékem és amikor nem ért rá, engem bízott meg az edzések vezetésével. 1969-ben aztán megkaptam az ifi és a junior csapatot."

1974-től öt éven át már ő volt a magyar utánpótlás-válogatott edzője, közben a Magyar Cselgáncs Szövetség szakfelügyelőségével is megbízták. A moszkvai olimpia évétől 1987-ig ő volt a szövetségi kapitány, közben 1982-ben szakedzői végzettséget szerzett, majd 1985-ben mesteredzői címet kapott.

1986-tól a Honvéd vezetőedzőjeként dolgozott, miközben 1991-ben újra kapitánnyá nevezték, s vezetésével az 1992-es barcelonai olimpia meghozta a régóta áhított sikert. Kovács Antal olimpiai bajnok, Hajtós Bertalan - vitatható bírói döntéssel - olimpiai ezüstérmes, Csák József ugyancsak ezüstérmes, Csősz Imre olimpiai bronzérmes, Wágner József ötödik lett, Gránicz Éva pedig a hetedik helyen végzett.

1995-től 2003-ig aztán újabb eredményes időszakot töltött el a Honvéd-Kipszer élén. A hetedik danos mester a szövetségben volt elnökségi tag és az edzőbizottság vezetője is - páratlanul sikeres pályafutás, ám Moravetz Ferenc nem tudna kiemelni egyet a sok közül.

"Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem a dzsúdót, hogy ebben a sportágban dolgozhattam, az egész életemet bearanyozta, függetlenül attól, hogy az évek során voltak hegyek és völgyek is. Nagyon boldog és szerencsés ember vagyok, hogy egy ilyen sportágban kitűnő munkatársakkal, edzőkkel, versenyzőkkel dolgozhattam együtt, érhettünk el szép sikereket.

Ma is a dzsúdóval kelek és fekszem, attól függetlenül, hogy a hétköznapjaim egy kicsit eltávolodtak a tatamik világától. Akkor vagyok végtelenül boldog, ha jelen lehetek egy olyan eseményen, versenyen, ahol összefuthatok a régiekkel. Ez mindig egy ünnep számomra, talán a korral jár, hogy az ember szívesen nosztalgiázik..."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK