Megér 175 millió forintot egy arany?

Az elmúlt két évben 350 millió forintnyi jüanba került a Londonban két olimpiai bajnoki címet szerző úszó, Szun Jang felkészítése. Kínának elvben akár négymillió aranyérmes kinevelésére is futná, ám az interneten fellobbant a vita: valóban erre kell-e költeni a pénzt?

Tízmillió jüant (mintegy 350 millió forintot) emésztett fel az elmúlt két évben a kínai úszósztár, Szun Jang felkészítése - írja kínai források alapján a Wall Street Journal blogja. A kínai internetezők máris vitába kezdtek, hogy megér-e ennyit egy olimpiai arany?

"Nem számít, hogyan, de hozta nekünk az eredményt!" - kardoskodott a 400 és az 1500 méteres gyorsúszás londoni bajnoka mellett egy felhasználó az ország legnagyobb közösségi portálján, a Sina Weibón. Mások azonban sokkal szkeptikusabbak, mondván, eljött az idő a kínai élsport megreformálására.

Szun Jang sikeréhez tengerentúli edzőtáborok kellettek, edzővel, szakmai stábbal és más kínai úszókkal. Az elmúlt két évben négyszer is (ebből háromszor 70-70 napot) külföldön készült a húszéves sportoló, ezen edzőtáborok mindegyike kétmillió jüanba került hozzávetőleg - állítja a People.com.cn.

A China Real Time című blog szerette volna tisztázni a Kínai Úszószövetséggel, hogy pontosak-e az adatok, de a szervezet nem reagált a megkeresésre. "Ugyanakkor nem az a kérdés, hogy Kína megengedheti-e magának ezt a költekezést" - jegyzi meg a CRT. "Az országnak döbbentes, 3,2 trillió dollárnyi valutatartaléka van, ebből akár további négymillió aranyéremre is telne."

A kérdés tehát alapvetően ugyanaz, mint ami a négy éve, a pekingi olimpia idején is foglalkoztatta az embereket: valóban erre kell-e költenie a népköztársaságnak?

A válaszok persze vegyesek, van, aki a fent idézett drukkerrel egyetértésben vallja, hogy "az arannyal járó dicsőség megfizethetetlen", sokan viszont nem értik, miért kell külföldre menni edzeni? Szun edzője, az ausztrál Denis Cotterell ez év elején a New York Timesnak azt nyilatkozta: "Egy évig megélnék abból, amit egy hónapra ajánlottak nekem a kínaiak." Az ország másik csodaúszóját, Je Si-vent szintén Ausztráliában készíti fel Ken Wood edző.

Van olyan rajongó, aki az NBA-sztárok fizetéséhez hasonlítva egyáltalán nem tartja soknak az úszókra kölött összeget, más viszont sokkal inkább a szegény nyugat-kínai régiók gyerekeinek teremte új lehetőségeket ennyiből. Egy nő ismét más összefüggésbe helyezi a kérdést: "Ha egy egyén költ el ennyi pénzt, az rendben van. Ha az ország, az nagyon helytelen."

Bár az adósságválsággal küzdő Európából nézve első látásra valóban lenyűgözőnek tűnik a kínai valutatartalék, a pártra hatalmas feladatok várnak a közeljövőben. Az állami hírügynökség, a Hszinhua például arról számolt be a napokban, hogy Kína elkezdi a szociális háló kiépítését, a világ legnépesebb országában ugyanis rengeteg ember nem kap nyugdíjat, vagy nem fér hozzá egészségügyi ellátáshoz.