Társoldalunk:

"Nincs egyértelmű válasz"

2008.08.19. 13:54

Nemcsak az olimpiára készülő sportolókat, hanem az egész országot megrázta a Pekingre készülő kenuversenyző, Kolonics György július 15-ei halála. Ha élne, ezekben a napokban szállna vízre Kozmann György mögött térdelve, hogy megszerezze harmadik olimpiai aranyérmét.

Kolonics György példakép volt, mindenki számára, aki csak közel került hozzá. Már az általánosban is, ahol a sporttagozaton mindent kipróbált. Ugrott, futott, rúgott, dobott, aztán negyedikben, tízévesen mégis a vízen kötött ki. Miért? Senki nem tudja, még Nótárius József sem, aki először adott a kezébe a lapátot.

"A legkisebb volt a csoportban" - mondja. "Nem is tudom, miért akadt meg rajta a szemem". Akkor már évek óta srácokkal foglalkozott, kereste a tehetségeket. 1982-ben éppen Budafokon, a Tompa utcai általános iskolában.

Szekeres Jánosné ötödikben lett Kolonics osztályfőnöke: "Kicsit visszahúzódó, távolságtartó gyerek volt. Valahogy ez még a kiskamaszok között is tiszteletet keltett. Mindent nagyon komolyan vett. Emlékszem, amikor úttörő rajtitkárt választottak, egy-két kivétellel mindannyian őt akarták".

A Spartacusban egy év alatt 10-15 korosztályos versenyt rendeztek, Koló (nagyon korán ráragadt ez a becenév) kettőt-hármat is megnyert kenuban.

"Hamar megérezte a győzelem semmihez sem fogható ízét. Már akkor benne volt a nagy bajnok. Én árgus szemekkel figyeltem a fiúkat, ez volt a dolgom segédedzőként, Dávid Géza mellett" - mondja Nótárius József. "Hetven gyerekkel foglalkoztunk naponta. Gyuri nagyon hamar kitűnt a többiek közül. Jöttek-mentek a srácok. Sokan csak az első verítékig jártak, még a nevüket sem volt időm megjegyezni. Gyuri maradt. Pár hónapig csak a szorgalmával jeleskedett, szívós volt, rengeteget dolgozott. Először négyes indiánba ültettem, aztán portya kettesbe. Csupa vízhólyag volt a tenyere, de nem hagyott ki egyetlen tréninget sem. Az az érdekes, hogy rögtön hátulra ültettem. Kettesben az az ész. Az első a csapásszámot diktálja, mögötte ül a technika, a kormányos. Gyurinak végleg, minden felállásban az lett a helye".

Már a helye sincs meg a Varga Jenő tér mögött a Kutyavillának, ahol ma a 6-os út kivezető szakasza megy. Ledózerolták, a Budapesti Spartacus pedig elköltözött a Lágymányosi-öbölbe. Négy évig szinte többet voltak együtt, mint gyerek a szülőkkel, így Nótárius József apafigura lett Kolonics számára. De a Szpari csak kacsaúsztató volt, ha egy kisebb egyesületben kigyúrtak egy tehetséget, azt azonnal egy nagyobb klubhoz vitték. Kolót Csepelre.

"Persze, hogy fájt a szívem érte. Nem vagyunk rosszban Ludasi Robival azóta sem, de akkor nagyon haragudtam rá. Mintha ő tehetett volna róla!" Szem elől sohasem tévesztette kedvenc tanítványát Nótárius József. Szurkolt érte, örült az eredményeinek. És végig tartották a kapcsolatot. Kolonics sokszor felkereste, kérte a tanácsát, megbeszéltek minden fontos dolgot, ami csak a kenuval összefüggött. "A technikán mindig lehet csiszolni valamit. Ami már természetesen régóta Ludasi dolga volt, de dumálni azért lehetett róla. Legutóbb is ilyesmit hozott szóba, mert azt egyikünk sem felejtette el, hogy tőlem tanulta meg a kinyújtott kar, combtőig húzott lapát merítését" - emlékezik vissza Nótárius.

Áprilisban, az utolsó rádióinterjúban arról beszélt Kolonics, hogy az utóbbi években próbált minél kevesebbet változtatni a stílusán, mert az eredményekhez folyamatos, kemény munkára van szükség a kenuban, nem lehet össze-vissza kapkodni. Azt is hozzátette: húszévesen nem gondolta volna, hogy harmincon túl is ekkora alázattal fog kenuzni, és lélekben ugyanolyan erősnek érzi majd magát, mint annak idején.

A 36 évesen edzés közben, hirtelen szívmegállás következtében elhunyt Kolonics György a magyar kenusport példátlanul eredményes versenyzője volt. Két olimpiai aranya (az elsőt Horváth Csabával, a másikat egyéniben nyerte) és két bronza mellé 15 világbajnoki és 3 Európa-bajnoki aranyat nyert.

Kolonics halálát követően egymásnak szögesen ellentmondó információk láttak napvilágot egészségi állapotáról és arról, hogy milyen orvosi vizsgálatokat végeztek rajta az elmúlt időszakban. Volt szó arról, hogy csak az idén tizenegyszer volt orvosi vizsgálaton, máshol négy terheléses eredményről beszéltek és felmerült a kettő között minden variáció. Szemtanúk számoltak be arról, hogy Kolonics már korábban is rosszul lett edzés közben, sőt, az eszméletét is elvesztette néhány másodpercre.

Az élsportolók között ötször gyakoribb a hirtelen szívhalál, mint az átlagembereknél. Ráadásul egy rutin EKG, vagy akár terheléses kardiológiai vizsgálat a legritkább esetben lesz intő jel. Csak akkor, ha valamilyen elváltozás, diagnosztikai jelenség utal a kockázatra. Az alap szívvizsgálat leginkább arra mutat rá, hogy - Merkely Béla, a SOTE szívcentruma igazgatójának szerint - a "kasztni" milyen állapotban van. A mágneses rezonanciás (MR) vizsgálati eszköznek egy különleges programmal ellátott változata Merkely szerint a kellően képzett szívspecialistának sokkal többet elárul e létfontosságú szerv állapotáról, rejtett hibáiról. De a kérdésre, hogy hol van az emberi teljesítőképességnek az a határa, amit már nem lenne szabad átlépni "még nincs egyértelmű és végleges válaszunk" - mondja Merkely.

Szinte minden nagy kajak-kenus győzelem után láthattuk, ahogy az utolsó energiáit mozgósító győztes ráborul a hajó oldalára - a teljes kimerültség határán, vagy azon is túl. Frenkl Róbert sportorvos szerint Kolonics törődött az egészségével. Szinte tudományos aprólékossággal figyelte önmagát, és nem hagyott ki egyetlen kötelező vizsgálatot sem.

A többszörös világbajnok nagy előd, Wichmann Tamás azt mondja: barátja pontos, szinte kínosan pedáns ember volt. "Amikor a temetésen kezembe vettem a tizenhat évig használt lapátját, észrevettem, hogy minden kis karcolást kijavított, lefestett rajta. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen precíz sportember ne figyelt volna oda testének minden jelzésére".

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK