Társoldalunk:

Görbicz: Nemcsak beszélni, tenni is kell

2008.08.23. 20:56

Negyedik helyen végzett a magyar nőikézilabda-válogatott, amely a bronzmérkőzésen 33-28-ra kikapott Dél-Koreától. Az eredmény csalóka, mert a magyar csapat végig fej fej mellett haladt az ázsiaiakkal, akik a hajrában jól éltek a bírók által biztosított kettős emberelőnnyel, és ezzel felállhattak a dobogó legalsó fokára. Hajdu János szövetségi kapitány ígéretéhez híven ezzel bevégezte munkáját a csapat mellett, de úgy érzi, a fiatalokkal megerősített, felfrissített válogatott ott maradhat a világ élmezőnyében.

Dajka Balázs helyszíni jelentése Pekingből

Mi magyarok hajlamosak vagyunk fanyalogni, ha egy csapatunk vagy versenyzőnk negyedik helyen végez, és éppen lemarad a dobogóról. Ezen az olimpián is volt arra példa, hogy az elődöntőbe jutásnál már az éremben reménykedtünk, végül mégsem jött össze a medál, ez történt a párbajtőröző Boczkó Gábor, a nőitőr-csapat és a nőivízilabda-válogatott esetében is.

A nőikézilabda-válogatott helyzete annyiban más volt, hogy Görbiczék a tavalyi vb-leszerepléssel (nyolcadik hely) és az olimpia előtti csúnya (mínusz tizenöt Norvégia ellen), valamint váratlan (felkészülési meccsen Kína és Kazahsztán ellen) zakókkal kiírták magukat az aranyesélyes csapatok közül. A csoportban aztán a svédek legyőzése után Brazília ellen szenvedtek a lányok, akik a németeket pazar hajrával verték, az oroszok és Dél-Korea ellen viszont nem volt esély, így Románia következett a negyeddöntőben.

Voltak olyan magyarok itt Pekingben, akik tízgólos román diadalt tartottak reálisnak, de a lányok parádés játékkal hallgattatták el a kritikusokat, és végig vezetve tüntették el az útból Bradeanuékat. A döntőért a világbajnok oroszok ellen is lett volna esély a győzelemre, de a rengeteg hiba miatt végül csak két gólra sikerült megközelíteni a szbornaját, vigasztalódásképp viszont még ott volt a bronzmeccs Korea ellen.

Jól is kezdtek a mieink, saját fegyverükkel, a nyitott védekezéssel sikerült megzavarni az ázsiaiakat, hét perc alatt el is húztunk 6-2-re. Persze a szívós ellenfél nem adta meg magát, és miután a Hajdu-csapat kisebb hullámvölgybe került, át is vette a vezetést, de a félidőben mégis megint nálunk volt az előny. A második játékrészben is hol egyik, hol másik csapat vezetett egy-két találattal, így igencsak izgalmasnak ígérkezett a hajrá.

Sajnos az orosz játékvezetői páros kicsit egyoldalúan osztogatta a kiállításokat, és amikor kettős emberelőnybe került Korea, eldőlt a meccs, ez már sok volt a csapatnak, amely Vérten nélkül, egy nem százszázalékos Görbiczcel is végig tartotta a lépést az amúgy nagyon kellemetlen stílusú ellenféllel. A vége 33-28 oda, nagyon közel voltak a bronzhoz a lányok, akik megható látványt nyújtottak, amint könnyes szemmel ballagtak az öltözőbe.

Forrás: MTI

- Az oroszok elleni vereség után is látszott, hogy a csapat nem zuhant össze, és most is nagyon elszántak voltak. Nem volt ez mindig jellemző a gárdára - vetettük fel Borbás Ritának, aki öt góljával bizonyította, lehet rá számítani.
- Az érem lehetősége mindenkit nagyon elszánttá tett, nem kellett minket külön motiválni, vagyunk olyan jó sportolók, hogy felfogjuk a tét nagyságát.

- A saját fegyverével sikerült megzavarni Koreát egy ideig.
- Igen, ez a nyitott védekezés eleinte nagyon bejött nekünk, az volt a cél, hogy sok ütközéssel lelassítsuk a gyors koreaiakat, ez nagyban közrejátszott abban, hogy a múltkorival ellentétben szoros meccset vívtunk.

