Társoldalunk:

Olimpikonok, akiknek tiltották a tesit

2012.07.15. 11:05

Az ellenfelek mellett hazája politikusaival, polgárháborúval, gazdasági válsággal és a vallási bigottsággal is meg kell küzdenie sok Londonba készülő sportolónak. Az erőfeszítéseiket jól jelzi, hogy néhányan már a részvételükkel történelmet írhatnak. Megnéztük, hogyan veszik az akadályokat azok, akiknek a pályán kívül is győzniük kell azért, hogy egyáltalán rajthoz állhassanak.

A nemi apartheidként is emlegetett társadalmi berendezkedés bástyái - Szaúd-Arábia, Katar és Brunei - eddig még soha sem küldtek női sportolót az olimpiára. A londoni ebből a szempontból mindenképpen történelminek számít majd, hiszen mindhárom ország rábólintott a nők részvételére.

A három ország közül a legnagyobb súllyal rendelkező Szaúd-Arábia konzervatív vezetői meglehetősen szűk mozgásteret adnak a nőknek a kibontakozásra, és a sport határozottan nem tartozik a muszlim életvitel általuk üdvözítőnek tartott tevékenységei közé. A lányiskolákban ennek megfelelően betiltották a testnevelésórákat, a vallási vezetők pedig erkölcstelennek kiáltották ki a női sportot. Ezért is érdemelt ki olimpiai győzelmekhez illő szalagcímeket a hír, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és több emberi jogi szervezet nyomására nők is indulhatnak a londoni játékokon Szaúd-Arábia képviseletében. Természetesen csak feltételekkel.

A női sportolók például férfi kísérőjüktől kapnak engedélyt a részvételre, és az ő felügyeletük alatt versenyezhetnek. Mindezt persze csak megfelelő muszlim ruházatban, ami néhány sportágnál kifejezetten rontaná ugyan a győzelmi esélyeket, de legalább megóvná a nőket a férfiak fürkésző tekintetétől. A szaúdi sportminiszter, Navaf al-Fejszál herceg, aki egyben a szaúdi olimpiai bizottság vezetője is, ennek az esélyét is a minimálisra csökkentené azzal az előírással, hogy a szaúdi női olimpikonok a versenyek idején nem léphetnek semmiféle kapcsolatba férfiakkal. A szaúdi vezetők biztosra mennek, és nemcsak a sportolónőkkel, hanem férfi kísérőjükkel is aláíratnak egy nyilatkozatot arról, hogy tiszteletben tartják ezeket az előírásokat.

Forrás: AFP/Duan Zhuoli/SYOGOC
Aki történelmet írhatott volna: Dalma Rushdi Malhas

Az első szaúdi női olimpikon történelmi címre a húszéves díjugrató, Dalma Rusdi Malhasz lett volna a legesélyesebb. Jó ideig úgy tűnt, a legnagyobb dilemmája az lesz, hogyan tegyen majd eleget a lovon a szaúdi öltözködési előírásoknak, június végén azonban a Nemzetközi Lovasszövetség sajtóközleményben hűtötte le a kedélyeket, és közölte: lova sérülése miatt Malhas nem tudta kvalifikálni magát a játékokra. Így aztán szerdán még úgy tűnt, hogy Szaúd-Arábia úgy tudja majd bátor reformerként feltüntetni magát (és egyben megúszni a NOB dorgálását), hogy közben nem is lesz szükség arra, hogy a gyakorlatba is átültesse a változásokat. Csütörtökre azonban eredményt hozta a NOB-bal folytatott tárgyalások, és az ország bejelentette, hogy két női sportolót indít: Sarah Attan középtávfutó 800 méteren, míg a cselgáncsozó Vodzsan Ali Szeradzs Abdulrahim Sahrkani a +78 kg-os kategóriában szerepel majd Londonban.

Kisebb forradalmat hajt végre Brunei is, a szultanátus által nevezett sportolók között ugyanis először szerepel nő. A gátfutó Maziah Mahuszin ráadásul fejkendő nélkül edz, és bár nem esélyes a győzelemre Londonban, a részvételével mindenképpen történelmet ír. Az olimpiák történetében először esélyt kapnak a bizonyításra a katari nők is, bár az ő indulásukban azért jelentős szerepet játszhatott az is, hogy az ország megpályázta a 2020-as olimpia megrendezését.

Forrás: AFP/Mehri news/Mehdi Toutunchi
Az iráni labdarúgóknak nagyon fájt

A muszlim fejkendő, a hidzsáb miatt maradt le azonban az olimpiai részvételről az iráni női labdarúgó-válogatott, miután a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) a Jordánia elleni kulcsfontosságú kvalifikációs mérkőzés előtt kizárta a csapatot. A FIFA arra hivatkozott, hogy a fejkendő megsérti a szövetség által előírt sportruházati előírásokat, amelyek biztonsági okokból tiltják a viselését.

Ostrom alatt

Amikor a Szíriában több mint egy éve zajló felkelés miatt felvetődött az ország kizárása a londoni játékokról, a szíriai olimpiai bizottság vezetője ellentmondást nem tűrően kijelentette: "Nem lehet kérdés, részt veszünk." Az egykori szíriai kapus, Abdul Baszet al-Szarut viszont egy interjúban azt mondta, a szíriai sportolók nem akarnak olyan zászló alatt versenyezni, amelyre nem büszkék. "Tudom, hogy ezeknek a sportolóknak legalább a fele az akarata ellenére megy az olimpiára, és csak azért fog versenyezni Londonban, mert félti a családját" - mondta a volt kapus, hozzátéve, hogy a többieknek pedig fogalmuk sincs arról, mi történik az ostromlott szíriai városokban, mert a hatóságok elhallgatják előlük.

David Cameron brit miniszterelnök már jelezte, hogy a szíriai sportolók részt vehetnek a londoni olimpián, az Európai Unióból szankciókkal kitiltott szíriai tisztségviselők viszont jobban teszik, ha meg sem próbálnak eljutni Londonba. A szíriai versenyzők a többi között magasugrásban, bokszban, súlyemelésben és úszásban indulnak az idei olimpián. Az ENSZ becslése szerint a szíriai kormányerők az elmúlt másfél évben mintegy kilencezer civilt öltek meg Szíriában.

Nemzeti megerősítés

Cselgáncsozó az első sportoló, aki palesztin színekben kvalifikálta magát az olimpiára. Maher Abu Rmelleh sportolói előmenetelét azonban jelentősen hátráltatja a közel-keleti helyzet. Az izraeli biztonsági intézkedések miatt a palesztin sportolók csak nagy nehézségek árán tudnak utazni, és így a közös edzés is luxusnak számít. Abu Rmellehnek így nagyon ritkán adatik meg, hogy például a Gázai övezetben élő honfitársaival cselgáncsozzon. A palesztin sportolókat anyagilag sem kényeztetik el, ezért a palesztinok első olimpikonja főállásban kendőt árul Jeruzsálemben, a cselgáncsnak pedig munka előtt és után hódol.

Forrás: AFP/Ahmad Gharabli

A palesztinok büszkesége: Maher Abu Rmelleh

A palesztin sportolók jelenléte már önmagában politikai üzenetet hordoz. Az ENSZ ugyanis nem ismeri el a palesztin államot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ennek ellenére engedélyezte, hogy a sportolóik palesztin zászló alatt induljanak.

Diktatúrából szabadulva

Polgárháborúval nehezített felkészülésen vannak túl a líbiai sportolók is. Az edzéseket azonban nem csak a forradalom hátráltatta: a líbiai sportolók Moammer Kadhafi vezetése alatt sem érezhették azt, hogy a líbiai politika kedvencei lennének. A volt líbiai vezető ugyanis meg volt győződve arról, hogy a sport a tömegeknek szól, és a profi sportolók nem sajátíthatják ki maguknak. Ettől függetlenül a diktatúra idején elvárás volt, hogy a sportolók adott esetben tévéműsorokban, rendezvényeken álljanak ki a rezsim mellett. A 400 méteres síkfutásban induló Mohamed Kavadzsa a BBC-nek azt mondta, Líbia elmúlt évét figyelembe véve már az is győzelemmel fog felérni, hogy Londonban az ország új zászlója loboghat a nyitóünnepségen.

A horror emléke

A Sports Illustrated 2011 áprilisában többoldalas portrét közölt a ruandai Adrien Niyonshutiról, akinek a filmvászonra kívánkozó élete az olimpia egyik legfelkavaróbb története lehet. Niyonshutit a Tour de France első amerikai résztvevője, Jonathan Boyer fedezte fel, és ő volt az, aki Team Rwanda néven felépítette az ország első kerékpárcsapatát is. Történetükből már dokumentumfilm is készült Rising from Ashes (Feltámadás a hamvakból) címmel.

Forrás: Europress/Getty Images/Bryn Lennon
A nagy túlélő: Adrien Niyonshuti

A most 25 éves kerékpározó az 1994-es népirtás túlélője. A mészárlásban hat testvére és a nagymamája meghalt. A száz napig tomboló öldöklésnek csaknem egymillió halálos áldozata volt. Az ország azóta a megbékélés több fájdalmas szakaszán van túl, és a londoni mountain-bike versenyek Adrien Niyonshutinak köszönhetően további erőt adhatnak a ruandaiaknak.

Összehúzott nadrágszíjjal

Az olimpiai játékok hazájában a gazdasági válság törte meg sok sportoló felkészülését. A kemény megszorítások miatt a görög atlétikai szövetség felfüggesztett minden atlétikai versenyt az országban, a gyakran üres kassza miatt pedig sok nemzetközi versenyre sem jutottak el a görög sportolók. A görög tornászok például azért nem kaptak esélyt a kijutásra, mert anyagi okok miatt nem tudtak elutazni a tokiói kvalifikációra. A Guardian beszámolója szerint több csapat a NOB anyagi segítségére volt utalva a felkészülés során.

A 2004-es athéni olimpia létesítményei megadták magukat az időnek, és a karbantartásukra, javításukra nincs pénz. Így fordulhat elő, hogy télen hidegben, nyáron hőségben kell edzeniük, és maguknak kell kitakarítaniuk az épületeket. A görög olimpiai csapat, amely a hagyományoknak megfelelően elsőként vonul majd fel a megnyitóünnepségen, az anyagi korlátok miatt Londonban harmadával lesz kisebb a pekingihez képest. A jelek szerint a gazdasági viharral hadakozó görög vezetés az ország megmentésén túl azt már nem engedheti meg magának, hogy a sportolóival is törődjön.