Labdarúgás

Az amerikai női és az argentin férfiválogatott győzött Athénben és Pekingben is, utóbbiak ezúttal ki se jutottak.

A labdarúgás ősének számító játékok története több ezer évre tekint vissza. Az időszámítás előtti időkben is játszották már Kínában a csu-küh-nek nevezett játékot, ahol két bambuszrúd közé hálót feszítettek, és a háló felső részén lévő 60 cm átmérőjű nyíláson kellett a labdát rúgással, öklözéssel, fejjel, háttal vagy mellel érintve átjuttatni.

Ennek mintájára Japánban is kialakult a ma is űzött kemari nevű játék, később aztán az ókori görögök és rómaiak is megpróbálták lábbal irányítani a labdát. Ezeknek a játékoknak jellegzetes szertatása volt, és legtöbb esetben a labda a napot szimbolizálta, aminek a megszerzése termékeny földet és jó termést jelentett az elkövetkező időkre.

A labdarúgás őshazájának mindezek ellenére Angliát tekintik. A nyolcadik és a tizenkilencedik század között már kialakultak a helyi sajátosságok, bár a szabályok sokfelé eltérőek voltak. A tizenkilencedik század végére az angol tengerészek révén már szerte a világon ismerték a futballt. Az 1863-as év jelenti a modern labdarúgás kezdetét, ekkor alakult meg ugyanis az Angol Labdarúgó Szövetség (FA), és nyolc évvel később már ötven klubot számlált a szövetség tagsága.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget (FIFA) 1904-ben, Párizsban alapította hét ország: Franciaország, Belgium, Dánia, Spanyolország, Hollandia, Svédország és Svájc. A labdarúgás 1896-ban bemutató sportágként került fel az olimpia műsorára, hivatalos olimpiai sportágként az 1908-as londoni játékokon szerepelt először. Ekkor még csak a férfiak versengtek, a nők 1996-ban, Atlantában bizonyíthattak először.

Magyar szempontból sokáig igazi sikersportágnak számított a labdarúgás, hiszen összesen öt érmet szereztünk, ebből háromszor (1952, 1964, 1968) a legfényesebb medál került sportolóink nyakába. Az ötszörös világbajnok Brazília ellenben még nem nyert olimpiát.

1984-ig csak amatőr játékosok vehettek részt az olimpiai tornán, így többnyire a kelet-európai csapatok domináltak, 1948 és 1984 között például a svédeken kívül csak a keleti blokkhoz tartozók nyertek. A profik pályára lépésével átrendeződtek az erőviszonyok, ezzel egy időben azonban komoly viták folytak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a FIFA között, hogy kik játszhatnak. A jelenlegi szabály szerint a 23 éven aluli válogatottak három túlkorossal kiegészítve vehetnek részt az ötkarikás eseményen.

Pekingben az argentin férfiválogatott megvédte címét: amíg Athénban Paraguay, addig négy éve Nigéria 1-0-s legyőzésével lett bajnok. Az biztos, hogy Londonban nem triplázhat, Dél-Amerikát ugyanis a brazilok és az uruguayiak képviselik majd.

A nőknél az Egyesült Államok ismételt, így az eddigi négy tornát figyelembe véve három aranynál és egy ezüstnél jár. Érdekesség, hogy Pekingben - ugyanúgy, mint 2004-ben - Brazília lett a második és Németország a harmadik.