Vitorlázás

Vágólapra másolva!
1980-ban, a tallinni viadal repülő hollandi számában a Detre testvérek, Zsolt és Szabolcs állhattak a dobogó legalsó fokára.
Vágólapra másolva!

Vitorlázásról évezredek óta beszélhetünk, ám a történelemből megismert hajók, messze álltak még a mai versenyhajóktól. Az ókorban nemzetek sorsa, felemelkedése függött egy-egy jó flottától, így uralták a tengereket a görögök, a rómaiak és az egyiptomiak, majd a nagy felfedezések korában a gyarmatosítók és a távoli földrészek meghódítói is hajókon szelték az óceánokat.

A legrégebbi múltra visszatekintő vitorlásverseny a Cumberland-kupa, amelyet 1715-ben rendeztek meg először, s napjainkban is él még ez a viadal. Nemzetközi szinten az 1851-ben útjára indított Hundred Guineas-kupa a legrégebbi, amelyet napjainkban - az első győztes, America nevű hajó tiszteletére - már Amerikai-kupának neveznek.

A nemzetközi szövetség (International Sailing Federation - ISAF) 1906-ban szerveződött meg, jelenleg 121 tagországot, s mintegy félmillió vitorlázót számlál.

A vitorlázás 1900-ban debütált az olimpián, Párizsban három hajóosztály versenyezhetett - érdekesség, hogy már Athénban is lett volna lehetőség a bemutatkozásra, ám a rossz időjárás miatt nem futhattak ki a hajók. A szörf csupán 1984-ben nyert felvételt.

Az olimpiatörténet egyetlen öt érmet szerzett vitorlázója a brazil Torben Grael (két arany, egy ezüst, két bronz), a legeredményesebb pedig a dán Paul Elvström, aki 1948 és 1960 között négy aranyat nyert.

A magyar sikereket egy mondatban is el lehet intézni: 1980-ban, a tallinni viadal repülő hollandi számában a Detre testvérek, Zsolt és Szabolcs állhattak a dobogó legalsó fokára.

Londonra három magyar szerzett kvótát: Gádorfalvi Áron és Detre Diána szörfben, Berecz Zsombor a Laser osztályban indulhat.