Pars: Ebben a sportban meg kell alázkodni

A 2010-es, sérülten begyűjtütt Eb-bronzzal szakadt át a lélektani gát Pars Krisztiánnal, aki a Peking óta hiába várt ezüstéremért egy olimpiai arannyal kárpótolta magát. Pars sajnálta, hogy a döntőben nem tudták megszorítani az ellenfelek, és így nem érte el a célként kitűzött 82 métert, és szerinte nem tesz jót a sportágnak, hogy a legjobb kalapácsvetők alig járnak el nemzetközi versenyekre.

Érdekes volt nézni a magyar küldöttség negyedik londoni aranyérmét szerző Pars Krisztián arcát a kalapácsvetés döntőjét követő sajtótájékoztatón, az újdonsült olimpiai bajnok ugyanis nem boldognak, inkább fáradtnak és feszültnek tűnt.

"Az látszódhatott rajtam, hogy hiányérzet van bennem, mert nem sikerült megvalósítanom a 82 métert, amit szerettem volna megdobni. Pedig bennem van, és bízom benne, hogy a következő négy-öt versenyemen ki fog jönni. Az első szempont az volt, hogy a többiek milyen állapotban lesznek, és amikor láttam, hogy Murofusi és Kozmus, akik mindig biztos pontnak számítottak, rontottak, meglepődtem, de a következő dobásuk után éreztem, hogy nincs bennük a 81 méter, és ezzel lejött rólam a teher" - magyarázta Pars a verseny közbeni és utáni lelkiállapotát.

A 70 métert dobókra a kutya sem kíváncsi

A magyar kalapácsvetés ötödik olimpiai bajnoka azt is elmondta, nem a dobókörben volt hiányérzete a 80,59 méteres győztes dobás miatt, ez az érzés inkább utólag tört rá. "Ha látom, milyen rosszul csináltam a mozgást, akkor marad bennem hiányérzet, hogy miért nem tudtam azt a picit megcsinálni, ami egy jobb eredmény ért volna". Pars jobban szereti, ha egy versenyen az ellenfelek húzzák magukkal, és azt tapasztalta, ha nem tudják túldobni a többiek, akkor ő sem tud nagyot dobni. Példaként hozta fel a degui világbajnokság döntőjét, ahol össze kellett kapnia magát, hogy az utolsó dobással még legyen esélye az aranyra, és végül sikerült is a nagy dobás, más kérdés, hogy hét centivel elmaradva így is második lett.

Pars a selejtező után az [origo]-nak adott interjúban azt mondta, fura dolgokat tapasztalt, és amikor a döntő után rákérdeztünk, kifejtette, mire gondolt. "Kozmus egyszer már bejelentette, hogy visszavonul, aztán mégis visszatért, de év közben csak akkor látom, ha elmegyek hozzá versenyezni. Ez nem tesz jót a sportágnak, a kalapácsvetés már kiszorult az atlétika legjobban honorált sorozatából, a Gyémánt Ligából, és bár van nagyjából hat nagyon jó kalapácsvető, ez mit sem ér, ha egy versenyre csak én megyek el. A 70 métert dobókra a kutya sem kíváncsi. Ezért könnyebb összerántani egy versenyen a 100 méteres síkfutás mezőnyét, mert ott negyven nagyon jó sprinterből lehet válogatni, közülük könnyű nyolcat megnyerni. Bízom benne, hogy a Gyulai István-emlékverseny jól sikerül majd, ott felszabadultan fogok versenyezni, és szeretnék nagyot dobni".

Pars az idei Eb-győzelmével állt először a dobogó legfelső fokán felnőtt világversenyen, de azt mondja, a lélektani gát már korábban átszakadt, először még 2010-ben, a barcelonai Eb-n, amikor sérülten versenyezve lett harmadik. A tavalyi vb-ezüst után kezdett el benne realizálódni, hogy mit kell csinálnia, hogy nagy versenyek is jól, még jobban sikerüljenek, de tudta, hogy az olimpián nehéz lesz kihoznia magából, mivel hatalmas nyomást tesz az emberre a tudat, hogy esélyesként kell versenyeznie a legnagyobb sporteseményen.

