Görbicz Anita: Katasztrofálisan támadtunk

Vágólapra másolva!
Hiába drukkolt eksztázisban ezer magyar néző a helyszínen, hiába játszott rosszul az orosz csapat, a magyar nőikézilabda-válogatott pocsék helyzetkihasználása miatt nem tudta legyőzni a világbajnokot, így a kevés gólok mérkőzése (22-20 oda) után a mumus, azaz a Dél-Korea elleni bronzmeccsre készülhet. Görbicz Anita az [origo]-nak adott interjújában elismert minden hibát, ám megígérte: csapattársaival mindent megtesznek azért, hogy dobogóra állhassanak - ami egyébként az elbukott elődöntő után is óriási örömöt okozna nekik.
Vágólapra másolva!

Juha Pál helyszíni interjúja Pekingből

- Bravúrnak tartotta volna, ha sikerül legyőzni Oroszországot?
- A románok elleni meccs után már nem tartottam volna bravúrnak, de ha azt nézem, hogy a csoportmeccsek során kilenc góllal kaptunk ki, akkor igen. Előzetesen úgy éreztük, hogy meg tudjuk nyerni a mérkőzést. Nagyon sok ziccert, majd hetest is kihagytunk, s egy idő után ez befolyásolta a teljesítményünket. A védekezésünk sem volt olyan agresszív, bár azt mondom, hogy egy orosz válogatottól 22 gólt kapni nem rossz teljesítmény. Támadásban viszont katasztrofálisak voltunk, sokat hibáztunk, sok eladott labdánk volt.

- Hajdu kapitány azt nyilatkozta a meccs előtt, hogy hat klasszis teljesítmény kell a sikerhez. Ma hányan nyújtottak ilyet?
- Úgy érzem, Szamoránsky Piroska elég jól megoldotta a védekezést, és Pálinger Katinak voltak bravúros védései, ami kellett ahhoz, hogy ne tudjanak elmenni 8-9-10 góllal. Valóban kellett volna az a hat játékos, hogy jó eredményt érjünk el.

- A négygólos hátrányt nagyon sokáig nem tudta a csapat csökkenteni...
- Valóban, ám egy vb-aranyérmes csapat ellen játszani nem olyan egyszerű.

- A meccs elején esett egy nagyon-nagyot, ez nem befolyásolta a későbbi teljesítményét?
- Nagyon megijedtem, nagyon magasra ugrottam és alám is támasztottak, de nem befolyásolta a teljesítményemet. Ennek ellenére bevallom: nem úgy játszottam, ahogy kellett volna. Sajnálom.

- A heteseknél mi volt a probléma, a túl nagy csarnok?
- Ekkorában még sohasem játszottunk, talán az is döntő volt, hogy még egyszer sem kézilabdáztunk ezen a pályán, de erre nem lehet fogni a vereséget. Talán jobb volt a kapus most. Egyébként pedig úgy érzem, hogy a bírók is döntően befolyásolták a hétmétereseinket, például engem teljesen megzavart, hogy nem tudtam háromszor beijeszteni a kapusnak, ami ugye megszokott - persze azért nekem is kellett volna változtatnom. Timinek elvették egyből a hetesét, úgyhogy a kihagyott büntetőkben az is benne van, hogy nagyon-nagyon kapkodtunk.

- A bronzmeccsre fel tudják szívni magukat?
- Muszáj lesz, meg kell nyernünk.

- Dél-Korea ismerős lehet, a csoportban 11 góllal nyertek a villámgyors ázsiaiak. Mi várható most?
- Kétszer két együttestől ugyanúgy nem kaphatunk ki. Nagyon bízom a csapatban, meglesz a tűz bennünk. Korea elég "problémásan" maradt le a döntőről, reméljük, hogy ez leamortizálja őket és mi leszünk előnyben. Nekik fogunk menni.

- A bronzéremnek tudna tiszta szívből örülni?
- Természetesen, szerintem már ez is nagy bravúr, hogy elértük a célkitűzést (az 1-6. hely valamelyikét - a szerk.), úgyhogy nagyon örülnénk a harmadik helynek. Büszke vagyok a csapatra, hogy négy közé jutott, a döntő nem jött össze, most már csak az kell, hogy megnyerjük a bronzérmet.