- Még a hajrában is fej fej mellett volt a két csapat, amikor a bírók maguknak kérték a főszerepet.
- Igen, az a kettős emberelőny eldöntötte a meccset, nevetséges volt, hogy egy sima, szemből történő ütközés miatt kiküldtek. Nem akarok vádaskodni, csak halkan kérdezem, lehet, hogy így adták vissza a bírók az elúszott döntőt Koreának...?

Amíg Borbás sírós szemekkel nyilatkozott, Görbicz Anitán kívülről nem látszott, hogy éppen most veszített el egy bronzmeccset, de a szavain érződött, hogy nagyon szerette volna az érmet.

Forrás: MTI

"Azt hittem, meglesz az érem. Döntően befolyásolták a bírók a meccset, de az is igaz, ha 27-27-nél sikerül gólt dobni, akkor onnan már kezünkben lett volna a meccs. Előzetesen elfogadtam volna a negyedik helyet, de éremmel hazatérni teljesen más lenne. Sokat tanultunk az olimpián, emberileg is, lelkileg is, munkában is, de kevés az, ha csak egy-egy ember nyújt kimagaslót. Fel kell nőni a feladathoz, nemcsak beszélni, tenni is kell."

- Hogy értékeli a saját teljesítményét az olimpián?
- Közepesre, szerettem volna jobban teljesíteni. Úgy érzem, jól kiszolgáltam a társakat, de több gólt kellett volna lőnöm.

- Az olimpia előtti égési balesete, illetve az olimpián összeszedett láb- és vállsérülése mennyire befolyásolta a játékát?
- Ha az ember felmegy a pályára, akkor már nem szabad ezzel foglalkoznia, ott már csak az számít, hogy a legjobb tudása szerint játsszon.

Hajdu Jánosra eddig mindig lehetett számítani, őszintén nyilatkozott meglepő győzelem és súlyos vereség esetén is, most is szimpatikusan értékelt.

Forrás: MTI

"Csak dicséret illeti a lányokat, remekül játszottak. Jól kezdtünk, aztán jött egy kisebb hullámvölgy, de abból sikerült kimászni, és végig partiban voltunk. a végén az döntött, hogy egy ilyen jól támadó Korea ellen nem volt esélyünk kettős emberhátrányt megúszni kapott gólok nélkül. A bírókat nem szidom, de tény, hogy szigorúan ítélték meg a kiállításokat a hajrában.

Ami a teljesítményeket illeti: Ferling Bernadett csodálatosan játszott, Borbás Rita is megmutatta, hogy lehet rá számítani, Tomori Zsuzsa és Hornyák Ágnes védekezésben hozta magát, Pálinger Katalin jól védett, Pigniczki Krisztina is kitett magáért, amíg bírta, Görbicz Anita nem volt százszázalékos, emiatt volt kicsit visszafogottabb. Tóth Tímeát azért nem játszattam Korea ellen, mert az egész tornán nem éreztem rajta, hogy tudná húzni a csapatot. Előzetesen aláírtam volna a negyedik helyet, fantasztikus élmény volt az olimpia, és elmondhatjuk, hogy visszatértünk a világ élmezőnyébe, a fontos meccseken partiban voltunk a legjobbakkal."

Az [origo] kérdésére, hogy betartja-e a korábban tett ígéretét, és elköszön-e a csapattól az olimpia után, a kapitány azt mondta, eredetileg is úgy tervezte, hogy Peking után távozik posztjáról, mert kényszerhelyzetben vállalta el a feladatot. "Örülök, hogy vége, tisztességesen, emelt fővel búcsúzom a csapattól, amitől nem szakadok el teljesen, hiszen szakmai igazgatóként továbbra is figyelemmel kísérem a lányokat. Ki kell dolgozni egy hosszú távú stratégiát, szükség van egy 25-26 fős keretre, amelyből adott esetben lehet válogatni, és a 1990-es születésű gyerekekből három-négyet lassan fel kell hozni a válogatotthoz. Jó szerkezetű, jó morálú csapatunk van, a hiányposztokon (beállósok, kapusok, balkezes játékosok) ki kell nevelni tehetségeket, és a fiatalokkal megerősítve ott maradhatunk a világ élvonalában."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK