Pekingi szauna medencébe köpködő edzővel

Egy nap kinntartózkodás után azonnal ki lehet jelenteni: Kína minden idők legjobb olimpiáját akarja rendezni, pénzt és "munkaerőt" nem sajnál ezért, és - ha rajta múlik - sikerrel is fog járni. Bár a versenyek - a szokásosan korán rajtoló futballtornát kivéve - hivatalosan csak szombaton kezdődnek, de látnivalóból így is rengeteg akadt, és a kínaiakról, helyszínekről, magáról Pekingről is pozitív benyomásokkal gazdagodott az [origo] stábja e rövid idő alatt.

Dajka Balázs és Juha Pál helyszíni tudósítása Pekingből

• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények

Európából villámgyorsan igyekezett az Air France járata az olimpia felé, érdekes volt az interaktív monitor földrajzi adatokat (is) ontó ikonjára kattintani, az óriási repülő mintegy 1000 km/órával suhant Ázsia felé Oroszországon át, majd Ulánbátornál egy 90 fokos hirtelen irányváltással kikerülte Pekinget - hiszen az olimpia helyszínére Sanghajon keresztül vezetett az utunk. A világ ötödik legnagyobb, mintegy 20 millió lakosú városában már feltűntek az első olimpikonok, akik még távolabbról érkeztek, mint mi: Mexikóból.

A zöld egyenruhában sziesztázó közép-amerikaiak kávézgattak, az esélyeket latolgatták a monumentális, kristálytiszta és végül is szépnek mondható reptéren, idegességre nem volt okuk, mert bentről figyelhették, amint helyi idő szerint reggel kilenckor kinn már 32 fokot mutatott a hőmérő, délutánra ez a helyiek szerint a 40-et is elérte.

Sanghaj kikőtővárosában egyébként igencsak csúnyának tetszett a tengervíz, 500 méteres magasságból a zavaros Tiszáéhoz hasonlított. A sanghaji reptér nincs közel az óriási metropolisz centrumához, ám ez nem okoz problémát az ide érkezőknek, a 450 km/órás végsebességű (!) "mágnesvonat" 8 perc alatt teszi meg a 60 kilométeres utat.

Sanghaj már a 2010-es világkiállításra készül (az olimpiára ügyet sem vet), a Kairóval egy szélességi körben fekvő várostól mintegy 900 km-re , északnyugatra fekvő Pekingben viszont már hét éve az augusztus 8-ára készülnek. A gőzerő nem fejezi egészen pontosan, hogy mennyire...

A pekingi repülőtéren nem kevesebb, mint négy terminál van, angolul kiválóan beszélő sofőrünk szerint ez a világ legnagyobb "airportja", nagyobb, mint a londoni Heathrow. Az öregecske, ám kiváló állapotnak örvendő Volkswagen Jettát vezető, jókedélyű és szimpatikus férfinak nem érdemes minden szavát elhinni, szerinte ugyanis "minden kínai jól beszél angolul".

A kétszer háromsávos körgyűrűben a belső sáv az olimpiai különengedéllyel rendelkezőké volt, aki oda irányította autóját, 200 jüanos (4400 forint) büntetést fizethetett, hősünk ezt megoldotta életveszélyes, hirtelen sávváltásaival. A közlekedési szabályokkal amúgy sem foglalkoznak a helyiek, ha valaki jobbra akar menni, akkor elindul arra, nem érdekli, hogy közben mögötte, mellette is jönnek, az irányváltás végén azért alibiből kiteszik az indexet, de így is csodaszámba megy, hogy nem láttunk még koccanást. A szmog csökkentésére vonatkozó előírást (páratlan napon csak páratlan, páros napon páros rendszámú autók közlekedhetnek) szigorúan betartják, a kakukktojásnak csak a taxik és az olimpiai sávban közlekedők számítanak.

Még több kép Pekingről

A dugó azért itt sem ismeretlen fogalom, ugyan attól a sportolóknak nem kell tartania, hogy úgy járnak, mint Majoros István, aki két éve, a kantoni birkózó-világbajnokságon a forgalomban elakadt a hivatalos szállítóbusszal, és így nem ért oda időben a versenyére, de a belvárosban, közel a Nemzeti Stadionhoz, öt percbe tellett, mire sofőrünknek sikerült bekanyarodnia egy kereszteződésbe.

Pekingben a milliónyi önkéntes jelszava: mosolyogj, próbálj minden kérdésre válaszolni (ha nem tudsz, akkor is), és segítsd az ideérkezőket, ha kell, kísérd el bárhová. Középiskolás korú kisérőinket a kutyahúsról faggattuk, mivel az olimpia idejére az ebekből készült eledelek lekerültek a menüről, ők erről ugyan nem tudtak, de lelkesen meséltek kulináris élményeikről, ők ugyanis nagyon szeretik a kutyahús ízét.

Ha 24 órát követően kellene képet alkotni az olimpiarendező Pekingről, akkor annyit mondanánk: óriási város hatalmas, modern ámde személytelen és jellegtelen épületekkel, fejlett infrastrukturával, mosolygós és segítőkész emberekkel.

Aki szereti a magyarországi gőzfürdőket, az Pekingben sem csalódik: kint a 30-35 fokos meleghez 80-90 százalékos páratartalom társul, igaz, hogy ez kicsit lelassítja az embert, a mindenhol - barlanghideg - klímás helyiségek segíthetnek a nagy levegővételben. Czukor Zoltánt (50 km gyaloglás) és Kálovics Anikót (maraton) előre sajnáljuk, bár ők biztosan jobban felkészültek a - szerintünk - szmog nélküli, ám cserébe "atompárás" levegőre.

Még több kép Pekingről

Kínában nagy hagyománya van a köpködésnek, illetve kevésbé néznek az emberre rosszallóan, ha sercint egyet, ennek megfelelően az itteniek nem is zavartatják magukat, ha dolguk van, az uszodában például egy kínai műugró trénere ürített a vízbe tanítványának két ugrása közben. A minket szállító taxisofőr mindenre felkészült, legalábbis a mellette lévő befőttesüveget mi köpőcsészének tippeltük, amit csak megerősített, hogy a középkorú férfiú nagyokat krákogott útközben.

A taxis szerint szeptemberben itt kiváló az időjárás, nincs ennyi pára és 20-25 fok van, Peking nem bánta volna, ha ekkor rendezhetett volna olimpiát, ám ez nem így működik, a NOB nem engedett az augusztusból. A kínaiak mindent bevetettek a tiszta olimpiai levegőért, az esőlövő szerkezetektől és a szmogirtó akciótól ennyire tellett, kíváncsiak lettünk volna egy 2007-es pekingi szippantásra, mert jelenleg közel sem olyan kritikus a helyzet, mint amilyennek korábban beállították.