Fazekas Róbert: Egy pici katarzist éreztem

Fazekas Róbert 2004-ben, 70,93 méteres teljesítménnyel megnyerte az athéni olimpia diszkoszvető versenyét, ám később doppingvétség miatt elvették tőle az aranyérmet. Letöltötte eltiltását, majd sérüléséből felépülvén az utolsó pillanatban bedobta magát a pekingi ötkarikás játékokra is, ahol a 12-es, majd a 8-as döntőbe kerülését is pár centinek köszönhette. A pekingi fináléról, az elmúlt négy évről, doppingról, a hogyantovábbról is kérdeztük a Madárfészekben az egyik legellentmondásosabb megítélésű magyar sportolót, aki a kedden elért nyolcadik helyéért kétmillió forintos jutalmat kap.

Juha Pál helyszíni interjúja Pekingből

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

- Hogy tetszett a döntő?
- Volt egy kis szerencsém is, s úgy gondolom, hogy erőn felül teljesítettem, nem hiszem, hogy ennél sokkal nagyobbat tudtam volna dobni. Technikailag nem volt rossz az a dobás, beleadtam minden erőmet, ez most ennyire volt elég. Maximálisan elégedett vagyok, álmomban sem gondoltam volna, hogy bejutok a 12-es döntőbe. Az olimpiai kvalifikációm is az utolsó pillanatban sikerült (az utolsó verseny utolsó előtti dobásával értem el a szintet), most pedig épphogy bekerültem a 12-es döntőbe, majd a 8-as finálé is mindössze egy centin múlt - a javamra.

- Élvezte?
- Jó kis pörgős verseny volt, nagyon gyorsan lement, jól éreztem magam.

- Augusztus 18-án, a minap ünnepelte a születésnapját. Milyen ajándékot kért rá?
- Nem kértem semmit, viszont otthonról azt kívánták, legyen az az ajándékom, hogy bekerülök a legjobb nyolcba. Ez szerencsére sikerült is, ennél szebb ajándékot magamnak nem is szerezhettem volna.

- Megünnepli?
- Mindenféleképpen, egy őrült sörözés veszi kezdetét.

- Hogyan tovább, már ami a sportot illeti?
- Folytatom. A következő cél a világbajnokság, amelyre még jobban fel szeretnék készülni. Ha sikerül még egy évet úgy végigedzenem, hogy ne sérüljek meg - a térdem még most is fáj egy picit -, akkor akár nagyobbat is dobhatok: ha 70-et nem is, de ha egészséges vagyok, akkor legalább 66 métert biztosan (a nyolcadik helyet 63,43-mal érte el - a szerk.).

- Fog még részt venni olimpián?
- Egyelőre álom a londoni, de Peking is az volt. Ha egészséges leszek, akkor reális lehet a 2012-es verseny, mert akkor még csak 37 éves leszek, ami a dobó szakágakban még nem nagy kor.

- Sokan dolgoztak ön ellen?
- Mindig is lesz egy tábor, amely ellenem dolgozik, nem tudok mit csinálni velük, ráadásul minél jobb eredményt érek el, annál jobban erősödik a hangjuk. De ezzel én nem foglalkozom, csakis a sporttal.

- Ahhoz mit szólt, hogy a bemutatásnál nem említették a vb- és Eb-eredményeit?
- Lehet, túl régen volt, 2003-ban és 2002-ben.

- Bántotta a dolog?
- Nem. Én tudom, hogy mit értem el, talán majd sikerül emlékeztetni másokat is erre.

- A régi diszkoszos társak miképp fogadták?
- Nagyon kedvesen, meglepetés volt számukra is, hogy bekerültem a legjobb nyolcba, megveregették a vállamat.

- Hány doppingellenőrzése volt eddig Pekingben?
- Mióta itt vagyok, egy, még amikor megérkeztem. Azóta semmi, s most sem visznek, ha jól tudom.

- A haját miért nyíratta le kopaszra?
- Már rég nem voltam fodrásznál, kesze-kuszán kezdett állni, ezért a döntőre inkább levágtam.

- Sokan sportolói bravúrként tekintenek arra, hogy kijutott Pekingbe, míg mások nem tudnak elvonatkoztatni a négy évi esettől. Ön ezt belülről miképp élte meg?
- Én bravúrnak éltem meg, hisz még magam sem gondoltam, hogy sikerülhet a kijutás.

- Hogyan tudott felkészülni az olimpiára? Sokan biztatták, sokan bántották?
- Rossz volt. Igazából a város állt mellettem, a polgármester, az alpolgármester. Az ő támogatásukat még 100 százalékosan élveztem abban az időszakban is, amikor el voltam tiltva. Egyébként saját pénzből készültem.

- Soha nem kért bocsánatot. Azért, mert úgy gondolja, nincs oka rá?
- Mert nincs rá okom, így van.

- Most, hogy letöltötte a büntetését, még mindig állítja, hogy nem doppingolt?
- Így van, állítom.

- Saját elmondása szerint nem készült fel százszázalékosan az olimpiára, s még így is sikerült döntőbe jutnia. Nem kellett volna az eltiltása alatt is tréningeznie? Netán nem bízott abban, hogy kijuthat az olimpiára?
- Készültem én, de az első két évben nem volt értelme, hiszen folyamatosan edzettem 17 évet előtte, így kellett egy kis pihenő. Már 2007-ben is szerettem volna visszatérni, csak megsérült mind a két lábam. Így csak a hajrában tudtam százszázalékosan edzeni. A pekingi kvalifikáció kivívásában mindig is bíztam.

- A harmadik dobása után miért mosolygott?
- Akkor már úgy gondoltam, hogy benn vagyok a legjobb nyolc között.

- Mire költi a nyolcadik helyért járó kétmillió forintot?
- Fogalmam sincs.

- Nem is gondolt rá?
- Nem, az ember igazából nem erre gondol, hogy mindjárt el is költse, amit keres. De van helye, hiszen sokáig nem kerestem pénzt.

- A pekingi kvalifikáció, a visszatérés, a nyolcadik hely mit jelent önnek. Elégtételt? A múlt lezárását? Katarzist?
- Egy pici kis katarzist. Egy pici elégtételt is, bár egy aranyéremre nem lehet elégtétel a nyolcadik hely. De ez most felér nekem egy dobogóval, mert a legmélyebb szakadékból próbálok felkapaszkodni.