"Egy kalapácsvető 28 és 36 éves kora között van a topon"

"Az Olimpiai Stadionban olyan atmoszférát teremt az a 80 ezer ember, amit kevesen éreznek meg, nekem ezzel egy, másfél órán keresztül együtt kell élnem. Meg kell szokni ezt a helyzetet évről évre, bele kell tanulni, hogy az ember ennyi ember előtt versenyez, ráadásul nem két percig, mint a nyolcszázas futók. Egy kalapácsvető 28 és 36 éves kora között van a topon, nekem 30 évesen összejött az olimpiai arany, ami fantasztikus dolog. Kezdem lassan kezdem megérezni az ízét, nagyon jó " - mosolygott Pars.

Parsék döntőjét megszakította az atlétika legjobban várt száma, a férfi 100 méteres síkfutás fináléja, benne Usain Bolttal, akivel a váróban szinte végig együtt volt, és a jamaicai hozta a szokásos formáját, végig lökte a poénokat. Pars félt, hogy a felhajtás megzavarja a dobásban, de végül élvezte, ahogy a 80 ezer ember végigtombolta a döntő előtti perceket és magát a döntőt, ami neki is emlékezetes maradt, mert a nyolc futóból heten tíz másodperc alatt értek be. "Nem szurkoltam külön egyik futónak sem, inkább azért, hogy jó eredmény szülessen, de hihetetlen látvány volt, ahogy Bolt 80 méternél elindult, és otthagyott mindenkit" - mondta Pars, aki szerint presztízst jelent, hogy a 100 méter és a kalapácsvetés döntője egybeesik.

Pars a döntő során folyamatosan kiment az edzőjéhez, Németh Zsolthoz, akivel ilyenkor már csak apró dolgokat egyeztettek, és edzője mindig elmondta, hogy mire figyeljen. Bár Pars szerint nincs tökéletes mozgás, szeretett volna egy jó mozdulatsort összetenni, hogy meglegyen a 82 méter, ám végül, ahogy ő mondja, "be kellett érnem az olimpiai arannyal". Pars nemcsak az edzőlátogatással lógott ki a többiek közül, hanem azzal is, hogy amíg a többiek ülve, fekve pihentek, addig ő sprintekkel tartotta melegen az izmait. A mozgás több összetevő miatt is fontos volt, egyrészt a döntő estéjén elég hűvös volt, másrészt ezzel vezette le a feszültséget, harmadrészt a dobás pillanatában 400 kilót kell tartania a kalapácsvetőnek, és ilyenkor elég egy rossz mozdulat a sérüléshez.

Reméli, hogy motivációt ad a gyerekeknek

Pars a győzelme után korábbi edzője emlékének adózott: Németh Pál fotóját mutatta, aki 2009 januárjában hunyt el, így nem érhette meg tanítványa legnagyobb sikerét. Pars pótapjaként tekintett Némethre, aki röplabdázóként és kosárlabdázóként is az NB I-ig vitte, 1956-ban Manchesterbe távozott, ahol szintén kosárlabdázott, majd 1958-ban amnesztiával tért haza. Itthon a kalapácsvetéssel kezdett foglalkozni, előbb versenyzőként, majd edző lett, 1974-ben alapította meg a Haladás dobószakosztályát, később innen kivált, és 1995-ben hozta létre a Dobó SE-t.

"A munka volt a mindene, mindig százötven százalékot adott bele, és minden tanítványából a maximumot hozta ki a tanítványokból. Folyamatosan lesett el dolgokat, tanulmányozta, hogy lehet a legjobb mozgást összerakni, és a tanítványai mindig tudtak olyan kiugró eredmény eléri, amire a gyerekek felfigyeltek, és ez motiválta őket."

Pars reméli, a mostani aranyérmével olyan motivációt tud adni annak a negyven gyereknek, akik Németh Zsolttól tanulják a kalapácsvetés alapjait, hogy kitartanak a sportág mellett a legkeményebb alapozás közben is, amikor a legtöbben lemorzsolódnak. A kalapácsvetés igazi magyar szám, hiszen Parsé volt az ötödik magyar érem, más dobószámokban, mint a gerelyhajítás vagy a súlylökés viszont messze vagyunk a világ élvonalától. Pars szerint ennek az egyik oka az, hogy nincs olyan bázisa ennek a két számnak, mint amilyen Szombathely vagy Veszprém a kalapácsvetésnek, a másik meg, hogy nincs olyan kiemelkedő egyéniség, akinek hatására a fiatalok kedvet kapnak.

Hogy kiből lesz jó kalapácsvető? Pars azt mondja, aki jól teljesít a kis- és a medicinlabdával, valamint eltalálja a felé guruló labdát, az már ígéretesnek számít, és könnyebben képes arra, hogy feldolgozza azokat a technikai utasításokat, amiket az edző ad számára. A kalapácsvetés több sportág, a súlyemelés, az úszás és a futás ötvözete, és olyan elemeket is vegyít, amelyek a mozgáskultúrát fejlesztik, ezért az edzéseken például az edzésen a helyből távolugrást, a helyből hármasugrást is be szokták építeni a gyakorlatok közé, amelyek a forgásnál, a dinamikus lábletételnél jönnek jól.

"Ebbe belepiszkítottak"

Pars nem csak edzeni, versenyezni is szeret, ezért is bosszantja, ha év közben azt hallja, hogy a fehéroroszok otthon nagyokat dobálnak, miközben a nemzetközi viadalokra nem mennek el. "Meg lehet nézni, hány fehérorosz szokott lenni a döntőkben a két botrányhősön, Tyihonon és Gyevjatovszkijen kívül. De mondhatnám a lengyel Fajdeket is, aki idén dobott már 81,39 métert, és azt hitte, ezentúl mindig menni fog neki. Az Eb előtt kérdeztem tőle, hogy indul-e, azt mondta, kihagyja, mert abban nincs pénz, majd az olimpián. Az Eb után Madridban aztán mindketten ott voltunk, és bennem volt, hogy na, most megmutatom neki, hogy ez nem így működik. Én 80,85-öt dobtam, ő 77 métert, és volt három érvénytelen kísérlete is, majd itt Londonban is három érvénytelen kísérlettel esett ki. Ebben a sportban meg kell alázkodni, nem megy az, hogy fiatalon nem indulok el versenyeken, hiszen ezért sportolunk, hogy összemérjük a tudásunkat másokkal."

A már említett két fehérorosz 2008-ban Pars előtt végzett az olimpián, majd doppingvétség miatt megfosztották őket az érmeiktől, Pars mégsem kapta meg az ezüstjét. Az eset dacossá és elszánttá tette őt, de szomorúnak tartja, hogy a másfél évig húzódó procedúra vége az lett, hogy kimondták, nem Tyihonék doppingoltak, hanem a pekingi labor hibázott. "Ha beperelném a pekingi labort, hogy elúszott az ezüstért járó olimpiai életjáradékom, talán nyernék egy kis pénzt, de semmivel nem lennék előrébb, mert nem lenne a kezemben az érem. Ebbe belepiszkítottak, és nehéz volt feldolgoznom, hogy ők indulhatnak az olimpián - vagyis indulhattak volna, mert Gyevjatovszkij visszalépett másfél hónappal az olimpia előtt, Tyihont pedig a selejtező előtt léptették vissza a nyolc évvel ezelőtt leadott mintái miatt."

Sajnos Athénban a magyar atléták kerültek a középpontba doppingvétség miatt, akkor a diszkoszvető Fazekas Róberttől és a kalapácsvető Annus Adriántól is elvették az aranyat. Pars azt mondja, az akkori botrányból ő csak annyit érzett meg, hogy többször kell pisilnie, vagyis többször ellenőrzik a doppingellenőrök, Londonban például a megérkezése másnapján vitték hajnalban vérvételre. "Ez része a sportnak, el kell fogadni, nincs ezzel gond. Otthon hallottam, voltak, akik mondták, hogy várjuk meg, míg eltelik pár nap a győzelmem után. Nekik üzenem, nem kell megvárni."

Úgy szurkolt, hogy elment a hangja

Egy fokkal kellemesebb téma a számára, hogy mihez kezd az aranyért járó, legalább 20 millió forinttal, aminek egy részét valószínűleg lakásvásárlásra fogja fordítani. Pars azt mondja, a jutalom anyagi biztonságot jelent majd, mert tavaly és idén is előfordult olyan, hogy csúszott a fizetése, és ilyen esetben jó, ha van mihez nyúlni. Nem tagadja, a külföldi versenyeken a fellépti díj is motiválja, amellett, hogy a szponzor is elvárja tőle, hogy a támogatásért cserébe elinduljon rangos versenyeken.

Az újdonsült olimpiai bajnok még nem utazik haza, most a szurkolásé a főszerep, és ebbe annyira beleélte magát a férfi kézisek Szerbia elleni meccsén, hogy alig maradt hangja. Ami ennél fontosabb, az arany nála van, és ha betartja az ígéretét, miszerint még két olimpiát bevállal, akkor folytathatja a magyar kalapácsvetés olimpiai sikersorozatát.